Amióta tényként kezelendő, hogy hazánkban országunkban előrehozott parlamenti választásokat tartanak, boldog-boldogtalan igyekszik nyilatkozni politikai jövőképéről. Az nyilván nem képezte vita tárgyát, hogy a nagy játékosok kérnek lapot 2012. március 10-ére, de mivel hamarosan véglegesíteni kell a választási listákat, a kisebb pártok is egyre-másra jelentik be indulási szándékukat. Némi túlzással azt állíthatjuk, szinte nincs olyan nap, hogy ne tudnánk meg újabb törpepártról, akar-e indulni vagy sem.
Tegnap éppen a Szlovákiai Roma Kezdeményezés jelentette be, hogy indul, és önállóan.
A hétvége egyik fénypontja volt, hogy az előző kampány legviccesebb, politikainak csak többszörös idézőjelben nevezhető szereplője, a Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt sem zárta ki, hogy indul. (Mielőtt röhögni kezdenénk, ne feledjük, hogy legutóbb közel annyi szavazatot szerzett a vidám homonnai masiniszta, mint a politikaikag szebb időket is megért Zuzana Martináková.)
A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomban kegyvesztetté lett Milan Urbáni már második pártját alapítja kizárása óta. Tavaly értékelhetetlen eredményt ért el AZEN nevű pártjával. Ha az olvasó nem emlékszik, hogy ez a Szövetség a Nemzetek Európájáértnak a rövidítése, ne bánja, 0,13 százaléknyi szavazatot gyűjtöttek be legutóbb, ötödét annak, amit Pali. Urbáni szerint már tárgyalnak az együttműködésről más pártokkal.
A másik kegyvesztett, a Szlovák Nemzeti Pártból Ján Slota által elűzött Anna Belousovová Nemzet és Igazság nevű pártja is önállóan indul. A nemzeti oldalon legalább annyira kizárt az együttműködés, mint a magyar térfélen. Anna Belousovová azonban nem új politikus, hanem két évtizede aktív részese a nemzeti politikai palettának, nem valószínű, hogy tudna újat mutatni.
A legutóbbi választásokon nem indult, márciusban próbálkozik a szürkeállományban erős, a KDH-nál is konzervatívabb, ezért azt elhagyó KDS, azaz a Vladimír Palko vezette Szlovákia Konzervatív Demokratái párt is.
Egyedül indulnak a két ciklus óta parlamenten kívüli kommunisták is, akik, részben szó szerint kihaló szavazóbázisuk okán valószínűleg most is csak kívülről fogják nézni a számukra elhajló Alexander Dubčekről elnevezett téren álló épületet, bár listájuk nyitott más pártok előtt is.
A Marián Kotleba vezette Mi Szlovákiánk Néppárt a szlovák korona visszaállításával bontott zászlót. Legutóbb ugyan jóval a parlamenti küszöb alatt, de az újonnan induló formációk közül a legjobb teljesítményt elérve végeztek. Most a Slotából kiábrándult, euroszkeptikus nemzetiek voksaira pályáznak.
A végére hagytuk azokat a „kicsiket“, akiről az utóbbi időben a fentebb említetteknél lényegesen többet hallhattunk, a polgári konzervatívokat, és az ordas nacionalista Víťazoslav Móric által megbüntetett egyszerűeket, vagy hogy hívják őket... A Polgári Konzervatív Párt, bár többször indult választásokon, parlamentbe jutniuk csak 2010-ben, a Most-Híd listáján sikerült. 2006-ban 6262, 2002-ben 9422 támogatójuk akadt. Ahogy ugyanezeken a hasábokon korábban írta tanult kollégám, csupán csendestársi pozícióra van lehetőségük valamelyik nagyobb párt mellett, a 2010-es, kiböjtölt történelmi lehetőség után az önálló indulás valószínűleg a korábbihoz hasonló eredményeket jelentene.
A megoldás, elképzelhető, hogy a most éppen az elnevezéséért küzdő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek munkanevű párt, és annak nárcisztikus vezetője, Igor Matovič kezében lehet. Matovič tavaly decemberben jelentette be pártalapítási szándékát. Akkor még nem lehettünk benne biztosak, hogy komolyan gondolja-e, most azonban nem maradt más lehetősége. Parlamenti teljesítményét látva nem valószínű, hogy a nagyok közül bárki listájára felkuncsoroghatná magát, Richard Sulík örülni fog, hogy megszabadult tőle... Így Matovič, tavalyi víziójához híven integráló pozícióba próbál helyezkedni. Még nem tudni pontosan, ki tárgyal(t) vele, de múlt heti hírek szerint az OKS-szel és a KDS-szel egyeztetett. Azaz két (ultra)konzervatív párt lépne koalícióra egy ideológiailag meghatározhatatlan, populista párttal, a parlamentbe jutásért.
Matovič akciójának bejelentésekor a szélkakaspolitikus túlélési esélyeinek zálogát láttuk az új, integráló pártban, melynek alapötlete – a pártokrácia elérhetetlen felszámolása helyett legalább annak gyengítése – önmagában nem elvetendő, bár azt láthattuk, mi a következménye annak, ha a parlamentben mindenki összevissza szavazgat. Valószínű azonban, hogy a kispártok öntudatos választói nem vagy nehezen bocsátanák meg pártjuknak a Matovič-masszához való csatlakozást, így ez a lépés a parlamentből való kimaradás mellett arculat- és politikaiidentitás-vesztéssel is járna. A négy- vagy hatpárti koalíció csetlése-botlása után az előrehozott választáson részt vevő szavazók stabilitásra vágynak, és ez nem kedvez a kispártok térnyerésének.
