Kondor Vilmos arcáról egy amatőr fekete-fehér fénykép kering a világhálón, Fejős Éváéval meg tele van a metró. Ez jutott eszembe a minap, amikor az egyik Panta Rhei könyvesboltban egy olyan könyvet vásároltam, amely Maxim E. Matkin legújabb kötetének közelében volt. Róla meg aztán azt sem tudjuk, nő-e vagy férfi. (Bár egyesek tudni vélik, Eva Borušovičová az, amit az érintett sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánt... Hál’ Istennek, az olvasók egy részét ez nem foglalkoztatja.)
Két különböző értékesítési modell. Kondor (aki azt állítja, ez a polgári neve) és Matkin (aki bevallja, hogy ez egy álnév, és védi a valós identitását) anélkül tudott sikeres lenni, hogy író-olvasó találkozók tömegére járt, vagy netán karddal fényképezkedett volna, mint Coelho, aki vállaltan kedves az olvasóival, végtelen türelemmel dedikál az általa nem ismert nyelvterületeken is, és bárhová elmegy, ahova hívják.
Matkin is túl volt már negyedik kötetén, amikor találgatni kezdték, hogy az ismert dramaturg néni lehet az. Kondor pedig továbbra is makacsul próbálja éltetni a vidékitanár-imázst. A könyveik mégis mennek. (Van ebben valami „a szerző halála-szerűség”.) Lehet, hogy az ő marketingeseik az arctalanságra építettek?
Arctalan írók
Címkék: könyv irodalom szerző
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lashee.blog.hu/api/trackback/id/tr273204803
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
