Rendkívüli ülés elmaradását rendkívüli ülések elmaradása követte – így lehetne összefoglalni az elmúlt két hét legzajosabb belpolitikai eseményeit. Múlt szerdán a kormánytöbbség nem szavazta meg az ellenzék által az igazságügy helyzetéről kezdeményezett rendkívüli ülés programját, mire az ellenzék még nagyobb fába vágta a fejszéjét, magát Tomáš Borec minisztert próbálta meg leváltani. Ennek két nap is nekifutottak, de sem hétfőn, sem kedden nem jöttek el a smeresek, így a rendkívüli ülés a rendkívül kevés képviselő miatt elmaradt.
Az ellenzéknek igaza van, a szlovákiai igazságszolgáltatás valóban katasztrofális állapotban van, és a Jóisten mentsen meg bárkit attól, hogy rászoruljon erre a struktúrára, mert jól nehezen járhat. Az ellenzék azonban téved abban, hogy ehhez Tomáš Borecnek bármi köze van. Egyrészt még csak bő féléve van ott, másrészt csak ott van, és nem úgy fest, hogy irányítana bármit is. Az állampolgárok legnagyobb bánatára, az igazságügy már csak ilyen hektikus terület, egymást érik az igazságügyi miniszterek eltávolítását célzó rendkívüli ülések. 2009-ben Viera Petríkovát, 2008-ban Štefan Harabint próbálta meg leváltani a részben a jelenlegihez hasonló összetételű ellenzék.
Az ülést kezdeményező SDKÚ, KDH, és Híd a smeres obstrukció kapcsán a mečiarizmus visszatéréséről nyilatkozott, a magát új többségnek gondoló Daniel Lipšic független képviselő meg olyan hévvel nyilatkozta, hogy az ülés ilyetén szabotálása alkotmányellenes, hogy közben még arról is megfeledkezett, hogy nem is olyan régen maga is minisztere volt egy koalíciónak, amely megtette ugyanezt.
Pavol Paška házelnöknek az ellenzék bejárási morálját firtató megjegyzése éppúgy méltatlan volt pozíciójához, mint a kormányfő indulatos kuplerájozása. Az ülés meghiúsítása igazából a Smer valódi természetéről árulkodik, igaz, sok újat nem mond, csupán azok számára bírhat eligazító jelleggel, akik azon töprengtek a kormányváltás után, új Ficót látunk-e. Az, ahogyan a Smer hozzáállt egy legitim ellenzéki törekvéshez – melynek még megvalósulása esetén is borítékolható lett volna a kimenetele 83 kormánypárti képviselővel –, egyértelműen megadja a választ a bizonytalankodóknak.
