Puha József, a Randevú örökifjú műsorvezetője gyakorta választja jegyzettémájául a buszsofőrök bunkóságát. Nekem eddig szerencsém volt a buszsofőrökkel, talán mert sok helyre autóval járok, ill. távolsági buszokkal közlekedem, ahol lehet, hogy egy fokkal intelligensebbek a sofőrök, mint a faluzó járatokon (persze, ez utóbbit csak úgy gondolom, és nem alapozom semmilyen empirikus vizsgálatra).
Vasárnap viszont úgy alakult, hogy racionális megfontolásból Perbetéről Pozsonyba tömegközlekedéssel utaztam. Perbetéről busszal Hetényre, onnan vonattal Érsekújvárba, s onnan Pozsonyba. Hetényen 2 perc volt az átszállásra. Viszont a perbetei busz késett. Mi lesz, ha nem jön, és én itt ragadok? – gondoltam, miközben feszülten járkáltam fel-alá a buszmegálló előtt. 8.42 helyett 8.45-kor jött a járat, ami nem veszélyes, de az én esetemben… Felszálltam, vettem jegyet, leültem. Vagy tízen lehettünk, nem egy frekventált járat ebben az időpontban. A busz lassan vánszorgott, percenként az órámat bámultam. Hetényen két helyen állt meg, a faluba bevezető bekötőúton, és az állomáson.
A bekötőúti megállónál egy felszálló volt. De a busz nem indult tovább. Az órámat bámultam, mikor felpillantottam, láttam, hogy a sofőr engem néz. Ott nem Hetényig volt a jegy? – szólt hátra. Meglepődtem. Oké, hogy négy napja nem borotválkoztam már, de csak a rajtam levő túrabakancs ára a minimálbért közelíti, faszom, úgy nézek ki, mint aki így akar a buszon lógni?
Legszívesebben azt válaszoltam volna, hogy indíts má’, köcsög, mer elkésem a vonatot, nem érek be Pozsonyba, és nem lesz újság, mert én vagyok az ügyeletes.
- Az állomásra megyek – mondtam én
- Azt köllött vóna ám mondanni, mer az má más tarifa – mondta a sofőr.
Erre elindultam felé. Nem azért, hogy fejberúgjam, hanem hogy vegyek jegyet.
- Mosmá hagyja – mondta a sofőr.
Enyhén ciki volt a szitu. A vonatot végül is elértem, újság is lett, csak azt nem értem, honnan kellett volna nekem tudnom azt a többletinformációt, amelyre a fölényes, pökhendi buszsofőr minden utastársam előtt, kioktató módon hívta fel a figyelmemet.
Ha az újvári SAD illetékesi közül valaki olvassa ezt a blogot – nem hinném –, gondolkozzon el rajta.
