A parlamenti választásokig alig tíz hónap van hátra, így az elkövetkező időszakban nem szabad meglepődnünk semmin, az ingoványos szlovákiai közélet számos meglepetést produkálhat jövő márciusig. 
Marián Kotleba, a szélsőséges Mi Szlovákiánk Néppárt önkormányzati munkában lassan erodálódó feje is megkezdte a felkészülést. Azt már most valószínűsíthetjük, neki nem fog sikerülni az, ami Magyarországon a részben hasonló nézeteket valló Jobbiknak.
2013 novemberében, a megyei választások után a lapok Vladimír Maňka megsemmisítő vereségéről harsogtak. Való igaz, az utcai harcos 14 ezer szavazattal verte le a Smer sokat próbált szupersztárját, polgármesterét, nemzeti és európai parlamenti képviselőjét, alelnökét. Többen már a parlamentbe masírozva vélték látni Kotlebát, zöldinges serege élén. Az akkori számítások a parlamenti választásokig hátralevő hosszú időn kívül csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy Kotlebát egy specifikus helyzetben levő megye lakosságának csupán egynegyede segítette győzelemhez. Igaz, hogy a 24,59%-os részvétel a legmagasabb volt országosan, de még mindig ott van a maradék 75,41%, meg a többi megyében szavazásra jogosult 3,9 millió ember. Ennyi erővel akár a komáromi önkormányzati választásokból is vonhatnánk le következtetéseket…
Kotleba (sok minden egyéb mellett) elsősorban az újszerűség erejével tudott nyerni. És ne gondoljuk, hogy csupa Martens- bakancsos, Lonsdale-pulóveres, tarfejű suhancok szavaztak rá, akiknek már az oviban is karlendítés volt a jele (nem is akadna ennyi a megyében). Akik őt választották, azt remélték, talán megoldja, amit Maňka két cikluson át nem. Nyilván szavazói között nem voltak felülreprezentálva az agysebészek, de még az alapvető közéleti tájékozottságot is nélkülözték. Ellenkező esetben könnyedén beláthatták volna, hogy favoritjuk olyasmit ígér, ami nem megyefőnöki kompetencia. Így aztán megoldani sem tudta.
A megye más terep, mint a parlament, halljuk gyakran, főként, amikor valamilyen bizarr koalíció létjogosultságát kell megindokolni. De tényleg. A parlamentben, a 150 között el lehet lődörögni valahogy négy évig, példa erre az Állami Számvevőszék élére különutas jelöltet állító Kvasnička és Kuffa képviselő esete, akikről Henrieta Crkoňová jelölése előtt vajmi keveset hallhattunk, az utóbbiról legfeljebb annyit, hogy gyógyíttatná a homoszexuálisokat, ami nem tipikusan parlamenti tevékenység. Megyefőnökből azonban csak nyolc van, az sem egy helyen, így nehezebb elrejtőzniük. Ráadásul a megyefőnök nem is igazi politikus, inkább valami turbó-főhivatalnok. A megyén dolgozni kell, vagy legalább a tevékenység látszatát kelteni nagy odaadással. És ebbe törött bele Kotleba bicskája. Mert amikor utakról, iskolákról, közlekedésről, egészségügyi és szociális intézményeket érintő kérdésekről kell dönteni, azt nem lehet nettó cigányozással megoldani. Kotleba pedig máshoz nem ért, és megfelelő káderei se voltak. Az pedig, hogy rokonaival, ismerőseivel rakta tele a közhivatalokat, valószínűleg még támogatói körében is visszatetszést keltett. A megyei aprómunka, a közgyűléssel való állandó viaskodás pedig az országos pártmunkától is elvonta, nem maradtak kapacitásai a zöldinges sereg bővítésére.
2013-ban jó esély mutatkozott az akkor agonizáló Szlovák Nemzeti Párt elanyátlanodott szavazóinak becsatornázására is. Az SNS azonban, hathatós smeres segítséggel magához tért, és már a parlamenti küszöb környékén teljesít. A Smernek ez egy win-win helyzet, ha bekerül az SNS, akkor egy stabil, a lépést és a pofáját tartó partnerre számíthat, ha meg nem, akkor a jobbos térfél szélső vidékeiről elveszett pár tízezer szavazat, és nem Kotlebáék kapták meg. Kotleba választási platform létrehozására irányuló felhívására pedig legfeljebb a „7 mesterlövész” típusú, mérhetetlen pártok fognak reagálni, s az eredmény is ennek megfelelő lesz.
2015. május 15.
