Talán nem járunk messze az igazságtól, ha a szlovákiai magyar blogszcéna válságáról beszélünk. Bár ha van valami, aminek kapcsán értelmetlen a "szlovákiai magyar" jelzős szerkezet, az éppen a blogtér. Szlovákiai magyar(sággal)/témákkal foglalkozó blogot írhat valaki Pakisztánban is. S mint ahogy a Szlovákia területén keletkező magyar irodalomban is bajos kimutatni a szlovákiai magyar jelleget, a blogokban még nehezebb. Mert pl. egy a budapesti közgazdasági egyetemen tanító felvidéki magyar blogja mitől szlovákiai magyar blog... Szóval az első mondatot akként pontosítanánk, hogy a szlovákiai magyar közéleti témákkal foglalkozó valamirevaló blogokkal gond van. Hogy melyeket tartok ilyennek, az a bal első oldaldobozban látható. Közéjük kell még gondolni Barak László blogját is, őt azért nem linkeltem külön, mert ő ott van alább Paraméterként.
A Blogopoli - tudjuk, miért - befejezte. Soha senki blogjához nem írtam még kommentet 2004 áprilisa óta, mert mindenki írjon azt, amit akar, én nem fogok beleugatni, akkor se, ha hülyén gondolja. Másrészt az én blogomon sem lehet kommentezni, mert leszarom, hogy mit gondolnak mások, így nem volna helyes, ha kommenteznék. De Poli búcsújához hozzászóltam. Bár legalább annyi dologban nem értettem vele egyet, mint mondjuk Barakkal, mégis fontos blognak tartottam. Nem mindig közölt letisztult véleményt, sok volt benne az indulat, a wad düh. De a rendszeren belül korrekt volt. És ez a hang a hazai médiatérben máshol nem juthatott fórumhoz.
Az Egy felvidéki blogja már jó ideje megszűnt. Csak kegyeleti okokból nem vettem még ki az oldaldobozból.
A Körképet nagyon jó dolognak tartom. Ugye ők egy ideje a blogspotról saját tárhelyre települtek. Részükről minimális egyeztetést/szervezést kívánna, hogy naponta legyen friss virág a síron. A "független publicisztikai blogportált" kilencen írják, tehát mindenkinek csak durván havi három írást kellene bepattintani ahhoz, hogy naponta frissüljenek. Persze, aki naponta szövegekkel dolgozik, annak nehezebb még szabadidejében is ezt csinálni, esetleg munkája melléktermékeit is felhelyezi, mint azt teszi e sorok írója is olykor, vagy éppen Monika Zemlová befulladt blogja. Jó dolog, hogy kilenc normális fiatal össze tudott állni egy normális cél érdekében. De kilenc emberhez képest túl hosszúak a csendek.
Méla Béla fordulatszámával sem lehetne robbanómotort üzemeltetni, sajnos. Pedig most a bummnak nagyon kell egy jó blog. Kíváncsian figyelem, Béla vajon át fogja-e tudni venni Poli helyét.
A Párkányért blognak is volt egy iszonyatosan hosszú szünete. Hm, azok a kétségbeesett reggelek, amikor az ember a kedvencekből végigkattintgatja a blogokat, és látja, hogy ez se írt, ez se írt stb. A Párkányértnál ez durván 2 hónapig tartott. Azóta több-kevesebb rendszerességgel ír. A legutóbbi bejegyzése szerint a Konzervatóriumra is. Gratulálunk!
A hazai blogszcéna legnagyobb vesztesége egyértelműen a Szlovenszkó blog (el???)hallgatása. Májusi az uccsó bejegyzés. Május 6-i. Pedig Sárvári János hatalmas lendülettel indult, s ugyan nem ismerem a statisztikáit, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak bejön az a stílus, ahogy írt. Nekem legalábbis igen. Szerencsére más blogokban is olvashatjuk az írásait, tehát a szerző nem tűnt el teljesen, de ezért a blogért kár. Hagyhatná a többit másra, s fordítana időt a Szlovenszkón való blogolásra! (Hű, ez jó szar.)
Barak Laci blogja szerencsére nincs válságban. No, legalább valaki!
A Blogopoli - tudjuk, miért - befejezte. Soha senki blogjához nem írtam még kommentet 2004 áprilisa óta, mert mindenki írjon azt, amit akar, én nem fogok beleugatni, akkor se, ha hülyén gondolja. Másrészt az én blogomon sem lehet kommentezni, mert leszarom, hogy mit gondolnak mások, így nem volna helyes, ha kommenteznék. De Poli búcsújához hozzászóltam. Bár legalább annyi dologban nem értettem vele egyet, mint mondjuk Barakkal, mégis fontos blognak tartottam. Nem mindig közölt letisztult véleményt, sok volt benne az indulat, a wad düh. De a rendszeren belül korrekt volt. És ez a hang a hazai médiatérben máshol nem juthatott fórumhoz.
Az Egy felvidéki blogja már jó ideje megszűnt. Csak kegyeleti okokból nem vettem még ki az oldaldobozból.
A Körképet nagyon jó dolognak tartom. Ugye ők egy ideje a blogspotról saját tárhelyre települtek. Részükről minimális egyeztetést/szervezést kívánna, hogy naponta legyen friss virág a síron. A "független publicisztikai blogportált" kilencen írják, tehát mindenkinek csak durván havi három írást kellene bepattintani ahhoz, hogy naponta frissüljenek. Persze, aki naponta szövegekkel dolgozik, annak nehezebb még szabadidejében is ezt csinálni, esetleg munkája melléktermékeit is felhelyezi, mint azt teszi e sorok írója is olykor, vagy éppen Monika Zemlová befulladt blogja. Jó dolog, hogy kilenc normális fiatal össze tudott állni egy normális cél érdekében. De kilenc emberhez képest túl hosszúak a csendek.
Méla Béla fordulatszámával sem lehetne robbanómotort üzemeltetni, sajnos. Pedig most a bummnak nagyon kell egy jó blog. Kíváncsian figyelem, Béla vajon át fogja-e tudni venni Poli helyét.
A Párkányért blognak is volt egy iszonyatosan hosszú szünete. Hm, azok a kétségbeesett reggelek, amikor az ember a kedvencekből végigkattintgatja a blogokat, és látja, hogy ez se írt, ez se írt stb. A Párkányértnál ez durván 2 hónapig tartott. Azóta több-kevesebb rendszerességgel ír. A legutóbbi bejegyzése szerint a Konzervatóriumra is. Gratulálunk!
A hazai blogszcéna legnagyobb vesztesége egyértelműen a Szlovenszkó blog (el???)hallgatása. Májusi az uccsó bejegyzés. Május 6-i. Pedig Sárvári János hatalmas lendülettel indult, s ugyan nem ismerem a statisztikáit, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak bejön az a stílus, ahogy írt. Nekem legalábbis igen. Szerencsére más blogokban is olvashatjuk az írásait, tehát a szerző nem tűnt el teljesen, de ezért a blogért kár. Hagyhatná a többit másra, s fordítana időt a Szlovenszkón való blogolásra! (Hű, ez jó szar.)
Barak Laci blogja szerencsére nincs válságban. No, legalább valaki!
S persze vannak még páran, akikről nem tudunk, vagy tudunk, de nem olvassuk őket.
