Korábban gyakrabban írtam kisemberekről. A kosárszedőről szóló pl. talán az egyik a jobban sikerültek közül(, bár ezt nem az én tisztem megítélni, de sokan olvasták). Nos, fontos, hogy a kisemberek, mint én, vagy Jozef, a kosárszedő, vagy az ablak alatt fűnyíró traktorral berregő városi alkalmazott, vagy éppen a postás jól végezze a dolgát. Ahogy a csupszív Koncsol Laci bácsi írta valahol, szálka a bútorból, szög a csizmából nem állhat ki.
Ma arról szeretnék írni, miért szeretném a postásunknak étkezésre felkínálni a tapolcsányi nemzeti ménes egy egész egyszerűen körülhatárolható részét. Mert lusta. Mert nem teszi a dolgát. Amiért fizetik. (Az én adómból is, mert ez egy állami cég.)
Ma egész nap otthon dolgoztam. Nem kopogott, nem csengetett senki. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a postaládámban egy sárga cédulát találtam: ajánlott levelem érkezett. A postás nem akart feljönni arra az emeletre, ahol lakom, egyszerűbbnek találta, ha bedob egy cédulát, oszt’ menjek érte én a postára. Azaz: végezzem el a rá eső munka egy részét ingyen. Hát, ez nem szép dolog, és nem ez az első eset. (A következő posztban az utcát is megnevezem.)
A postásról
Címkék: posta ménes postás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lashee.blog.hu/api/trackback/id/tr633182071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
