Ivan Gašparovič folytatja múlt héten megkezdett ellenzékieskedését. Az államfő múlt héten ködképekbe borította a szlovákiai magyarok kedélyének láthatárát, amikor nem írta alá a kisebbségi nyelvtörvényt.
Valószínű, a fogadóirodák alacsony szorzóval kínálták volna az egyéb lehetőségeket. Kedden az államfő két újabb törvényt nem látott el kézjegyével, a sajtótörvény módosítását és az ügyészségi törvényt.
Az államfő tehát továbbra is támogatja, hogy érvényben maradjon a Marek Maďarič által kidolgozott sajtótörvény válaszadásra vonatkozó passzusa. Az egész annál humorosabb, hogy az államfő a „jó erkölcs“ definiálhatatlanságára hivatkozva vetette el a törvényt. Az indoklást olvasva az elutasítás szimpla gáncsoskodásnak tűnhet. Ugyanezen a napon Gašparovič visszadobta az ügyészségi törvényt is, mely a sajtótörvénynél szélesebb rétegeket érint. A köztársasági elnök egykor maga is főügyész volt, igaz, nem töltött ki egy teljes megbízatási időszakot, csak 1990-92 között látta el a tisztséget, így az elutasításának indokai közt a mundér becsületének védelme is ott lehet. Az államfő azt javasolta a törvényhozásnak, a Lucia Žitňanská igazságügyi miniszter valóban radikális javaslatából a parlamenti vita után elfogadott, némileg felpuhult jogszabályt vessék el. Ivan Gašparovič öt pontban foglalta össze kifogásait az ügyészségi törvény ellen, ezek közül három az ügyészek kiválasztására, az ügyészségi fogalmazók asszisztensekké való átminősítésére és a fegyelmi bizottságok tagjainak összeállítására vonatkozik, s nyilvánvaló öncéllal elegy. Két további kifogása azonban, úgy véljük, valós hiányosságokra utalhat. Žitňanská törvénye elvenné a lehetőséget az ügyészégi feljebbvalóktól, hogy az alárendelt ügyészeknek negatív utasítást adjanak.
Az elnök erre a lehetőségre mint a törvénytelen eljárás megakadályozásának eszközére tekint. A probléma sokkal inkább abban áll, hogy ezzel a lehetőséggel visszaéltek. Az államfő szerint csorbítja a főügyész hatáskörét és alkotmányos pozícióját az is, hogy a kötelező érvényű állásfoglalásait ezentúl nem önállóan, hanem egy bizottsággal egyeztetve hozhatná meg. A probléma sokkal inkább abban áll, hogy a törvényalkotónak baja volt Dobroslav Trnka egyes állásfoglalásaival. Azaz, a törvényeket nem az általános jelleg szem előtt tartásával hozták, hanem egy bizonyos, konkrét személyi helyzetre reagálva, ami nem feltétlenül helyes.
Bár hihetnénk, hogy az államfőt is ez a felismerés vezette a törvény megvétózásakor. Hisz neki már mindegy, harmadszor nem indulhat az elnökválasztáson, nem kell senki kegyeit keresnie, lehetne akár jó elnök is. De valahogy nem akar...
