A hírlapíró és a halál

Hétfőn újra sikertelen volt a Koalíciós Tanács ülése – e mondat hírértéke csekély, ha mérleget vonnánk, valószínűleg a sikeresek képeznék a kisebbséget (de már számtalanszor leírtuk, hogy a jelenlegi kormány legnagyobb pozitívuma, hogy nem az előző) –, harmadszorra sem sikerült megválasztani a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBÚ) igazgatóját.

Juraj Kliment elbuktatásának dramaturgiája az előző két béna próbálkozáshoz képest annyira profi volt, hogy Aaron Sorkin, Az elnök emberei című, hét évadot megélt kultikus politikai drámasorozat vezető írója is megirigyelhette volna: a Koalíciós Tanács ülése idején került ki egy hazai hírportálra a legfelsőbb bírósági bíró egy 2003-as emberi – nem politikai – gyengeségből adódó botlásának híre, és éppen a Koalíciós Tanács ülése idején meszelték el őt a polgári konzervatívok (OKS). El is állt a jelöltségtől, az ülése befejeződött.

Az államnak vannak fontos és kevésbé fontos intézményei. Azt kevesen vitatják, hogy az NBÚ az első csoportba tartozik. S bár leggyakrabban az elektronikus aláírással hozzák összefüggésbe, ez hivatott őrködni az államtitkok védelme, az ország ipari és információs bizottsága felett is. Ez adja ki az átvilágítási bizonylatokat, ennek hiányában politikus vagy köztisztviselő nem kerülhet kapcsolatba államtitkokkal, cég nem kereskedhet fegyverrel és hadianyaggal stb.

A koalíciós egyezség értelmében az NBÚ a Szabadság és Szolidaritás pártjának „jár”. Richard Sulíkot az NBÚ-igazgató ügyében mindhárom partnere cserbenhagyta. Az első jelöltet, Ján Stanót a kereszténydemokraták fúrták meg azzal, hogy Ivan Lexa igazgatósága idején a Szlovák Információs Szolgálatnál dolgozott. Az indok sántít, ilyen alapon Lexa után az egész SIS-t – illetve a rendszerváltás után az állami erőszakszervezetek teljes állományát – le kellett volna cserélni. Peter Paluda bíró esetében az SDKÚ nem fárasztotta magát okok keresésével, azt mondta: a bíró tapasztalatlan, és nem tetszenek a sajtónyilatkozatai. Kliment esetében az ittas vezetés bárkinek jól jöhetett volna, végül a Híd frakciójában politizáló OKS hátrált ki mögüle, etikai alapokra – a Cervanová-gyilkosság ítéletére – hivatkozva, mely nekik még jól is áll, és hitelesnek is tűnik, mert a téma korábban sem volt számukra közömbös.

Sulík az ország egyik legtájékozottabb embere. Házelnökként megkapja az SIS jelentéseit, az ő minisztere felügyeli a két katonai titkosszolgálatot – a Katonai Hírszerzést és a Katonai Elhárítást –, a koalíciós egyezség értelmében az NBÚ igazgatóját is ő javasolhatná. A négy hazai titkosszolgálat – bár az NBÚ nem tipikusan az – közül hármat ő felügyel, a negyedik tevékenységét pedig átlátja. A politikában zöldfülű üzletember kezében olyan titokmonopólium összpontosul, melyet a már két évtizede a politikából élő, deresedő halántékú partnerei is irigyelhetnek. És amíg Sulík nem tudja a hozzá hű személyt pozícióba juttatni – ezen a területen az SaS-nek kevés kádere és kapcsolata van, ezért már csak rosszabb jelöltek jöhetnek –, addig marad a hivatal élén a Vladimír Mečiar által jelölt František Blanárik vezérőrnagy. Hogy ez kinek jó? Mindekinek, aki az eddigi viszonyok konzerválásában érdekelt. Érdemes lenne megnézni, melyik párt holdudvarában van a legtöbb hadiipari érdekeltség...