Közeledik húsvét hétfő. Mivel Szlovákiában minden érdekeltnek van dróthálós szifonja, a boltokban nem árulnak olyan formában szikvizet, mint ahogy Magyarországon. Olyant, amilyenről szegény Hajnóczy is írt A halál kilovagoltban. Éppen ezért átmentem a Duna túloldalára, a szlovák nacionalisták úgyis mindig oda küldenek. Bementem az első kisközértbe, mondom: Csókolom, szóda van? Nem volt, de elküldtek a szemben levő COOP-ba, ahol szintúgy nem volt. Aztán kb. az ötödik boltban ( ekkor már a kétségbeesés határán voltam ) megmondták a tutit: a termálfürdő melletti ABC-ben tuti van. Ekkor már bántam, hogy "Egész héten csak a monitor előtt ülök, kell a mozgás!" felkiáltással gyalog indultam el, a strand ui. a világ falloszán van. De, gondoltam, egy életem, egy halálom. Hosszas tekergés után megtaláltam a boltot. De kérdésemre elég rossz választ adtak: Igen, szokott lenni, de most éppen nincs. Ó, bassza meg! Az nem lehet, hogy egy ekkora városban nincs szódás!
Véreim, magyarok! Hát nem isztok már fröccsöt sem? Emlékszem, az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyvárosban nem volt gond soha a kannás bor mellé venni egy palack szódát. Sőt, eleinte 20 forint körül volt a betétdíj. De hol van a tavalyi hó?
