Ezt még a múlt héten írtam.
Ugyan még csak június közepe van, még az MKP sem tartotta meg hagyományos, idényzáró uborkapartiját, az embernek mégis olyan érzése van, hogy ha Ján Slota olykor nem buzizna egy jót, bizony a falevelek se rezdülnének e hazában.
A kormány elé már hetek óta csupa mérsékelten érdekes téma kerül, a parlamentet meg – a honatyákat óvandó a túlhevüléstől – alig-alig hívják össze. Még szerencse, hogy három legfőbb közjogi méltóságunk gondoskodik a szórakoztatásunkról.
A hármak bandája ezúttal – Gašparovič országlásának harmadik, Fico kormányzásának első évében – a csesztei kormányüdülőben ült össze. Először. Nyakkendő nélküli egyeztetésre invitálták egymást, melyet az államférfiúi erényeket ritkán csillogtató köztársasági elnök úgy fogott fel, hogy zakót sem vett, ingujjban érkezett a dumcsibumcsira, ahol első rendelkezéseként levettette a zakót két alattvalójával is, majd a vélhetően kellemes klímájú kerti lakban kedélyes smúzolásba kezdtek. Sokra ugyan nem jutottak. Államfőnk, érdemeit fokozandó, csak annyit tudott elmondani: ő találta ki, hogy ilyen lazán öltözzenek fel.
Pavol Paška házelnök ugyan próbált okosat mondani, bejelentette: úgy ahogy van, tokkal, vonóval eltörölné a mentelmi jogot, ám ezt a felvetést az ellenzékiek és a kormánypártiak először hallották, arról a T. Ház főcsengettyűrázója bizony senkivel nem egyeztetett. Hát mi lesz így ezzel a javaslattal? Borítékolhatjuk neki a buktát, a házbizottság ülésén már nem is került csizmaként az asztalra. És ha oda is kerülne, hát tán’ megbolondultak a képviselő hölgyek és urak, hogy önnön jogaikat nyirbálják? Semmi tinta a volán mögött, meg ilyesmi? Ugyan kérem!
Euroszkeptikus miniszterelnökünknek pedig csak egy euroszkeptikus megállapításra futotta: elmondta, hogy az Európai Unió alkotmánya a kutyát nem érdekli. Ebben speciel igaza volt. Meggyőződésem, hogy Szlovákia lakosságának túlnyomó többsége még a hazai alaptörvényt sem böngészte át, az emberek ritkán szoktak szabadidejükben, mintegy felüdülésként alkotmányt olvasni, sőt, úgy általában olvasni is egyre kevesebben. Az EU-s meg ugye, nem tudjuk, milyen lesz, de az a tervezet, melyet mondjuk a gallok elvetettek, rémisztően vastag volt a miénkhez képest, szóval Harry Potter-i olvasótáborra semmiképp ne számítsanak készítői. Azt, hogy az EU-s alkotmány nem érdekli őt, elmondhatja e sorok írója, ki nem miniszterelnök, s nem is vágyik ily babérokra. De mondhatja-e ezt egy uniós tagország felelősen gondolkodó kormányfője? A hebrencskedés levét megint Ján Kubiš külügyminiszter itta meg, aki – gondolatban talán ezerszer megátkozva a percet, mikor igent mondott a tárcavezetői pozícióra – a szerdai kormányülés után bizonygathatta: őt igenis érdekli az uniós alkotmány, ott tartja az éjjeliszekrényén az összes tervezetet, és álmatlan éjszakáin csak ezeket olvassa.
Pedig ha vártak volna a találkozóval csütörtökig, akkor Fico meghallgathatta volna országunk első emberének arra vonatkozó szavait, hogyan kell kényes témákban nyilatkozni. Ivan Gašparovič köztársasági elnök, mikor háromév-értékelő beszéde után az újságírók a buzibombával – talán részegen – nagyot robbantó Ján Slota ámokfutásáról kérdezték őt, előbb csak annyit mondott, hogy ez a kérdés talán nem is illik ide, utóbb pedig kifejtette: minden politikusnak lehet véleménye, de nem mind mondhatja el, vagy valami hasonló zavarosságot mondott, ahelyett, hogy kategorikusan elítélte volna a nemzeti vezér kategorikusan elítélendő kijelentését. Hát persze, hogy is ítélhette volna el, hisz nemzetien gondolkodik…
Bár nyilván borítékolható volt, ha Slotát valaki a homoszexuálisokról fogja kérdezni, annak jó vége nem lesz. (Igaz, azt se mondta senki, hogy ne kérdezzék őt kényes témákról, és akkor nyugi lesz, mint ahogy ez egy másik pártban megtörtént.) Egyszerűen nem kell őt erről kérdezni – mondhatnánk – sőt: tisztességes újság ne kérdezzen tőle semmit, ne írja le a nevét, részeg böfögése maradjon meg a bulvárlapok olvasóinak. De nem tehetjük ezt. Ez az ember ugyanis, amellett, hogy az egyik koalíciós pártot vezeti – tehát ő (is) dönt arról, hogy mi lesz ezzel az országgal –, ott ül a parlament emberjogi bizottságában is. Bár igaz, Vladimír Mečiar is ott ül. Jó kis bizottság.
