Vannak az embereknek megvalósulatlan álmai. Például, hogy szemetes vagy űrhajós lesz, netán tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász. Aztán lesz belőle újságíró, hentes, bérelszámoló, vagy éppen Linux-rendszergazda. De reggel, mikor fél hat tájban a kukások zörgésére ébred, nem a sörétes után nyúl, mint amikor a harmadik szomszédnál a gyökér ácsok fél hatkor kezdtek gerendát vágni a körfűrésszel, hanem arra gondol, én is állhatnék a nagy narancssárga autó hátsó lépőkéjén. Nekem is van egy megíratlan témám.
Pályakezdő koromban szerettem volna a bér-szakdolgozatírókról írni. Sikerült is eggyel találkoznom a Krýmben, akkoriban a webkettő még azért nem volt annyira elterjedt, mint ma, közös ismerős által tudtam a közelébe kerülni, nem játszottam, hogy diák vagyok, hanem megmondtam a trút. Diktafonba nem vállalta, de jegyzetelhettem. Az akkori rovatvezetőm viszont azt mondta, ne csináljunk reklámot ilyen nemtelen tevékenységnek, így a cikket végül nem írtam meg. Aztán másképp alakult az élet..., és azóta már annyian feldolgozták ezt a témát, hogy leharcolttá vált, mint a Slovnaft melletti lányok estére. De a téma bennem él tovább, és a róla szóló cikkeket mindig elolvasom.
A napokban annak a szerencsés együttállásnak lehettünk tanúi, hogy a magyar és a szlovák sajtó egy-egy meghatározó játékosa – valószínűleg a Schmitt-incidenstől motiválva – szinte egyszerre foglalkozott a szabadpiacon kapható szak-, szemináriumi és egyéb dolgozatok témájával. Az átlátszó.hu február 3-án közölte Szellemírók a felsőoktatásban: Háromszázezer forint egy doktori disszertáció című írását, a Smeben Karol Sudor pénteken publikálta a Nagy üzlet: diplomamunka kulcsrakészen, pár száz euróért (Veľký biznis: Diplomovka na kľúč v akcii za pár stoviek eur) című, igen alapos dolgozatát.
A magyart vélhetően minden olvasóm el tudja olvasni, Sudor írását az államnyelvet nem bírók kedvéért párt sorban összefoglalnám.
A szerző négy szakdolgozat megírását kínáló weboldalt keresett fel, a zaverecneprace.sk-t, az eseminarky.sk-t, a pisanieprac.sk-t, és a skolskeprace.sk-t. (www.sk-nic.sk itt nézheted meg, ki jegyeztette be a domaint)
Mindegyiknél bepróbálkozott, majd, miután a kommunikáció megindult, elmondta, hogy újságíró, és a dolog etikai oldaláról faggatta a kínálati oldal szereplőit. Az egyik egyenesen azt mondta, nem etikus vagyok, hanem kereskedő.
Szlovákiában ezek az oldalak úgy hirdetik tevékenységüket, hogy csak anyaggyűjtést végeznek a dolgozatokhoz. A szerződésben pedig kikötik, hogy az összegyűjtött anyagot a megrendelő csak saját céljaira használhatja, és nem mutathatja meg harmadik személynek. Azaz, ha kiderülne, hogy az oktondi diák nem hogy harmadik személynek, de egy komplett államvizsga-bizottságnak mutatta be, az eladó akár be is perelhetné, szerződésszegés miatt. De ilyet nem tenne.
Sudor beszámol arról is, hogy az oktatási minisztérium feljelentést tett az egyik oldal ellen, de a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette az eljárást. Hát így megy ez nálunk...
És ami bizonyosan mindenkit leginkább érdekel, az árak. Nos, azt kell mondanom, aki bérniggert akar, az óhazában menjen. Az Átlátszó szerint az ottani „vállalkozók” 1000-1500 forintot visznek oldalanként, ami (via xe.com) 3,37-5,06 ojró, míg mondjuk a fent említett négy közül az egyik, az eseminarky szemináriumi dolgozatot 8, Bc. diplomamunkát 11, míg a mesterképzés végtermékét 14 euróTÓL kínálja, a téma igényességétől függően. A zaverecneprace.sk ennél vmivel olcsóbb, ott szemináriumi dolgozatot már 5,50-től, diplomamunkát 9 ojrótól írnak. (Persze, az is jó nagy hülye, aki lájkolja a cég FB oldalát...)
Szal' úgy tűnik, Szlovákiában sokkal nagyobb becsben tartják a tudományt.
