Hovatovább, rá kell jönnünk, hogy mindenki alkalmatlan mindenre. Jureňa miniszter a mögötte álló/általa megjelenített gazdasági érdekek miatt épp úgy nem tud sokat tenni a mezőgazdaság helyzetének javítása érdekében, mint ugyanezen okokból elődje, Simon Zsolt sem tudott.
Elnézve a rohadt államot, csakhamar nyilvánvalóvá válik, hogy a minden mögött fellelhető pénz miatt annyi motherfucker érdeke ütközi annyi motherfuckerével, hogy egy tárcavezető vajmi keveset tehet. Kidolgoz mondjuk egy javaslatot. Már a kidolgozás folyamatában megpróbálnak gazdasági csoportok nyomást gyakorolni a kidolgozókra/a törvényelőkészítő tanácsra, hogy az ő szájuk íze szerint kerüljön a miniszter asztalára a javaslat. Aztán megkezdődik a tárcaközi egyeztetés. Amelyik csoportnak az egyik minisztériumban nincs befolyása, az ilyenkor kapcsolódik be, és megpróbálja megváltoztatni a megváltoztatandót. Így, mire a kormány elé kerül, már nem teljesen az, ami volt. A kormány a mögötte állók érdekeinek megfelelően csűri-csavarja, míg a koalíciós határok engedik. Aztán bekerül a parlamentbe. Ez a lobbisták utolsó esélye. A Modrá guľa vagy az Ufó láthatatlanságot biztosító falai között ej, mennyi parlamenti képviselő ebédel cégjogászokkal… Egyszer egyet én is rajtakaptam, a ciki az, hogy én meg egy államtitkárral voltam:-( S mire a T. Ház törvényt gyárt a javaslatból, mely emlékszünk, honnan indult, az már rég nem az ún. „választópolgárok” érdekeit fogja szolgálni.
Ezt a Fico-kormányt meg különben is nagyon kell figyelni. Egyrészt alig hívják össze a parlamentet. Azelőtt – ez alatt a nagyon laza időmegjelölés alatt értsd Dzurinda és Mečiar kormányzását – egy parlamenti tudósítónak meg kellett baszódni. Voltak lapok, ahonnan ketten-hárman is feljártak, még abban az időben, mikor nem voltak lapotopok, meg nem volt internet. Telefonon diktálták be a gépírónőknek a tudósítást, amit a karzaton a térdükön írtak, füzetbe. Egy a karzatról lesett, egy meg az ülésterem ajtaja előtt állva kapdosta a hugyozni vagy cigizni somfordáló honatyákat, hogy háttérinfóhoz jusson. Ma erre nincs szükség, mert alig ülnek össze, a pénzt persze felveszik, de most nem erről szerettünk volna írni. Hanem arról, hogy ez a kormány nagymestere annak, hogy bizonyos, kényes törvényeket másik törvények módosításával változtasson meg. Ha az ember egy kicsit nem figyel, ad absurdum, előfordulhat, hogy az öntözővíz támogatásáról szóló törvénybe bekerül egy titkosszolgálati passzus, egy keresztmódosítás miatt. Szóval nagyon résen kell lenni.
