Szerdán szerencsésen kimúlt a mozgóárusítást korlátozó törvény. Élt kilenc napot. (Persze, még alá kell írnia az elnöknek, és meg kell jelennie a Törvénytárban, de ezek már csak formaságok.) Hát, nem büszkélkedhet olyan karrierrel, mint mondjuk a Függetlenségi Nyilatkozat, annyi szent. Butaság volt, felejtsük el, és inkább igyunk egy sört a strandbüfében, mondhatnánk, azonban a cigarettaszünetnyi ideig hatályban levő törvény elfogadása és utóélete egyaránt tanulságokkal szolgálhat a rendszer (nem) működéséről.
Talán már mindenki hallott róla, de azért két mondatban foglaljuk össze: a gazdasági minisztérium javaslatára a parlament márciusban módosította a fogyasztóvédelmi törvényt, melybe bekerült egy módosító indítvány a smeres Andrej Kolesík (a fenti képen, tudják, a hazudós, aki nem tudta, mit osztogatott a parlamentben) műhelyéből, és tokkal-vonóval betiltotta volna az élelmiszerek mozgóárusítását (néhány kivételtől eltekintve). A szakmai szervezetek nyomására aztán a parlament gyorsított eljárásban módosította a törvényt, kihagyva belőle az inkriminált passzust. Még jó, hogy nem volt parlamenti nyári szünet, különben szegény mozgóárusoknak felkopott volna az álla.
A kormány sokat papol a mezőgazdasági termelők támogatásáról, cselekedetei – főként ez a törvénymódosítás – azonban az elmondottakkal szöges ellentétben állnak. A termelők elemi érdeke ugyanis éppen az lenne, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a felvásárlóknak és az áruházláncoknak, hanem az általuk megtermelt élelmiszer-ipari termékeket, ha lehet, minél kevesebb lépcsőn keresztül, azaz minél nagyobb haszonnal tudnák értékesíteni. Ezzel a vevő is jól jár, ha ugyanis előtte vágják le a tyúkot, akkor biztos lehet abban, hogy nem állt hónapokig egy hűtőházban, miután behozták Lengyelországból…
Valószínűleg mindenkit ez érdekel a legjobban, de sajnos annak vizsgálatára nincsenek empirikus eszközeink, hogy Kolesík magától ennyire hülye-e, vagy a háztáji árusítás minél nagyobb visszaszorításában érdekelt áruházláncok motiválták őt. Azonban ez az eset is jól mutatja, hogy néha egyetlen képviselőn is mennyi minden múlhat, akár egy egész ágazatot potenciálisan romba döntő lépés is. A törvény megszavazása azonban a többi 82 smeres képviselő felelősségét is felveti. Biztosra vehető, hogy a legutóbb rájuk szavazó 1 134 280 ember között kistermelők is vannak, ez a törvény pedig garantáltan nem az ő érdekeiket szolgálta. Akkor kiét? Elolvasták egyáltalán, hogy miről fognak szavazni, vagy csak a frakcióvezető hüvelykujjára fókuszáltak? Legalább ennyire fontos, hogy mit csinált márciustól napjainkig a mezőgazdasági tárca. A törvényt beterjesztő gazdasági minisztérium élén az olyannyira súlytalan, hogy mára le is váltott Tomáš Malatinský állt, szemben a törzskönyvezett, a párt belső köreibe tartozó Ľubomír Jahnátekkel. Jahnáteknek, ha valóban a mezőgazdasági termelők érdekeit képviselné, márciustól kézzel-lábbal kellett volna hadakoznia a törvény ellen, de ezt nem nagyon tapasztaltuk.
A mozgóárusításnak és a termelőtől való közvetlen vásárlásnak régi hagyománya van, nálunk és külföldön egyaránt. Ennek kolesíki korlátozása annyira abszurd volt, hogy társadalmi igény, ennek nyomán pedig azonnali politikai akarat mutatkozott a korrekcióra. Ez a történet most szerencsésen végződött, a mozgóárusok ebbe a kétheti bevételkiesésbe valószínűleg nem roppannak bele. De hány ilyen vadhajtása lehet a törvényalkotásnak, ami nem kap ekkora közfigyelmet, s így vígan burjánozhat tovább?
