Alfred Tennyson:
A könnyű lovasbrigád rohama
Hosszú, hosszú az út,
mind rajta vágtáz,
s bár az a völgy a Halál,
nyargal a hatszáz.
„Rajta lovasbrigád!
Parancs: az ágyúkon át!" -
s bár az a völgy a Halál,
beront a hatszáz.
„Rajta, lovasbrigád!" -
félnek-e a katonák?
Nem, noha tudja mind,
parancsa: botlás!
Nem dolguk a felelet,
se kérdeni, hogy minek,
dolguk ott halni meg,
s bár az a völgy a Halál:
vágtat a hatszáz.
És ágyú jobb felől
és ágyú bal felől
és ágyú szól elöl,
kartácsa pásztáz,
golyó s repesz között,
szállnak a vakmerők,
tátogat, ím a Halál,
s poklokon átdübörög,
nyargal a hatszáz.
Kard villog meztelen,
ragyogva forogva fenn,
táncol a tüzéreken,
hadra üt - és a világ
bámulva hajráz!
Az ágyúfüstbe csap,
szembe tör át a csapat,
muszka had és kozák
perdül a kard alatt,
dől-hull az ádáz;
s megtér a had, de nem,
nem mind a hatszáz.
És ágyú jobb felől
és ágyú bal felől,
és hátul is ágyú öl,
kartácsa pásztáz,
golyó s repesz között,
míg ló s lovas kidőlt,
bátran küzdöttek ők. -
S bár tátogott a Halál,
pokolból visszajött,
ki megmaradt, de már
nem mind a hatszáz.
S a hírük élt tovább!
Rohamukért a világ
ámulva hajrá!
Dicső, hogy' vítt csatát!
Dicső a lovasbrigád!
A drága hatszáz!
(Tellér Gyula fordítása)
Nos, eleddig úgy tűnhetett, e sorok írója mérsékelt érdeklődéssel viseltetik a viktoriánus költészet iránt. Mit keres hát itt lord Alfred Tennyson, a XIX. századot csaknem végigélő reprezentatív poéta poémája?
Tennyson verse remekül illik e webnapló profiljába. Ott dolgozik benne a hírlapíró, az esztelen hadműveletet feldolgozó költeményt tudósításként is olvashatjuk, Orosz József haditudósító meg elmehet a ... ... ...ba. 1854-ben, a krími háborúban Balaklavánál a Könnyű Dandár - az elit huszárok - zavaros parancsokat követően Cardigan gróf vezetésével megrohamozott egy nagyon jól védett orosz ágyúállást. Eredetileg 670-en voltak, de az nyilván nem mutatott volna olyan jól a versben. Egy jól védett üteg ellen a lovasságnak már 1854-ben is csekély esélye volt. Az egység kétharmada meghalt vagy megsebesült. A rohamot aztán a Nehéz Dandár hajtotta végre sikerrel. A 93. skót felföldi dandár pedig inkább a halált választotta, de nem adta fel az állását.
A Halál benne létét pedig nem kell különösebben magyarázni.
De nem hadtörténeti okokból választottam. Ez volt az egyet olyan általam ismert vers, melyben sokszor fordul elő a hatszázas szám. Ez azért fontos, mert ez A hírlapíró és a halál blog hatszázadik, s egyben utolsó bejegyzése.
Mivel manierista és pozőr vagyok (óriás thx Bartyik Stevének, akit mindenki utál), nem akartam csak úgy abbahagyni. Úgy gondoltam, a közelgő hatszázadik poszt és az évvége együttállása lesz az ideális alkalom.
A Game Overnek nagyon egyszerű oka van: a blog elfáradt. Amikor egy számomra fontos emberrel erről beszéltem, azt mondta, hogy a blog nem tud elfáradni, csak a szerzője. Végülis mindegy, ki fáradt el. A lényeg, hogy nem tudom úgy vezetni ezt a blogot, ahogy szeretném. Azt meg, hogy olyan legyen, amilyennek nem szeretném, nem szeretném. Úgyhogy most - legalábbis egy időre - kitesszük a pontot.
