Ez egy undorítóan személyes bejegyzés lesz, egy Palava 380-nal kialakított tartós kapcsolatomról. Politika iránt érdeklődő olvasóim mellőzzék.
Egy ideje már nézegettem a cseh Gumotex oldalát. A felfújható hajók ugyanis az egyik, számomra legfontosabb alapértéket biztosítják, a szabadságot. Ott teszed vízre, ahol tudod, és ugyanott is szeded ki, fölveszed a hátadra, oszt elviszed haza, nem kell trélerezni, autózni, éjszaka nem kell őrizni, mert leengeded, és veled alhat a sátradban. Mindehhez persze el kell viselni, hogy nem mehetsz öblözni vele a Kis-Dunán, brutális, ágas-bogas helyekre, mert akkor jön a vulkanizálás. Szó szót követett, végül augusztus 23-án elmentem a Gumotex pozsonyi nagyraktárába – Pozsonypüspöki, Lieskovská utca, a régi Baumax mögötti udvar, magyarul is beszélnek –, és megvettem, három lapáttal és egy 12 literes kétütemű pumpával egyetemben.
Hazavittem, fél óra megfeszített munkájával (!) felfújtam, ránézésre nem volt rossz. A következő hét elején ki is próbáltuk. Felmentünk Pozsonyba, hátamon a nyolcvanliteres, hordani rendkívül kényelmetlen, bár vízálló és golyóálló Gumotex zsákban ott pihent a labanc a maga 21 kilójával. Nem sok, de az alul szélesre vett, egyébként pedig nem párnázott pántokkal nem nagy élmény. Vereknyén szállunk le. (Nem hülyültem meg, tudom, hogy a Kis-Duna nem nyúlt meg, de a leírásban a raft.cz-n található itinerre hivatkozom, mely 160 km-snek tételezi az egyébként 130 km-s folyót, mert a Vággal való összefolyás utáni szakaszt is nagyvonalúan hozzácsapja, ezért a furcsa számok.)
A vereknyei közúti híd feletti szakaszon tesszük partra a járművet. Nagyon fontos, hogy az ember a felfújás előtt belekösse az üléseket, mert azoknak a kényelmi szemponton túl van egy olyan szerepük is, hogy feszítik a konstrukciót. Ha ülés nélkül fújod fel, utólag már nem tudod beletenni azokat, nem tudod úgy szétnyomni a konstrukciót, hogy a padok kényelmesen felüljenek a tartófülekre. Aztán megkezdődik a küzdelem. Először az alját kell felfújni, azon van túlfújást gátló szelep is. Tehát ott nem kell észen lenni, nyomos, amíg bírod, és addig fújod, amíg nem sziszeg. Ügyelni kell, hogy a szelep lezárt állapotban legyen, ugyanis ha nyitott, akkor a pumpa levételekor kimegy a levegő egy része, és kezdheted elölről. A hajóhoz a gyártó ad egy redukciót, amit bármilyen pumpa csövére ráhúzhatsz. Az alj felfújása után jön a két oldalsó léghenger, végül a „fedélzetek”. Csak a fél négyzetméternél is kisebb fedélzetekbe kb. 1300 liter levegő megy, a pumpa 12 litert nyom ki minden mozdulattal (ugye kétütemű, tehát akkor is fúj, mikor tolod, meg akkor is, mikor húzod.). Kikötöm a zsákot a vezérkötélhez, és a 150. folyamkilométernél valamivel feljebb szállunk vízre. Itt érzem a vízen hatalmas hengerekkel stabilan fekvő hajó első előnyét, nagyon könnyű beszállni a kormányülésbe, úgy, ahogy egy hagyományos kenuba nemigen tudnék, aztán lemosom a lábamról a Kis-Duna iszapját. 10:30 van.
Az eladó azt mondta, hogy a felfújható hajók valamivel másabbak, mint a szilárd építésűek. Az első percben semmi különbséget nem érzek. Ugye, úgy indulunk, ahogy kell, amikor befordulunk folyásirányba, megdöbbenek, hogy ez milyen fordulékony. Azt gondoltam, kicsit lomha lesz, de kellemesen meglepődtem. Elég kicsit betenni a lapátot, és a hajó azonnal reagál. Magunk mögött hagyjuk a közúti és a vasúti hidat, két csővezetéket. Az utóbbi az a bizonyos, amelyik nagyvíznél olyan alacsony, hogy a magas elejű kenukkal gond alatta átmenni. De a folyó le van apadva, még csak le se kell hajolni az áthaladáskor.
A repülőtér felé haladunk, felettünk kőhajításnyi távolságban hörögnek a landoló gépek. Eddig a táj semmi extra, de ahhoz képest, hogy gyakorlatilag Pozsonyban evezünk, a fent említett zajforrást nem számítva csend és nyugalom van. Kisvártatva elérjük a dunahidasi hidat (141,1). Utána balról jön egy csatorna vagy nem tudom mi, felette traktorhíd. Belenézünk, de semmi érdekes. Jó, hogy ismeretlen aktivisták kifújták a hídra csupa nagy betűvel, hogy MOST PRI BRATISLAVE, így legalább az ismeretlen vagy az elsőbálozó (vagy a fkm mutatót ki nem nyomtató) is biztosan tudja, hol jár. A következő híd 139-nél van, Zálesie – fújták ki rá a Kis-Duna őrangyalai. 133,3-nál van az Kis-Duna éberhardi ága, jobbra zsilippel lezárva, egyszer tán majd azt is megcsináljuk. 131,6-nál van egy jó kis lakóhajó.
129,1-nél van az újfalui törpe vízierőmű duzzasztásának kezdete. Jobb oldalról járható, kis manőverezés után. Utána a meder – első alkalommal – alaposan kiszélesedik. Az erőmű működéséről nincsenek adataim, de a duzzasztás 3 méter, onnan hullik alá a víz a turbinákra. Átemelés a jobb parton, kb. száz méter cipelés, ami egy napnyi cuccal smafu. Innen már nagyon közel a féli közúti híd. Az agyaggalamblövő fitymánál kötünk ki. Hihetetlennek tűnik, hogy ez 23 km volna. Szerintem minden mutató rossz:) Olyan max. 15-nek tűnik. Mivel másnap innen folytatjuk.
Elég későn indulunk a féli közúti hídtól (127,6). A vőki szigetnél ott a gyaloghídroncs, járható, csak nincsenek rajta deszkák. A hajó faállóságát is leteszteljük.
Illésháza környékén van egy sziget, majd a soxor megjárt jókai közúti híd a következő fix pont. Jóka körül igen nagyot kerül a víz. Mivel a malom csaknem akar jönni, és én már nagyon éhes vagyok, a bal parton, valahol a semmiben kikötünk. A töltés mögött kavicsbánya van. Eszünk. Nem vacakolunk sokat, megyünk tovább. Azt már látom, hogy Tallós nem lesz meg, noha lélekben jó lett volna. Patonyrétig megyünk. A fkm mutató azt ajánlja, hogy a focipálya mellett verjünk sátrat. De a focipálya melletti hely elég tré, nem ajánlom senkinek. Gyakorlatilag bent van a település szívében. Úgy döntünk, nem maradunk itt, hanem a bal parton keresünk táborhelyet. Ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom, ugyanis a gyaloghíd bal oldalán egy vízbefúlt sírja, de minimum síremléke van, kőkereszttel, gyertyával, kis kerítéssel, koszorúval, ami kell. Én erős idegzetű vagyok. A bal parton verünk sátrat.
Tekintve, hogy az éjszakai őrséget megspórolandó Bélát bevittük a sátorba, a reggel egy kiadós pumpálással kezdődik. Egyre jobb vagyok, már 20 perc alatt sikerül felnyomni. Azzal indulunk neki, hogy legalább Nádszegig meggyünk. Nádszegig 30-at kellene lapátolni, az olyan átlagos, az előző napi 47-hez képest szinte eltörpül. De mindketten érezzük, hogy ma már nehezebben megy, mint tegnap.
Épp csak elérjük a tallósi gátig vezető műmeder elejét – ez előtt leírhatatlanul szép a természet, nagyon gazdag a vízimadárvilág, csak a műmeder előtt a bal parton egy kavicsbánya rontja a látképet, szerencsére csak kicsit –, amikor, nem tudni honnan, egy baromi nagy fekete felhő egyszerre csak ott terem az égen. DPCS. Mire leevezünk a tallósi gátig – átemelés a bal oldalon, a paraszt horgászok az átemelőhelyekre telepszenek, konfliktuslehetőség –, elkezd szemerkélni. Az átemelés alatt már úgy rendesen esik. Stratégiai döntést kell hozni. Valahol a bal parton ott van Tallós.
Leeresztjük a hajót, másodszorra sikerül úgy összehajtani, hogy beférjen a zsákjába. Hegyé kerül egy sátor, meg a pumpa, ami csak keresztben fér bele a zsákba, így elég bizarrul festek egy fejem fölé 40 cm-vel felnyúló, féloldalas alkotmánnyal a hátamon. A gáttól a falu központjában levő buszmegálló jó messze van, szerintem olyan 3-4 km. 13:17-re érünk oda, 13:12-kor elment a busz. Az eső már szakad, úgy veri a megálló helyenként likas pléh tetejét, hogy néha nehéz szót érteni alatta. A következő 17:23-kor jön, ünnepi járat van, juhé. Körbehívjuk szerdahelyi ismerőseinket, hátha valaki ráérne, és bevinne minket DS-be, mert egy 25 kg-s matrózzsákkal és/vagy esőben legyalogolni az egyébként vicces 11 km-t, ez még külön-külön is tré, nemhogy együtt. De legtöbbjük elvan, vagy nem veszi. Galántára tudunk magunknak fuvart intézni, oda meg megy egy busz egy óra múlva.
Összefoglalva: a Gumotex a hajók nagyon széles spektrumát kínálja, a parti hülyéskedésre való pöcsömhajóktól a nagy, komoly hatos raftokig. Nemcsak Csehországban, Magyarországon és Szlovákiában is van képviseletük. A Baraka is jó hajó, annál is inkább, mert a képek szerint abban van egy pumpatartó heveder is. De az augusztus 23-án nem volt Pozsonyban, így döntöttem végül a kétesélyes meccsen a Palava 380 mellett. A túra során az egyébként WW3-ig ajánlott vízi jármű nagyon jól bizonyított. Rendkívül stabil, nagyon-nagyon jól kormányozható, könnyű kezelni és karbantartani, pótalkatrészeket is könnyen lehet a gyártótól szerezni. Gyárilag két ülést adnak hozzá, de minden rendes férfinak van otthon fúrógépe és elektromos körfűrésze, így a harmadik ülés könnyedén elkészíthető barkács körülmények között is. A 240 kg-os terhelhetőségű hajó így egy kisebb családot is el tud vinni, persze kevesebb pakkal. Szóval ha valaki azt latolgatja, vegyen-e egy Palavát, akkor csak buzdítani tudom. Tíz évre lebontva csak évi 2100 korona. Annyit meg kifogsz a trélerpénzen ugyanennyi idő alatt.
