Monnyon-e le, vagy ne monnyon le Mikuláš Dzurinda, a szlovákiai közélet veterán matadora, politikai hosszútávfutó? Szerintünk mondjon, mert már unjuk a fejét, egyébként meg az mondja rá, hogy korrupt, aki bizonyítani is tudja. De ezzel együtt is...

A Szlovák Demokratikus és Keresztény Uniónak sikerült uralni a hét második felében zajló politikai kommunikációt. Először az MVK közvélemény-kutatása kapcsán, mely szerint a Mečiart leváltó kétszeres miniszterelnök nem jutna be a parlamentbe a március 10-ei előrehozott választások után, és a ružinovi kultúrházban levő pártszékházból egyenesen mehetne a jeges Dunának.

Ezt követően pedig a párt Központi Tanácsának szombati ülésével, ahol Dzurinda – ahogy az várható volt –, bejelentette, nem mond le. Lucia Žitňanská alelnök, igazságügyi miniszter pedig bejelentette, indul az elnöki tisztségért. Hát, ez pedig csak a párt belviszonyait nem ismerők számára lehetett meglepetés,  Žitňanská ugyanis a hét közepén már politikai víziójáról sajtózott. Pedig ugyan kit érdekel egy ALELNÖK politikai víziója?  Ez már egyértelműen az első vonalba való kitolásának az előkészítése volt.

Žitňanská ezen a sajtón újságírói kérdésre válaszolva nem mondta meg egyenesen, hogy a jelenlegi vezetés bírja-e a bizalmát, csak valamit hablatyolt.

„Azzal, hogy ő indul-e majd a pártelnöki tisztségért, csak a választások után kíván foglalkozni” – mondotta vala ugyanitt a TASR szerint. Szombaton viszont e szerdai nyilatkozathoz képest kicsit előre szaladt.

Žitňanská nem egy Krúdy-novella elsőbálózó szüze, aki elalél egy huszártiszt kackiás bajszától, kardbojtjától, parolijától, és a karjaiba omlik, valószínűleg nagyon jól tudja, hogy ez egy pártmentő manőver. Hogyaszongya: ha a választóktól bizalmat kapok, indulok a pártelnöki tisztségért. Ez az egyre apadó számú SDKÚ-rajongó számára egy halvány reménysugarat jelent, igen, a választások után tán’ még... Persze, ha a szavazók ezt megeszik, és tömegesen kezdik őt karikázni az eljövendő meleg csákányváltás reményében, azzal a listaelsőt is támogatják, és a pártnak sikerül beküzdenie magát a törvényhozásba. Schön, Miki! Dzurinda másodszor próbál túlélni úgy, hogy előremenekül. 2010-ben, mikor Robert Fico halálosan jó taktikai érzékkel a meghirdetett Dzurinda-sajtó előtt egy órával borította a bilit a csak postafiók formájában létező SDKÚ-s fantomcégről, Dzurinda leugrott a listáról.

Amelyen egyébként már rajta sem kellett volna neki lenni. Valószínűleg a 2006-os elvesztett parlamenti választás lett volna az utolsó alkalom, amikor emelt fővel távozhat. A 2010-es „nem indulok a parlamenti választásokon” manőver annyira átlátszó volt, hogy talán csak az elsőszavazókat győzte meg. Akinek minimális, akár csak sajtóból szerzett ismeretei vannak az SDKÚ-ról, az tudhatta, annak ellenére, hogy nincs a listán, a lapokat még ő osztja. Az pedig, amit a Smenek adott nagyinterjújában nyilatkozott, azaz: nem volt biztos benne, hogy meghívást kap a kormányba, már-már humoros. Ha egy SaS-es politikus mondja, azt mondom, túl jó volt az anyag az interjút megelőző este...

Ebben a szerencsétlen csonka kormányzati periódusban Dzurindának azt kellett játszani, hogy úgy ő a főnök, hogy nem ő a főnök. Úgy irányítani, mint ha nem irányítana. Az intrikusokat pedig a Barátok köztben sem szeretik a nézők.

Az előző posztban írtuk, a szlovák jobbos szavazók fokozottan érzékenyek a korrupcióra. A smeresek meg nem. Ez Fico szerencséje. Dzurindához meg már annyi elcseszett, ugyan maga után büntetőjogi felelősségrevonást sosem hozó, de a potenciális szavazót irritáló ügy van. Ha egy Sme olvasó szlovjobber meghallja azt a két nevet, hogy Kucej vagy Palacka, azonnal az oldalfegyveréhez kap. Vonatocska, csoportocska, képviselő-vásárlás, fantomcégek, adóhivatal, platinaizék. (És akkor a Gorilláról, melyben őt csak említik, alvezérének lieblingje, Anna Bubeníková viszont eléggé sárosnak tűnik benne, és a trutymóból valami óhatatlanul visszacsap rá is, nem is beszéltünk.) Egyszerűen elkopott a brand, és az azt megjelenítő arc. Vannak jó brandmegjelenítő arcok, mint pl. a Marlboro Man, aki 1954-től szívta a cigit a plakáton, meg vannak elhasználtak, mint például Dzurinda.

Meglátjuk, bejön-e Lucia-stratégia, ha nem, akkor Dzurinda Dugovics Tituszként rántja magával a jobboldali együttműködés illúzióját. De sebaj, volt koalíciós partnerei már polírozzák a nyelvüket, hogy a Súmračná utcai ülepen minél sikeresebben csattogtathassák március 11. délutánján.