Az Élet és Irodalom című irodalmi
és politikai hetilap – ahogy Julian Rubinstein, A viszkis rabló balladája c.
kiváló riportkönyv(?) szerzőjének honlapjáról megtudhatjuk, the most respected literary publication in
Hungary – 15. számában jelent meg az alábbi kis szösszenet a Visszhang
rovatban. Mivel az írás két aktőrét ismerem, Benyovszky könyvét pedig olvastam, úgy gondoltam, hogy – szigorúan a
forrás feltüntetésével – a blogomra is kiteszem az alábbi írást.
Szerény elhallgatás
Bényei Tamás a lap 14. számában
azt írja, hogy Benyovszky Krisztián a krimiről szóló könyvében "nemcsak
példaszerű következetességgel érvényesíti az általa választott műfajpoétikai
szempontot, hanem – bár ezt szerényen elhallgatja – a krimi új és meggyőző tipológiáját
dolgozza ki", és ebben fontos szerepet játszik a "bűnregény"
fogalma. Bényei Tamás hasonló szerénységgel hallgatja el (feltehetően nem is
tud róla, így bűne bocsánatos), hogy ezt a kategóriát jelen sorok szerzője
találta ki, mégpedig 1995-ben, amikor a hetilap Beszélőben szerkesztőtársammal,
Mosonyi Alizzal meghirdettük egy krimi első fejezetére szóló pályázatunkat,
melyen többek közt olyan jelesek vettek részt, mint Nádasdy Ádám, Németh Gábor,
Petri György. Az egyik pályázó, Tar Sándor aztán végig is írta a Bényei által
is emlegetett Szürke galamb című regényét, és én örömmel adtam beleegyezésemet,
hogy az általam kitalált szó legyen a könyv alcíme.
Bán Zoltán András
Hiába, Bán Zoltán András a régi. Az
elme szabad állat című könyvét rongyosra olvastam, a Susánka és Selyempina már
nem jött be annyira, azért kár volt felfüggeszteni a kritikaírást. Bár lenne
több Bán Zoltán András!
