A menekültek (migránsok, bevándorlók, kinek kinek az ő igéje szerint) valószínűleg keveset tudnak Szlovákiáról. Talán azt sem tudják, hol van. Nem is akarnak idejönni. Valószínűleg Robert Ficót sem ismerik. Semmi másért nem, ezért az egyért irigylem őket. Azt sem tudják, ki van kormányon. Arra meg komolyabb összeget mernék tenni, hogy a menekülteknek fogalmuk sincs arról, mikor lesznek Szlovákiában a választások, ezt az információt voltaképpen még mi sem tudjuk hivatalosan. Valószínűleg, amikor útnak indultak, ezt nem azzal a szándékkal tették, hogy belpolitikai tényezővé váljanak. Mégis sikerült nekik.
Egy tegnap közzétett felmérés szerint a kormányzó Smer jött ki a legjobban a menekültügyből. Persze, Robert Fico mindent meg is tett ennek érdekében, így most megérdemelt munkája gyümölcsét arathatja le. A válaszadók – akik februárban vagy márciusban választók is lesznek egyben! – szerint Robert Fico miniszterelnök kezelte a legjobban a menekültkérdést, ezt közel az ország fele látja így, 44,1%. Őt hű famulusa, Robert Kaliňák belügyminiszter követi. A velük ellentétes, befogadó álláspontot megfogalmazó Andrej Kiska államfőnek csak a dobogó harmadik foka jutott, tizenöt százalékos támogatottsággal. Ha a kérdésre pártszinten kellett válaszolni, a helyzet hasonló volt, az élen 43,2 százalékkal a kormányzó Smer állt. A többi politikai párt egyszámjegyű eredményt ért el.
A menekültek alaposan felkavarták a tranzit- és a célországok politikai vizeit. Szlovákia azonban nem esik sem az egyik, sem a másik kategóriába. Sem hozzánk nem jönnek, sem rajtunk át nem haladnak, akik kényszerből, vagy „csak” a jobb élet reményében hazát váltanak, leszámítva azt a pár száz „bősi” menekültet, akiket az osztrákoktól lízingelünk. A menekültválság olyan téma, amely a mindenkori végrehajtó hatalomnak kedvez. Neki vannak ugyanis eszközei a helyzet kezelésére, illetve az ezzel kapcsolatos intézményes kommunikációt is ők folytatják. Ellenzéki pozícióból meg lehet fogalmazni állásfoglalásokat, de hogy mi lesz a menekültekkel, főként, hogy jönnek-e vagy nem jönnek, azt a kormányzat fogja megmondani. Ennek megfelelő az ellenzéki politikusok elhelyezkedése is a listán. Az első ellenzékinek csak az ötödik hely jutott, a mindvégig következetesen szolidáris álláspontot megfogalmazó Bugár Béláról a lakosság 7,8 százaléka gondolja úgy, jól reagált a menekültkérdésre, a többi ellenzéki politikusról ennél kevesebben gondolják ugyanezt.
Robert Ficónak és a Smernek ráadásul különösebben meg sem kellett izzadni a jó eredmény eléréséhez. Egyelőre úgy fest, a menekültek akkor sem szeretnének idejönni, ha hívnánk őket, Németország is jó messzire van tőlünk, valós „veszélyként” tehát sosem merült fel, hogy a „nyakunkon marad” pár ezer vagy tízezer idegen. Csak ki kellett jelenteni, hogy ez a jövőben sem lesz így – ez ingyen van –, meg egy keveset izmozni a kérdésben szintúgy nem egységes, de főként gyenge és tehetetlen európai intézményekkel, ami szintén különösebb tét nélkül megtehető.
Szóval, kedves menekültek, jó lenne, ha a görög vagy olasz partoknál történt sikeres partraszállást követően elétek tolt kamerákba határozottan belemondanátok: nem, eszünkben sincs Szlovákiába menni. Különben sosem lesz itt kormányváltás…
