Három napon belül eltávolították a közútkezelő munkatársai azt a kétnyelvű útjelző táblát, melyet a Kétnyelvű Dél-Szlovákia nevű civil csoportosulás aktivistái állítottak fel. A közútkezelő példás gyorsasággal járt el, bebizonyítva, hogy a fővárosi kormányzati káosz ellenére az állam még nem szűnt meg, és a 63-as főút mellett az aktivisták táblát nem – legfeljebb valami egyebet – állíthatnak fel.
Erősen rendpárti blogként helyeselnünk kell a közútkezelő eljárását.
Elvégre hova jutna a világ, ha a fő közlekedési útvonalak mellett ki-ki kénye-kedve szerint helyezhetne el tárgyakat? A 8/2009 közlekedési törvény 60. paragrafusának 9. bekezdése kimondja, a közutak mentén nem helyezhetők el közlekedési táblával összetéveszthető tárgyak.
Ugyanezen paragrafus rendelkezik arról is, ki illetékes dönteni a közlekedési táblák elhelyezéséről.
A Kétnyelvű Dél-Szlovákiát nem említik a döntésre jogosultak között.
Ha pedig reklámtáblaként tekintünk a közútkezelő udvarán fekvő, valószínűleg a legnépszerűbb dél-szlovákiai közlekedési táblára, akkor az építési törvény hatálya alá esik, így szintén engedélyköteles.
Jó lenne azonban, ha az illetékesek hasonló eréllyel járnának el a fővárosi, feketén emelt óriásplakátok, a malackai Družstevná utcában illegálisan „felépült” romatep; valamint Cyril Talapka engedély nélkül felhúzott haciendája, esetleg Mikuláš Vareha számos, építési engedély nélkül realizált építménye kapcsán, hogy a komáromi „Slota-kőről”, netán a Cirill és Metód-szobor engedélyeztetése körüli furcsaságokról már ne is szóljak; így nem gondolhatná a gyalogmagyar, hogy csak a magyar vonatkozású szabálysértések esetében mérnek eltérő mércével.
Ennyit a jogkövető magatartás fontosságáról.
Az aktivisták újabb hiányra világítottak rá: a rendszerváltás óta már több mint két évtized telt el, s ez alatt az idő alatt jobbára volt – a személyeket tekintve részben folytonos – parlamenti képviselete a szlovákiai magyarságnak; az illetékes szaktárcánál pedig legutóbb már államtitkára is, a kétnyelvű közlekedési táblákat mégsem sikerült elérni.
Pedig ezek esetében nem kell Dél-Tirollal, vagy a finnországi svédekkel példálózni, ilyenek ma már Romániában is vannak.
A mindenkori szlovákiai magyar politikai érdekképviselet kétségkívül létező – de lehet, hogy csak a Selye Egyetemben kimerülő? – érdemeinek elismerése mellett a hiánylista pártállástól és/vagy habitustól függően folytatható a csak részlegesen megvalósuló hivatalos nyelvhasználattól kezdve a kormány rapid távozása miatt kétségessé váló déli gyorsforgalmi úton vagy a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló törvényen át akár az autonómiáig. Mert ez az ügy nem egy tábláról, vagy a saját Facebook-kommentjét a sajtóban megcáfoló közlekedési államtitkárról, vagy a tábla eltávolítása közben tudathasadással (talán egy pillanatig sem?) küzdő, vélhetően magyar melósokról szól, hanem a szlovákiai magyar közösség érdekképviseletének hatékonyságáról, vagy annak hiányáról.
