Utolszor kanyarodjunk vissza a Slota-térképhez.
Igen, az MTI akár blogokból és fórumhozzászólásokból is tudhatott volna az
esetről, ám ők éppen aznap jöttek ki vele, amikor a Magyar Hírlap. Ehhez a
tényállításhoz nem fűzünk kommentatív elemet.
Azt is hangsúlyozzuk, hogy a hozzászólás egy fórumtopikban volt, ettől persze nem kell jobban szeretnünk a Szlovák Nemzeti Pártot.
Igazából itt nem is az egyedi
esetről, hanem az elvről van szó. Az MTI – és lehet, hogy a hírügynökségek meg
a sajtó úgy általában? – kezd (enek) úgy működni, mint a bulvár. Az MTI tegnap
emlegetett hírében tetten érhetünk pár etikátlan dolgot.
a, a forrás elhallgatása
Ettől az olvasó érdekei nem
sérülnek, és az olvasó számára nem is annyira fontos. Viszont szakmai
szempontból aggályosnak mondható.
b, a hír manipulálása
A Szlovák Nemzeti Párt
sajtótitkára mindössze egymondatos nyilatkozatot adott ki, és az MTI (pozsonyi
tudósítója?) még azt sem volt képes teljes terjedelmében lefordítani. Vélhetően
nem azért, mert nem tud szlovákul, hanem mert abba, ahogy ő láttatni szerette
volna a hírt, abba nem fért bele a teljes mondat. Így a neki tetsző részt
kiragadta belőle.
c, a tények relativizálása
Meg nem erősített információk
szerint novembertől volt látható a térkép. Így az MTI helyesbítése. Holott az ő
hírük a meg nem erősített információ, mely szerint pár napig volt látható a
térkép. Olyannyira meg nem erősített, hogy egyenesen téves.
Vonatkoztassunk el ettől az egy
konkrét esettől, hisz nem akarunk személyeskedni. Ezért az alant levő posztot
is átszerkesztettük nem személyesre.
Namost ez a dolog itt történt.
Tudunk magyarul, tudunk szlovákul, olvassuk a magyar és a szlovák lapokat, így
hamar tetten érhettük a nagy ügynökség üzelmeit. A térségben szoktunk még tudni
angolul és németül, kevesebben franciául, olaszul és oroszul. De pl. a lettül
vagy görögül vagy dánul anyanyelvi szinten beszélő átlag közép-európai
viszonylag ritka. Ha tehát az MTI egy lett, görög, dán hírrel kapcsolatban
játssza meg ugyanezt, minimális az esély arra, hogy záros határidőn belül rájön
valaki. Ha pedig egy kambodzsai, naurui vagy szváziföldi hírrel, akkor a büdös
életben soha nem fogunk tudni a kambodzsai, naurui vagy szváziföldi
MTI-tudósító orrára koppintani, egyrészt, mert nincsenek, másrészt pedig ha
most arra kérném nagyrabecsült olvasóimat, hogy csak az folytassa az olvasást,
aki meg tud nevezni legalább egy szváziföldi napilapot, hetilapot, vagy
legalább egy rádióállomást, akkor nagyon kevesen jutnának el a bejegyzés
végére. A ma embere a részben a webkettőnek köszönhetően a világot percek alatt
körbeszáguldó hírek korában hajlamos igazságként elfogadni azt, amit a média
állít. Anyám is gyakran szokta azt mondani, hogy igaz, mert a Markíza híradóban
láttam. Lószart, mama! Azt te azért láttad úgy, mert a Markíza úgy akarta
láttatni, nem azért, mert igaz. (Ugye minden kommunikáció szakos emlékszik arra
a szemináriumi gyakorlatra, mikor ugyanahhoz a hírhez kell pozitív és negatív
kommentárt, vagy ugyanarról a könyvről pozitív és negatív recenziót írni. Az
ember a kollégium felé ballagva azon töpreng, hogy a picsába fogja megcsinálni,
de aztán leül a gép elé, és rájön, hogy bizony meg lehet.) Nem tudjuk, a világ
hány hírügynöksége csinálja azt számunkra jobbára ismeretlen helyi vagy
regionális lapokkal, amit most az MTI esetében tetten értünk. A Reuters mondjuk
nagyon következetes ebből a szempontból. Akkor is megjelöli a forrást, ha a
lebukás esélye minimális. Mert így kell. De hát az MTI nem a Reuters, és ezért
ne is rugdossuk. No pénz, no paripa, no fegyver.
Az előző bejegyzésben emlegetett SPW blog tavalyi év végi összefoglalója szerint a szlovák sajtó egyik
leggyakoribb hibája, hogy az ügynökségi híreket nem ellenőrzik vissza. Erre
magunk is kitértünk alant, a sajtótörvényhez írt kommentárban. Az információ
érték. Ha egy valag pénzért előfizetek egy hírügynökségre, akkor elvárom, hogy
a hírek legyenek pontosak. Jogos az elvárás, de a hírügynökségekben is emberek
dolgoznak, akiket kirúgott a csajuk előző este, vagy kurva másnaposan mennek be
dolgozni, mert előző este ünnepelték a negyvenesüket stb., dekoncentráltak, és
megvan a hiba. Minden hírt meg kéne erősítetni két független forrásból. De most
egy mínuszos hír végett ki fog felhívni két szváziföldi kormányhivatalt?
Egyáltalán, ki tudja megmondani csípőből – csak a nem külpolitikai újságírók
játszhatnak –, hogy mi a hivatalos nyelv Szváziföldön? Így aztán jobbára a
hírügynökségekre hagyatkozunk.
Elég visszagondolni arra, amikor
állítólag fél Romániát elvitte a Duna. Mindenki itta a Románia elúszásáról
szókló híreket, főleg a nagy dunai árvíz túlélői nézték könnyezve a híradóban a
kötésig érő vízben biciklit tolva csirkéit mentő megtört anyókáról készült
felvételeket. Aztán a Joj televízió kiküldött egy stábot a helyszínre, és
kiderült, hogy árvíz ugyan volt, de messze nem akkora, mint azt az
ellenőrizetlen román hírek alapján gondolták, és bizony nem öntött el akkora
területet, mint ahogy azt a románok láttatni szerették volna a világsajtóban.
Abból is ugye szép botrány volt,
amikor a Reuters felvetette, hogy a Bloomberg tudósítói az ő tűzvonalbeli iraki
tudósítóik életük kockáztatásával szerzett tudósításait másolva adnak ki
híreket a háborúról.
A végére hagytam egy igazi
bulvártörténetet. Egy fiatal kolléga egy autós lapnál fusizik. Az a dolga, hogy
szlovákiai celebeket autóztat reklámverdákban, aztán készít velük egy
beszélgetést, hogy milyen volt vezetni. Egyszer egy közismert színésznőt
autóztatott. Pechje volt, az egyik bevásárlóközpont előtt egy bulvárfotós
lekapta, amint az ismert színésznő beszáll a céglap csillivilli autójába. Ez
hétvégén történt, a következő hét közepén megjelent egy féloldalas cikk több
felvétellel, hogy az ismert színésznő alig szakított az előző pasijával, máris
egy újjal kavar. Mindezt anélkül írta a Plus 1 den kollégának nem nevezhető
tollnoka, hogy a reklámautózás bármelyik aktőrét megkérdezte volna. Biztos volt
fél oldal üres hely az újságban, mert kiesette egy hirdetés, és gyorsan oda
kellett tenni valamit.
Tanulság nincs, legfeljebb annyi,
hogy ne higgyük el azt, amit az újságban vagy internetes hírportálokon
olvasunk, rádióban hallunk, tévében látunk. Vagy ne egészen. Vagy ne úgy.
