A hírlapíró és a halál

Kétségkívül furcsa dolgok történnek mostanság Magyarországon a médiában. De amire december 13-án bólintott rá a Parlament, azt tipikusan a kopasznak is hajmeresztő kategóriába sorolandó. Itt elolvasható Novák Előd és Pörzse Sándor jobbikos parlamenti képviselők indítványa arról, hogy a híradók legfeljebb a műsoridő 20 százalékában sugározhassanak bűnügyi híreket. (Még jó, hogy a Krimi novinyt Szlovákiában adják.) Ezt a faszságot! - kaphat a fejéhez mindenki, aki valaha látta már legalább egy online portál statisztikáit. Mese nincs, a néző/olvasó szeret vérben tobzódni. Ezért tudott abban az időben, amikor az MTV “a televíziót” jelentette Magyarországon, hallatlanul népszerű lenni Szabó László Kék fénye, melyet - erős idegzetű olvasóim kattintsanak - még Lagzi Lajcsi is megzenésített. Mert nem volt más, nem voltak akciófilmek, ez meg üzembiztosan hozta a heti véradagot. Persze, mindenki azt mondja, hogy nem olvas ilyet, de akkor ki az a több ezer ember, aki minden baltás hírre rákattint (tévében=megnéz). Talán valami fizetett Fiskars marketingkommandó?

Ezért lesz a kassai kaszás, a rihnói baltás vagy a szepsi láncfűrészes (mind real címek) mindig olvasottabb egy Bartók Béláról szóló, pazar, cizellált értekezésnél. Azt most nem vitatnánk, hogy ez jó-e vagy nem, de ez van.

Hiába szeretné Pörzse Sándor és Novák Előd, hogy a bűnügyi hírek hűlt helyén netán a historizmus festészetéről értekezzenek, ha ez századannyi nézőt sem fog hozni. És ezt 298 igen, 56 nem, 1 tartózkodó szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Hát láttak már maguk hús-vér választót, vagy csak annak absztrakt ideája lebeg szemük előtt?

A törvény nyertesei azok a csatornák, ahova a nézők át fognak kapcsolni az unalmas híradók idején.