A hírlapíró és a halál

Kisebbséginyelvhasználat-enforcementtől hangos a honi magyar sajtó. A somorjaiak elkezdték, a dunaszerdahelyiek és a komáromiak folytatják. Mi most egy pozitív ellenpéldát szeretnénk bemutatni, mely jelzi, a kétnyelvűség törvény nélkül is működhet.

A napokban a komáromi Géringer autóvárosban jártunk. A Suzuki felkent kereskedőjeként és javítójaként hírnévre szert tevő vállalkozás persze még egy sereg más autót is forgalmaz. A csarnokba belépve a magyar mellett szlovák feliratok is fogadják a látogatót. (Nem, nem voltam tudatmódosító szer befolyása alatt.) Magyarországon vagyunk, nincs nyelvtörvény, semmi sem kényszerít egy magáncéget arra, hogy a magyar államnyelv mellett bármilyen egyéb nyelven kiírjon bármit is. És mégis, azt, hogy autóértékesítés, munkafelvétel, szerviz stb, mind elolvashatjuk szlovákul is. Persze, nem tudom, mi történne, ha egy szlovákiai szlovák az olvasáson túl mondjuk beszélni is akarna, de lehet, hogy erre is van emberük.

Géringer úr kereskedő. Ha megnézzük, mire vitte 1984-től, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, jó kereskedő. Úgy gondolta, miért érné be a magyar ügyfélkörrel, ha a szlovákot is megszerezheti. És nosza, kirakta a szlovák feliratokat. Ugye, mennyire normális (kellene hogy legyen) ez egy határvárosban? És most tökmindegy, hogy szereti-e a szlovákokat, vagy sem. Meg akarja értetni magát velük. Mert el akarja nekik adni a cuccát. Mert kereskedő. Azok a szlovákiai – gyakran szlovmagy – boltosok, akik meg egynyelvű felirattal nyomulnak kirakataikon, cégtábláikon, nem olyan jó kereskedők, mint ő.

A matricázók akcióját figyelve akár legyinthetnénk is: nem kell ez, srácok, a piac diktál, és majd oda megyünk lakni, ahol tejet kapni, és van magyar felirat is hozzá. De sajnos, a szlovmagyok birkábbak ennél. Nem fogják erőltetni a magyar feliratot – mely egyébként a kereskedőnek sem kerülne semmibe, hisz két kirakatüvegre ugyanazt kiírni kétszer szlovákul, vagy egyszer magyarul és egyszer szlovákul ugyanannyi festék –, csak békesség legyen, nem igaz? Pedig amíg a passzív többség oda nem áll az aktív, matricázó kisebbség mellé, addig nehéz lesz egyről kettőnyelvű feliratra jutni.