Ma - hosszú idő után - buszozni kényszerültem Pozsonyban. (Azelőtt gyalog
jártam, de ma az egyik külvárosból kellett tovaaraszolnom a szerk felé.)
Pozsonypüspökin a Szentháromság téren levő automatából próbáltam jegyet venni.
A belvárosba félórás jegy kell, 18 korona. Olyan emberként, aki 8 évig utazott
át Budapesten, rengeteg horrorisztikus automata-történet szenvedő alanya
voltam, így megtanultam, hogy mindig a legnagyobb címletet kell utoljára
bedobni, hogy ha gáz van, ne az vesszen kárba. Egykoronás, kétkoronás,
ötkoronás, tízes. A tízest kidobja lent. Visszadobom. Nem dobja ki. Azt viszont
igen, hogy dobjak be még tíz koronát. De nincs. És kiadni is csak 8 koronát
hajlandó. A buszmegálló árnyékában egy elvirágzott, izzadós asszonyság piheg.
Néni kérem, nem váltana fel nekem egy húszast? - kérdezném, de a néni átgázol
rajtam, mert jön a busz. Lemaradok róla, 15 percet kell várnom a következőre.
Jegyet ugyanis csak a sarki trafikban tudok venni.
Az ilyen dolgok nagyon fel tudnak bosszantani. Egy tízes nem akkora dolog,
de milyen alapon vesz el tőlem akár egy fillért is a semmiért az egyébként is
közepes szolgáltatásokat nyújtó Pozsonyi Közlekedési Vállalat? Hogy Branislav
Záhradník vezérigazgató verné a faszát az automata jegykiadó nyílásába.
(Lehetőleg annak lecsukott állapotában.)
