A pizzás fiú magyar. Valószínűleg Dunaszerdahely környékéről származik, mert a sonkást sunkásnak mondja. Ha abba a vendéglátó-ipari egységbe megyek, ahol ő gyúrja, mindig magyarul beszélgetünk, függetlenül attól, hány kollégája vagy kuncsaftja van hallótávolságon belül. A vendégek is tudják, hogy magyar. Jó dolog pizzásnak lenni, mert sok kiscsaj flörtöl vele. Ezek némelyike - szlovák, ako repa - magyarul mondja, hogy koszonom.
A tökmagos néni is magyar. Magyarul mondom neki, hogy aznap milyen tökmagot kérek. De ha ott van a főnöke (és különben is, hogy lehet annyi tökmagot termeszteni/termelni, hogy októbertől áprilisig jelen legyenek vele a piacon?), akkor szlovákul válaszol. Akkor is, ha mások is állnak a tökmagos pultnál.
Ma az autóbusz-pályaudvaron. Kopasz, bomberes, bakancsos legény magyarázza magyarul (lehet szlovákul MAGYARázni?) egy feketehajú, köldökpiercinges (és novemberben ezt látni...) soli girlnek, hogy milyen filmet látott legutóbb a győri plázában. A lány tágra zárt szemekkel hallgatja, néha közbeszól. Magyarul. Aztán megjelennek a barátnői.
-Už musím ísť. Ahoj, večer sa stretneme - mondja a srácnak, aki a hirtelen kódváltástól köpni-nyelni nem tud.
Fene se érti.
