Persze, hogy nem, hiszen azt a községi erdőt, ahol a kis híján tragikusan végződött eset történt, az állam már 15 éve nem birtokolja, elsők között adták vissza a restitúció keretében, így az eset formailag egy magánerdőben történt, a kormány pedig a katonai körzetekbe való belépésről döntött. Kristálytiszta logika.
A múlt rendszerben a szocializmus monstrózus építményei elől gyakran egész községeknek kellett meghátrálni, ha mondjuk egy víztározó, vízerőmű vagy atomerőmű útjában álltak, vagy éppen egy katonai körzetében. A keddi robbanás az 1953-ban, 32 ezer hektáron létrehozott és idén megszüntetett Javorina katonai körzet területén történt. A gyakorlótér létrehozásának négy község - Ruskinovce, Blažov, Dvorce, Ľubické kúpele - esett áldozatul. A kitelepített falusiak közül sokan nem érhették meg, hogy visszakapják apáik, nagyapáik földjét, de akik igen, azok sem járkálhatnak ott úgy, mint előtte, ezt üzeni az erdőtisztító munkások balesete is.
A mai Szlovákia területe csatatér volt a második világháború idején. Szinte nem múlik el hét, hogy valamelyik szlovákiai faluban ne találnának fegyvert, lőszert, gránátot, aknát. Ma például arról érkezett jelentés, hogy valami túlképzett egy hulladéktelepre adott le egy tüzérségi gránátot... A rendőrség minden alkalommal figyelmezteti a(z esetleges) megtalálókat, ne nyúljanak hozzá a lelethez, mert azokméghat évtized eltételtével is működőképesek lehetnek. Ennek fényében érthetetlen, miért nem lehet belátni azt, hogy egy, a második világháborús hadieszközöknél sokkal korszerűbb arzenállal évtizedeken át tudatosan teleszórt területre kockázatos piknikező családokat vagy terepkerékpárosokat engedni.
A miniszter a látogatók felelősségteljes magatartására apellál. A jogalkotónak nyilván a jogalanyok jogkövető magatartását kell vélelmeznie munkája során. Amikor egy törvényt készítenek elő, azt feltételezik, hogy azt be fogják tartani, a kívánatostól eltérő magatartás esetére pedig büntetések különböző formáit helyezik kilátásba, a jelen törvénynél pénzbírságot. Azonban ez olyan helyzet, hogy az állampolgár a nem szabálykövető magatartásért hamarabb fizethet testi épségével vagy életével, mint hogy az illetékes hatóság kiszabhatná a pénzbírságot. Ilyen helyzetben kötelező rosszhiszeműnek lenni, és arra gondolni, hogy az emberek nagy többsége úgyis birizgálni fogja a talált fel nem robbant, éles muníciót. Nem is beszélve a militáns fémdetektorosokról, akik egyelőre csak a háborús relikviákra vadásznak, de ha erre lehetőségük lesz, mást is fognak gyűjteni.
Ľubomír Galkónak a fegyveres erők gazdálkodásának transzparenssé tétele terén elévülhetetlen érdemei vannak, a katonai körzetek látogathatósága azonban olyan probléma, amivel a védelmi tárcánál csak akkor szabadna foglalkozni, ha egyébként már minden rendben van a hadsereg körül. A helyzet egyelőre nem ilyen, így a miniszter lépése csak egy életveszélyes pótcselekvésnek tűnik.
