Nemrég összejövetelt tartott Budapesten Az Utca Embere elnevezésű civil szervezet. Az aktivisták az ellen tiltakoztak, hogy Pécs, Kaposvár, és Szeged után Budapest székesfőváros is kitiltaná belvárosából a koldusokat. A szlovákok megint vállon veregethetik magukat: nemcsak befektetői paradicsom vagyunk, nemcsak adórendszerünkkel pipáltuk le a térséget, nemcsak az egy négyzetméterre eső autógyárak számában járunk az élen, a kolduskérdés megoldásában is megelőztük Magyarországot.
Talán sokan emlékeznek még a tavalyi nyár egyik kedélyborzoló fővárosi rendeletére, mely arra utasította a városi rendőröket, hogy a belvárosból szállítsák el a koldusokat, hajléktalanokat, hasonló elemeket. A kékinges testületből ki is alakítottak egy osztagot, mely talpig feketében járta a belvárost, és fehér mikrobuszba rakta a célszemélyeket. A busz ülései fóliával voltak beburkolva, hogy könnyebb legyen majd tisztítani. A delikvenseket aztán valahol a külvárosban kirakták. Torzonborz külsejük miatt, ha időben kiszúrta őket a sofőr, városi tömegközlekedési eszközre nem szállhattak, így jó eséllyel aznap már csak este értek vissza a belvárosba, vagy akkor sem. Az önkormányzat hideget-meleget egyaránt kapott a polgári jogi szervezetektől. Voltak, akik egyenesen azt állították, hogy az érintettek szabad lakhelyválasztáshoz való joga sérült. Mert lakhely lehet ugyebár egy parki pad is, emberi és alkotmányos jogai meg egy hajléktalannak is vannak. Egyelőre nem tudni, tervez-e idén hasonló "óvintézkedést" a szlovák főváros. Látszólag nem. Ezt mutatja az is, hogy az egyik, szerkesztőségünktől karnyújtásnyira levő téren lehetetlenség szabad padra bukkanni, mindegyiken ül vagy fekszik egy hajléktalan. Némelyik bódultságából józanodik, van, aki rezignáltan bámul előre, a leleményesebbje egy sapkát vagy margarinos dobozt is tesz maga elé, mérsékelt sikerrel. A turistákban így bizonyosan nem a leghízelgőbb kép alakul ki Pozsonyról.
Az ideális persze az lenne, ha az embereknek nem kellene az utcán élni. De koldusok már az ókorban is voltak, a probléma csaknem az emberiséggel, de legalábbis a városiasodással egyidős. És egyik társadalmi rendszer sem volt elég erős ahhoz, hogy a kiváltó oko(ka)t meg tudja szüntetni. Így maradnak a Patyomkin-megoldások, legalább a turistaszezonra.
