A hírlapíró és a halál

Ha egy magyar állampolgár a héten nem járt volna Pozsonyban, hogy bejelentsen egy szándékot, akkor valószínűleg a hét második felében minden mértékadó lap a görögöknek folyósítandó pénzügyi támogatás kapcsán összehívott, ám el soha nem kezdődő rendkívüli parlamenti ülésről értekezett volna. Ám ez olyan életidegen. Az olvasók többségének szinte semmilyen háttér-információja nincs erről. De a kettős állampolgárság is ilyen.

Azok, akik isszák a habzó szájú miniszterelnök – vagy a hazai politikai spektrum tetszőleges szereplőjének – szavait – boldog-boldogtalan hozzászólt, a hokihoz és a magyarokhoz itt mindenki ért –, ugyanúgy nem ismerik a szlovák–magyar kapcsolatok e legújabb botránykövéül szolgáló jogszabály betűit, mint az azt vehemensen bíráló politikusok, e sorok írója, vagy éppen a Tisztelt Olvasó kertszomszédja. Hisz az Országgyűlés alakuló ülése nem sokkal e kézirat nyomdába küldése előtt kezdődött, s ezt a két nap alatt szétcincált törvényt itt akarják beterjeszteni, csütörtökön és pénteken senki sem tudhatta, milyen lesz a végső formája. A számokat ismerve valószínűleg olyan, amilyennek a Fidesz akarja, de... Ennyi erővel az ufókról is tarthattak volna sajtótájékoztatót a szlovák pártok, azokat is annyian látták, mint a kettős állampolgárságról elfogadott törvényt. Fico&tsai tehát megelőző csapást mértek az ellenségre, mely álcázásként is kiválóan funkcionált. Kit érdekelnek holmi görögök, és a nekik juttatandó, Szlovákia pénzügyi lehetőségeit tekintve lécrezgető csomagról elmaradt rendkívüli parlamenti ülés, amikor a magyarok már a spájzban vannak.

A trianoni kerek évforduló egyébként is felértékelte a magyarkártyát az idei választási hadjárat során. Ez önmagában nem újdonság, hisz az utóbbi választások mindegyikében sokat értek a piros-fehér-zöld lapok. Trianon erős straight flush, kettős állampolgársággal felturbózva royal flush. Jogos a kérdés, miért osztott a magyar fél ilyen erős lapokat a szlovák választási asztal körül játszó hazardőröknek. Kell-e nekünk a kettős állampolgárság? Magyarul beszélek, magyarul gondolkodom, magyar iskolába jártam, magyarul használom a nevemet, életem egy részét Magyarországon töltöttem, sőt, már koronás magyarigazolványom is van. „Kell több? Nem mond ez eleget?” E sorok írója nincs feltétlenül meggyőződve arról, hogy a kettős állampolgárság a felvidéki magyarság legfőbb politikai szükséglete, és orvosság minden gondjára, azt pláne nem gondolja, hogy alanyi jogon jár. Jelképes erejű politikai gesztus – ebben kénytelenek vagyunk egyetérteni Robert Fico miniszterelnökkel –, mintegy jóvátétel a gyalázatos 2004. december 5-i népszavazásért, mellyel a jelenlegi politikai hatalom nyilvánvaló módon szeretné kifejezésre juttatni, hogy ők nem olyanok, mint „azok” voltak. Ám függetlenül attól, hogy a kettős állampolgárság megítélésére valószínűleg pozitívabban fogunk tekinteni, mint elutasítására, a parlamenti döntés épp olyan rólunk-nélkülünk döntés lesz, mint a népszavazás eredménye volt. Mindkét szlovákiai magyar párt vezetője ugyanis arról beszélt, hogy jó volna ezzel a témával megvárni a szlovákiai választások eredményét. Ha a sajtónak így nyilatkoztak, feltételezhetjük, hogy magyar partnereiket is tájékoztatták vágyaikról, de azt véleményük „mérsékelten érdekelte”. A Martonyi Jánossal tartott sajtótájékoztatón Csáky Pál ezt már nem is problematizálta, Bugárhoz el se mentek. Arra azért, reméljük, törekedni fog a magyar fél, hogy a felvidéki magyarság ne kerülhessen túszhelyzetbe a politikai csatározások során.

A kettős állampolgárság témájában meglódultak az internetes fórumok is. Egy cikk alá, mely arról szólt, hogy a szlovák külügyminiszter szerint a kettős állampolgárság nem jár semmilyen előnnyel egy szlovákiai magyar számára, egy kommentező ezt írta: „Akkor meg mit rinyáltok?” Azt hiszem, ez volt erre a feleslegesen túlbeszélt témára adott legfrappánsabb válasz. Fico elmondta, milyen hatalomtechnikai eszközökkel fogja megakadályozni a kettős állampolgárságról szóló törvény végrehajtását, még mielőtt a törvény megszülethetett volna. Érdekes mód a cseh–szlovák, amerikai–szlovák stb.–szlovák kettős állampolgárok nem zavarják őt. Csak a magyarok. És ez az igazi gond.