Ma egy éve vesztettük el Madi Gézát, az egyik legnagyobb tudású szlovmagy újságírót.
Amikor nemrégiben telefont cseréltem, és aktualizáltam a telefonkönyvet, nem tudtam törölni a számát. Ha felhívnám, vajon ki venné fel...
Hiánya észrevehető.
Gézát elsősorban szerkesztőként ismertük, és az utóbbi pár évben már nem nagyon írt publicisztikát. Álljon itt emlékül egy 1998-as írása ezen a szomorú első évfordulón.
Milyen is az erőszak íze?
Sajnos, május utolsó és június első napjai sem voltak mentesek a hatalom fenyegetőzéseitől, sőt rendőri beavatkozásokról is be kellett számolnunk. Az állam ismét ahhoz az eszközhöz nyúlt, amelyet csak a legvégső esetben alkalmazhatna, és akkor sem békés tiltakozók ellen. Kezdjük a május 29-i komáromi karhatalmi fellépéssel. Az erődemonstráció ékes példájának lehettek szenvedő szemtanúi azok a szülők, pedagógusok és polgármesterek, akik a búcsi és bátorkeszi alapiskola igazgatójának a leváltása miatt szerettek volna találkozni Ernest Macho járási elöljáróval. Csak azt kívánták elérni, hogy végre előrelépés történjen a március 15-én menesztett Varga Lajos, illetve Novák Ferenc ügyében. A helyi hatalmasságok azonban megmutatták, hogy ki az úr a járási hivatalban. A tiltakozók közül ezt többen saját bőrükön is tapasztalhatták, amikor előállították őket. Szerencsére pofonok még nem csattantak el, de ahogy a klasszikus mondaná: Szlovákiában minden megtörténhet. Az utóbbi négy évben sokszor érezhettük, hogy milyen a politikai erőszak íze. Nem volt ez másképpen május végén sem. Sőt az újabb hónap elején sem, amikor újabb két magyar iskolaigazgatót váltottak le Dél-Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Párt kebelére akarja ölelni a környezet valódi védlemétől kilométerekre, viszont a nacionalista politikához annál közelebb álló Szlovák Zöld Alternatíva nevű minipártot. Az álzöldek vezetője, Zora Lazarová újra a "magyar irredenta veszélyt" emlegette.
A kormányzat még a gyermeknapot is gyűlöletkeltésre használta fel. Katarína Tóthová miniszterelnök-helyettes a kormányhivatalban rendezett ünnepségen arról beszélt, hogy a fiatalok csak a DSZM vezetésével érhetnek el valamit az életben. "A kormány mindent megtesz azért, hogy gyermekeink, a jövő generáció ne ismerje a háborút, az éhezést és az elveszettséget" – mondta Tóthová. Itt meg kell állni, mivel három napon belül két, magas beosztásban levő nő is a háborút emlegette. Vajon miért? Erre a kérdésre nem lehet válaszolni, ugyanis legjobb tudomásunk szerint nem írunk sem 1914-et, sem 1938-at, sőt 1968-at sem. És ha fegyveres támadás fenyegetné az országot, arról valószínűleg nem Lazarovától vagy Tóthovától szerezne tudomást az állampolgár. De hát – ismét a klasszikust véve elő – fekete ember fekete ruhában feketét álmodik
A miniszterelnök-helyettes szavait illetően: inkább azt mondhatta volna a kormánypalotában összegyűjtött gyermekeknek: "Nagyra nőjetek!" Vagy: "Vigyázzatok a zebrán!" Nem kellett volna a háborút meg az éhezést emlegetni. Főleg gyermeknapon nem!
Ivan Hudec sem hazudtolta meg önmagát – a gyermekek napján sem –, amikor a pozsonyi Bibiana játszóház falán felavatta "az elmagyarosítás céljából a XIX. század második felében, illetve a XX. század elején Magyarországra hurcolt szlovák gyermekek" sorsára figyelmeztető emléktáblát. A kulturális miniszter szintén a gyűlöletkeltést választotta gyermeknapi "tortaként". Ha már az édesipari termékről van szó: Hudec valószínűleg nagyobb örömet szerzett volna, ha mondjuk, tíz tortát szétküld szlovákiai gyermekotthonokba. Ez kevesebbe került volna az adófizetőknek, mint az emléktábla, és az ország polgárai is azzal a jó érzéssel térhettek volna este nyugovóra, hogy ismét jutott édesség az árvák asztalára. Ehhez azonban nem Hudecoknak kellene ülniük a kormányban.
A mohi atomerőmű körül is egyre csak éleződött a helyzet. Pro és kontra nyilatkozatok, Mečiar elleni merényletről szóló hírek láttak napvilágot, telefonbeszélgetések zajlottak az osztrák kancellár és a szlovák kormányfő között, sőt a Greenpeace szlovákiai vezetője – közveszélyes cselekedetnek minősítve az erőmű tervezett üzembe helyezését – feljelentést tett az illetékesek ellen. A mohi létesítményről csak annyit: ezek az "illetékesek" váltig állítják, hogy Európa legbiztonságosabb atomerőműve. Igen, az ilyen létesítmény is lehet biztonságos. Főleg akkor, ha nem működik.
