Amikor a napi párszáz – vagy éppen pártucatnyi – olvasóval bíró szlovmagy blogger Tris Hussey, vagy más sztárbloggerek fejtegetéseit olvassa arról, hogyan lehet pénzt keresni a blogírással, csak legyint, mondván: ugyan, nálunk ez úgysem lehetséges. De még a szomszédos Magyarországon is ritkaságszámba megy. Jelen sorok szerzője most különböző okokból mélyre ás a honi magyar blogoszférában, és már kellően deprimált ettől. Ideje bemutatnunk egy pozitív példát is!

Senki sem úgy ül le blogolni, hogy hűűűű, én ebből fogok meggazdagodni – vagy legalábbis kevesen –, (és meg kevesebbeknek sikerül ez), a legtöbben talán az önkifejezés vágyával, vagy valami ilyesmivel ülnek a billentyűkhöz. Szeretnek elzárt területekre bemászkálni, küzdősportokat űznek, futnak, csokit esznek, elitalakulatrokról írnak, passzionátus érdeklődéssel vannak a beretválkozás művészete iránt, almafanok, főznek, olvasnak, csajoznak, gyereket nevelnek, vagy egyéb, teljesen hétköznapi dolgokkal foglalkoznak, és ezt meg akarják osztani másokkal is. Bár szintén kevesen lehetnek azok, akik, miután beírták a felhasználónevet és a jelszót, legalább egyszer ne gondoltak volna arra, hogy ezt milyen jó lenne mondjuk a kohóban eltöltött műszak helyett, nem pedig után írni...

A nagy Tris azt mondja, a bloggal szponzorok keresésével, hirdetések elhelyezésével, áruk értékesítésével, partnerprogramokkal, vagy – a legegyszerűbben – másoknak való bérírással lehet pénzt keresni. A bloggeri álláshirdetés tájainkon legalább akkora ritkaságnak tekinthető, mint az irodalomkritikusi,  bár legalább egyről e hasábokon is beszámoltunk,  de ha a profesia.sk-n próbálunk bloggeri állást keresni, nem fogunk sikerrel járni.

Doransky egyik mantrája, a mobilpiacban nagy pénz van, de mivel még nem mindenki tudja, hogy lehet ezt jól kiszedni belőle, ezért pl. konferenciákat szerveznek, amelyből hagyományosan ki lehet szedni a zsét. Ő például a Smartmobilból szedi ki, nagyon helyesen, tegyük hozzá!

Van egy blog, amely blogként sikeresen építette fel magát, majd a blogoszférából offlájn területre lépve, hagyományos eszközökkel próbál pénzhez jutni. Igen, a hosszúra nyúlt bevezető után mai posztunk tárgya egy pénzügyi blog, mely lehet, hogy nem a legjobb magyar pénzügyi blog, ezt nem tudom, de hogy a legközérthetőbb, az biztos. Ez pedig a Kiszámoló, mely önálló WP-es felületen és az Origó blogszolgáltatóján, a postr.hu-n fut (a blog.hu-n kezdte, de ez most nem tárgya a bejegyzésnek).

A szerző valós identitása ismert, blogtalálkozón lépett ki a virtuális térből, de ne szaladjunk ennyire előre.

Adott egy szépreményű fiatalember, aki Szegeden szeretett volna élni, de mindehhez nem volt munkája, ezért felköltözött Budapestre, ahol aztán talált munkát. Krisztusi korban került kezébe Napoleon Hill könyve, nem írja, hogy melyik, de az idézet alapján valszeg a Gondolkodj és gazdagodj című. Ezt elolvasva jött rá, hogy az egész addigi élete elcseszett volt, és család mellett tanulni kezdett. „Munka mellett két diplomát szereztem és három pénzügyi szakvizsgát pár év alatt.” A részleteket itt olvashatod el.  És most tökmindegy, hogy ez igaz-e, vagy a történetesítés, és a blog mögött álló virtuális karakter felépítése, mert a sztori jó. (Lásd még: miért nem fulladt inkább vízbe Rakonczay Gábor.)

Emberünk biztosítózott, dolgozott bankban, önálló karrierbe kezdett, majd visszatért a bankba. Ő maga így vall erről:

Otthagytam a bankot és azt hittem, hogyha a banknak nincs is szüksége szakemberekre, az emberek majd megfizetik azt, hogy valaki nem akarja őket hintába rakni, sőt azt is elmagyarázza, hogyan kerüljék el a pénzügyi csapdákat.

Csináltam egy honlapot, ami első lett a gugliban. Bőbeszédű, korrekt honlap volt, leírtam, hogy én más vagyok, mint a többi és hogy mit kapnak tőlem.

A várt siker azonban elmaradt. Havonta volt 3-4 ügyfelem, akik 10-50 ezer forint között fizettek a szolgálataimért. A zöme 10-et adott (nem volt fix tarifám, direkt azért, hogy annyit adjon az ügyfél, amennyit szerinte ért a tanácsadás) és még szerintem azt is sokalta. Miközben megspóroltam neki úgy cirka 5-600 ezer forintot azzal, hogy ne kössön életbiztosítást (azon kerestem volna 200 ezret), ne váltsa ki  hitelét, mert nem éri meg (azon is kerestem volna durván ugyanannyit) és hogy kerülje az egyéb termékeket, amikről itt a blogban is szó van.

Számoljunk egy kicsit. A bankban prémiumbankárként kerestem nettó 220 ezret, az bruttóban tokkal-vonóval kábé 550 ezer, fiókvezetőként pedig ennek közel a dupláját. (Évente egy hónap fizetett szabadság és a többi ezek után már csak apróságok)

Ha minden ügyfél adott volna 15 ezret, akinek tanácsot adtam, akkor napi négy ügyfél kellett volna ahhoz, hogy megkeressem azt, mint fiókvezetőként. Nem naponta, havonta volt négy ügyfél, pedig az első volt a honlapon a gugliban.

Úgyhogy pár hónap küszködés után beláttam, hogy az őszinteségből megélni nem lehet és visszamentem a bankba dolgozni, a többit pedig már tudjátok.
A teljes írás itt olvasható.

Közben pedig írta az olyan, a magyar olvasónak hasznos posztokat – bár megváltoztatva a megváltoztatandókat, általában véve is hasznos –, hogy hogyan nyisson számlát külföldön, hol vágják át a mobilszolgáltatók, nincs ingyenes bakszámla, miért ne vegyenek tőkevédett alapot, megéri-e aranyba fektetni, hogy érintené a polgárt az államcsőd stb. A szerző szerint sokakat már az az evidencia is meglep, hogy nem kéne többet költeni annál, amennyit keresnek.

A statisztikák szerint a blogot „viszik, mint a cukrot”, a külföldi számlanyitásról szóló posztot közel 38 ezren olvasták, ami pornó nélkül nagyon jó számnak mondható.

Ha van tartalom, van olvasottság, és itt jön az offlájn fordulat: a szerző Kiszámoló Akadémia néven pénzügyi alapképzést indított pénzügyi analfabétáknak vagy kezdőknek vagy érdeklődőknek. Ez egy tanfolyam, tandíjért.  Az első kurzus hamarosan indul.

Ez egy szép példája annak, hogy a nagy Tris által említett formák mellett hogyan lehet még pénzt csinálni a blogból. A magunk részéről sok sikert kívánunk a szerzőnek!