Rosszabb perceiben a magyarokat felügyelni kívánó Igor Matovič leépítette a szürkeállományt választási listájáról, az Egyszerű Emberek és Független Személyiségek (OĽaNO) pártból egy hónappal a választások előtt távoztak a „független személyiségek“, így biztos, hogy a két konzervatív törpepárt krémje, és néhány, érthetetlen módon a pártokráciaellenes listára került értelmiségi a következő választási ciklusban is csak a 207-es trolibusz ablakából fogja látni a parlamentet.
A kérdés csak az, Matovič is velük utazik majd, vagy integetni fog nekik az ablakból? Bár tudjuk, ha kimereng a törvényhozás ablakán, főként, ha a Dunára néz, abból még jó nem sült ki rövid képviselői pályafutása során.
Matovič pártja egy paradoxon: pártokráciaellenes párt, önmagát úgy próbálja meg pártként felmutatni, hogy közben nem mutatja a pártszerűség jegyeit, arra csupán adminisztratív kényszerként tekint. Alapszabálya ugyan van, mivel ez a bejegyzés feltétele, nincsenek viszont alapszervezetei, sőt, alelnökei sem. Deklaráltan azzal a szándékkal alakult, hogy olyan, független személyiségeket juttasson a parlamentbe, akiknek a jelenlegi választási rendszer miatt nem lenne esélyük másként bejutni. És nem utolsósorban Igor Matovičot, akinek teljesítményét látva nem akadt épeszű párt az országban, melynek a hátán a parlamentbe kapaszkodhatott volna, így kénytelen volt egy sajátot gründolni. Az OĽaNO fogantatása ilyen szempontból nagyban hasonlít a Most-Hídéra, egy emberre épült, aki nélkül az egész projekt értelmétvesztett.
Most, hogy Igor Matovič a hazugságvizsgálat képtelen ám hasznos ötletével elűzte a listájáról az annak szalonképességet kölcsönző réteget, kölcsönösen nem kell pironkodniuk egymás miatt: a kiábrándult szavazók előtt Matovičnak a fundamentalista KDS és az ortodox-elitista OKS miatt, a kardigános értelmiségieknek pedig a hasonszőrűek ellőtt Matovič böszmeségei miatt. Ez utóbbiak már saját elsődleges közegükben megfizették hiszékenységük és naivitásuk vámját, amikor a referenciacsoportjuk azt kérdezte tőlük, hogy mit kerestek ti ezzel az emberrel egy listán? Csúfos kiűzetésük a parlamenti révbe érés lehetősége előtt már csak amolyan mellékbüntetés volt azért, mert elhitték, hogy Matovičcsal együtt lehet működni. Mindez a politikai osztály mellett intés a választók felé is: ugyan mit várhatunk attól az önjelölt vézérürütől, aki a tákolmány jelzővel jogosan illethető listáját még a választásokig sem volt képes egyben tartani?
Ugyanakkor – sajnos! – nem tudunk azonosulni azokkal a prognózisokkal, melyek szerint Matovič ezzel a lépéssel elásta magát, mivel az a réteg, aki ő tud megszólítani, nem a Humboldt Egyetem irodalomprofesszora, a Malina Hedvig igazát az állásvesztés árán is kereső újságíró, vagy a tudománynépszerűsítésben élenjáró elméleti fizikus miatt szimpatizál az ötös listával, hanem éppen Matovič miatt.
