Cáfolta a Szabadság és Szolidaritással (SaS) való választási együttműködést Berényi József, az MKP elnöke. A 2010 óta parlamenten kívüli párt, mint mondta, egyedül készül a jövő márciusi megmérettetésre.
Korábban Igor Matovič is járt lánykérőben, Berényi viszont kiadta a bohóc útját, erről csak elismerően szólhatunk. A 2016 márciusáig hátralevő idő egyre rövidül, a kormánypárt már egy ideje kampányüzemmódba kapcsolt, s a nyári szünet után minden párt felpörgeti a kampánymotort, aki nem fut, lemarad, így a belpolitika terén nem annyira eseménydús, szociális csomagokban gazdag nyár az utolsó alkalom arra, hogy tisztázzák, ki kivel, hogyan stb.
Az SaS euroszkeptikus párt, gazdasági kérdésekben klasszikus liberális, a most rendkívül exponált menekültügyben – egy fél évvel ezelőtti kommentárba ez a mondat nem került volna bele – jobbra kacsint ki. Az MKP klasszikus konzervatív párként jellemezhető, szociális programjában olykor balos, etatista elemekkel. Richard Sulíknak tar a koponyája, Berényi József hajzata lobog. Richard Sulík csupasz állú, Berényi Józsefnek kackiás bajsza van. Richard Sulíkot elsősorban a nagyobb városokban szeretik, Berényi József inkább a vidék támogatására számíthat. Richard Sulík színe a libazöld, Berényi Józsefé a piros–fehér–zöld. Na, végre legalább a színskálán sikerült kimutatni enyhe hasonlóságot a két párt között.
Sem a Magyar Közösség Pártja, sem hajdan a Magyar Koalíció Pártja soha nem indult még koalícióban a parlamenti választásokon – kivéve persze, ha az 1998-as, „önkoalíciós” indulást nem számoljuk ide, de ennek boncolgatása messzire vezetne –, így egy esetleges koalíciós indulás bizonyosan új politikai-kulturális tapasztalat lett volna a párt számára. Az SaS és az MKP elvitathatatlan hasonlósága, hogy mindkettő a parlamentbe jutási, 5 százalékos küszöb környékén tanyázik a felmérésekben. (Ja, még az is közös a két pártban, hogy mindkettő túlélt már egy viharos pártszakadást, igaz, ellenkező előjellel.) Ha a nemzetiségi mintát érthetetlen okokból nem alkalmazó, s ezáltal fals eredményt produkáló Median SK felméréseitől eltekintünk, a többi közvéleménykutató ügynökség rendre a mágikus határvonal környékén méri az SaS-t és az MKP-t is. Nem tudjuk kihagyni Kovács László volt MSZP-elnök örökbecsű mondatát, mely szerint nem közvélemény-kutatást, hanem választást kell nyerni. Az egyedül indulással viszont a határvonal környékén mozgó, azt mindig csak néhány tized százalékkal megugró magyar párt számottevő kockázatot vállal. A rendszerváltás óta a parlamentből kikerülő pártok számára a kudarc többnyire a hosszabb-rövidebb agónia után bekövetkező enyészetet is jelentette. Visszaküzdeni eddig csak és kizárólag az SNS-nek sikerült magát. Az MKP egyelőre állja a sarat. Ennek több oka is van. A parlamenten kívüli ciklusokból az első csonka volt. A párt nem teljesen szorult ki a politikai szférából, megyei és helyi önkormányzati szinten elég jók a pozíciói. És ott van még az erős regionális struktúra, és a viszonylag magas taglétszám, amelyet nem egy szlovák parlamenti párt is megirigyelhetne.
Berényi József szerint civilekkel és a Polgári Konzervatív Párt politikusaival egészítenék ki a listájukat. Ez némileg másképp hangzik, mint egy lehetséges koalíció. A fentebb felsorolt okokból az MKP-nak van választási potenciálja. 2010-ben 0,67, 2012-ben 0,78 százalékpont hiányzott a bekerüléshez. Ez – választási részvételtől függően persze – néhány tízezer szavazatot jelent. A Polgári Konzervatív Pártnak több a szimpatizánsa, mint a szavazója, az értelmiségi törpepárt esélytelen a bekerülésre, azért szimpatizánsai jobbára más pártokat támogatnak, szavazótábora rejtőzködő. Így nem biztos, de nem is lehetetlen, hogy a listán hoznák a kellő számú szavazatot. Mindenesetre egy ilyen együttműködéssel az MKP is meg tudná mutatni, hogy nem vállalhatatlan a szlovákok számára. Egyedül indulni kockázatos lehet az MKP-nak. A felmérések szerint nem esélytelen, de inkább csak surranópályán esélyes a bejutásra. Ha 2016 márciusában rosszul alakulnak számára a dolgok, akkor már tíz év parlamenten kívüli politizálás után kellene visszajutnia 2020-ban. Azt a párt esélyeit józanul mérlegelők bizonyosan belátják, hogy a következő választásokon valóban a lét a tét. Ennek megfelelően kellene nekiindulni.
2015. augusztus 10.
