Egy időben az egyik magyarországi tévécsatornának dolgoztam. Gyümölcsöző együttműködésünk egy kifizetetlen számla miatt szakadt félbe, de egyébként élveztem, mert tévézni rakendroll.
Aki volt már magyarországi sajtóorgánum szlovákiai tudósítója, az biztosan találkozott azzal a jelenséggel, hogy akik Budapesten ülnek, azt hiszik, ez is itt Budapest, és hogy a 458 467 is budapestnyi területen él, és mindenre van magyarul flottul megszólaló szakértő. Pedig nincs. (Meg az is gyilkos, amikor bekínálsz egy aktuális témát, azt mondják, á, ez nem kell, majd következő nap felhívnak, hogy te, látom itt az MTI-ben, hogy – és itt bemondják az általad tegnap javasolt témát –, ezt meg tudnád csinálni?)
Történt, hogy augusztus 21-én délelőtt felhívtak, hogy 1968-ról tudnék-e valami anyagot adni az esti híradóba. Gyorsan szereztem nyilatkozó politológust, az operatőröm meg archív felvételeket keresett. De kellett volna az anyagba még valami élő, az idő meg szorított. Mert ugye az anyagokat fel kell venni, összevágni, jóváhagyatni, átvinni a szerkesztői változtatásokat, ha vannak, majd FTP-n feltolni. Ilyenkor általában rokonok, családtagok jönnek számításba.
Az operatőr kolléga azt mondta: te, a faterom katona volt ’68-ban, menjünk el hozzá. Miután a titkos fegyverként bevetett Ilonka néni csak annyit tudott elmondani, hogy hallotta a tankok zörgését a szerdahelyi főúton, az idő meg csak fogyott, kocsiba vágódtunk, és elmentünk Lőrinc bához, akit az egyik csallóközi tsz műhelyében találtunk meg. Barna köpeny volt rajta, olyan típus, amilyent már csak nagyon öreg szakikon lehet látni. Kb. a 80-as években faszolhaták a golyóálló mellénynek is beillő munkavédelmi felszerelést, mely azóta is kitart. Na Lőrinc bá, miután meggyőztük, hogy tényleg nem kell megfognia a mikrofont, akkor is jó lesz a nyilatkozat, részletesen elmondta, hogyan tartották csehországi kaszárnyájukat blokád alatt az oroszok. Amikor azt kérdeztem, hogy bántották-e őket, vagy sor került-e fegyveres konfliktusra, hogy legyen valami dráma is a tudósításban, Lőrinc bá elmondta, hogy az oroszok senkit nem bántottak, csak körülzárták a laktanyát, de amúgy békések voltak. (Ja, a Csehszlovák Néphadsereg sorállományú katonái a szpecnaz ellen, amúgy is sikergyanús…)
Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a napokban a hírügynökségek rengeteg képet adtak ki a krími laktanyákat körülzáró, azonosító jelzés nélküli fegyveresekről. A katonák most is békések, csak állnak ott, nem bántanak senkit. Még nem. De tudjuk, hogy '68-ból is mi lett.
