Azok után, hogy a Szlovák Nemzeti Koalíció – önelnevezésük szerint a SLNKO, ám a külcsín és a belbecs e gyermekien kedves, sőt, tovább megyek: gyermeteg pártelnevezésben egyáltalán nincs összhangban – nyílt levélben fordult az Elnök Úrhoz, felkínálva a párt tiszteletbeli elnöki pozícióját, elhatároztam, magam is nyílt levélben fordulok Önhöz.
Elvégre vagyok olyan szlovák állampolgár, mint Víťazoslav Moric, a nyílt levél aláírója, bizonyos tekintetben talán jobb srác is vagyok Moricnál, mert – legalábbis e nyílt levél megírásáig – én még senkit sem gázoltam halálra, fegyverbizniszben sem utazom, közvetve ártatlanok halálát okozva ezzel, ami a fent említett aktőrről szintén nem mondható el; a kommunista Észak-Koreával sincs üzleti kapcsolatom, és – Moriccal ellentétben – nem bántam soha, hogy tiltott volt az abortusz akkor, amikor a nekem nem tetsző emberek megszülettek; a romákat sem akartam rezervátumba zárni, nem buziztam fennhangon, a parlamentbe sem léptem be soha fegyverrel, svájci bicskámat még azelőtt leadtam az őrnek, mielőtt a detektor jelezte volna.
Excellenciás Uram! „A szlovákiai politikai színéren egy újabb párt jelent meg, a Szlovák Nemzeti Koalíció. Az új párt a Valódi Szlovák Nemzeti Párt és az Egyesült Szlovák Nemzeti Párt egyesülésével jött létre” – így a nyílt levél. Egyesülés a négyzeten, tetszik érteni. A levél kitér arra is, hogy Ön jól ismeri e régi-új párt tagjait, mert ezek mind képviselők voltak akkor, mikor Őexcellenciája még nem az országban, csak a T. Házban elnökölt, s ott faszozta az elnököt. Ha ez így van – bár én igyekeznék tagadni, hogy ismerem őket –, akkor az Elnök Úr jól tudja, hogy kik ezek az emberek: a legútszélibb, ordas nacionalisták, akik egy magas renoméjú hazai politológus szerint – Slotával és Kotlebával együtt – a legnevetségesebb hazai politikai bulvárba tartoznak.
Szerintem már akkor is nagy baromságot tetszett csinálni, mikor elvállalta a HZD tiszteletbeli elnökségét, mert ezzel elveszítette a pártok fölött álló elnök – az Ön esetében egyébként is ingatag – imázsát. Ha viszont ezekkel is összeállna – bár egy régi magyar szólás szerint egy fenékkel nem lehet két lovat megülni –, az az Elnök Úr választási plakátjain büszkén hangoztatott nemzeti gondolkodásának szélsőségességére világítana rá. Kérem, ne tegye ezt! Legyen egy kicsit az én köztársasági elnököm is. Vagy legalább próbálja meg!
