Talán eddig sikerült kitérnünk a
jól vagy rosszul vagy bárhogy felfogott lokálpatriotizmus elől, de ez most egy
olyan poszt lesz. Rengeteg pénz kell ahhoz, hogy jó műsorokat ingyen tegyenek
elérhetővé. Örvendetes látni, hogy Komárom az utóbbi időben fejlődik. (Bár
szomorú, mikor az ember bemegy egy gyorsétterembe, ahol csak szlovákul vannak
kiírva a termékek nevei, és amikor a személyzetnél rákérdez ennek okára, akkor
azt a választ kapja, hogy „Mi így is megércsük magát is, meg egymást is”.) A Komáromi Napok rendezvényei is évről évre egyre jobbak.
Idén is, mint jó pár éve mindig,
sajnos, csak a végét sikerült elkapnom, az utolsó három napot. Pénteken Quimby,
szombaton Öregvár, a másik kardozók, köztük Györgyi, Besh o Drom, Korpás Éva,
néptáncgála, Kistehén, Máté Péter emlékkoncert, táncház. Hobo zseniális
Viszockij-estjéről lemaradtam. (Van két albumnyi Viszockijom oroszul. Úgy nem
annyira ütős, mert nagyon szövegcentrikus, orosztudásom pedig jócskán megkopott.)
Vasárnap Sub Bass Monster. Nem akarunk Bastrnák mellett kampányolni, az nem
célja ennek a blognak, de vajon akkor is jutna-e ennyi pénz magyar programokra,
ha Komáromnak szlovák polgármestere lenne?
Ki szeretnék térni legalább
egy-két mondat erejéig a Kistehén tánczenekar koncertjére. Ha jól emlékszem,
2005-ben jöttek fel, a netre felpakolt Szájbergyerekkel. Jó volt a koncertjük.
Láthatóan jól érezték magukat a színpadon. Szövegeik pedig arról árulkodtak,
hogy ezek a faszik vagy nagyon hülyék, vagy nagyon hülyére vesznek mindenkit.
És milyen jól csinálják. Antiintellektuális, bugyuta dalszövegeiken
hatalmasakat derültem. Nem úgy néztek ki, mint akik a pénzért csinálják. A
közönség soraiban pedig éppúgy voltak nyugdíjasok, mint kisgyerekek. (Valszeg
rájuk vigyáztak a nyugdíjasok…)
A magyar komáromi sörsátor talán
túl messzire rakták. Aki kocsival ment, nem ihatott, aki gyalog, lejárta a
lábát. De ez legyen a legnagyobb baj. Ide valami optimista befejezés
kívánkozna, neked virágoznod kell, ó, város, vagy valami ilyesmi.
