Boldogok a sajtkészítők - tudjuk meg a Brian életéből. Szlovákiában a zászlókészítők boldogok, ugyanis a 47 000 tanterem van az országban (via Pravda), s mindbe kell egy állami zászló. S miként a Brianből megtudjuk, hogy nem csak a sajtkészítők boldogok, "Nyilván nem szó szerint kell érteni, ugyanúgy vonatkozik bármely tejipari termék készítőire", boldogok a himnuszkészítők, az Alkotmánypreambulum-készítők, és a címerkészítők is. A J&T által éppen most felzabált Pravda becslése szerint a "hazafias csomag" negyven eurót kóstál, így a közoktatási rendszer nemzetiesítése 1 880 000 euróba kerül. A törvény - jelenleg elérhető, tehát nem módosított - verziója viszont nem határozza meg pontosan a kihelyezendő zászló, címer, himnusz, preambulum méretét, küllemét. Lehet, hogy ez majd a végrehajtó rendelkezésben fog foglaltatni. Mindenesetre ha én iskolaigazgató lennék, akkor

a, megkérném Gizikét, a titkárnőt, hogy a régi, az iroda sarkában letakarva árválkodó Consul írógépen ugyan írja már le a himnuszt és a preambulumot, így a nyomtatási költséget is megspórolnák, kvázi, a papírköltségből kihoznák

b, megkérném az osztályelsőket, hogy a füzetükből tépjenek ki egy lapot, és arra írják le a himnuszt és a preambulumot. Így papírköltség sincs.

Aztán műhelymunka órán - persze, ha van még ilyen, mi még munkára nevelés címszó alatt tanultuk, utólag is üdvözlöm Paulisz tanító bácsit, ha olvas -  a fiúk csinálnának neki fasza keretet a meglevő anyagból.

Címert lehet gyártani rajzórán. Egyedül ez a zászló a problematikus. Azt meg nagymamák kalákában megvarrhatnánk használt ruhákból. A modern anyukák már nem tudnak varrni. Így a költségeket alaposan le lehetne faragni.

Mindenesetre Ján Mikolaj oktatási miniszter - történetes abból a pártból, amely ezt az egész faszságot kitalálta - ma megüzente az iskoláknak: gazdálkodják ki a költségeket, mert a minisztériumtól egy vasat nem kapnak erre. Azt, hogy van-e himnusz hétfőnként, meg van-e zászlóhimnuszcímerpreambulum az osztályokban, a tanfelügyelet fogja ellenőrizni. Ami érdekes, ha nincs himnusz, nincs büntetés. Egyelőre legalábbis a törvényben nem áll, hogy pedellussá fokoznák le a direktort, ha nem a Nad Tatrou sa… dallamával stratolja a hetet. "Ez az adott iskola és igazgató névjegye, a szülők, a tanulók, az állam törvényei iránti névjegye" - mondta Ján Slopa mester pincsikutyája és íródeákja, Rafael Rafaj jógi. Nos, Rafaj úr, azt hiszem, minden magyar szülő szívesen venne egy ilyen névjegyet.

Persze, a konteo blog olvasói könnyen gondolhatják, hogy az egész hazafias törvény csak a magán- és egyházi iskolák gonosz lobbijának a műve. A törvény ugyanis csak az állami iskolákra érvényes. Ha tehát ön nem akar gyermekének Nad Tatrou sá-t minden hétfőn, akkor vegye ki az államiból, és helyezze el a legközelebbi egyházi vagy magániskolába. Ez utóbbi esetben fizesse a tandíjat is. Az Alkotmány által garantált ingyenes közoktatás ugyanis áprilistól akciós ajánlatban, csak himnusszal kapható. Na de mit garantál nekünk egy olyan Alkotmány, amely úgy kezdődik: Mi, a szlovák nemzet… (Egyébként nagyon hasznos olvasmány, és nem is hosszú.)

A törvényben az is benn áll, hogy az iskolákba be kell vezetni a hazafias nevelést. Ejnye, Mikolaj úr, hát hogyhogy nem vezette be eddig, hosz már négy éve maga a miniszter. Most vagyon az oktatási reform kellős közepén. Mit akarnak, újra felülírni az egészet?

A hazafyas törvény miatt nem kell beszarni, senkit nem fognak 5000 euróra megvágni (mint a nyelvtörvény esetében), ha nem dalolja a himnusz elég hangosan. Nem is a következmények az undorítóak, hanem az elv, ahogy a bílá-modrá-červenát ránk oktrojálják. Ettől a magyar kisgyerek csak még jobban fogja utálni a szlovákokat. Kinek jó ez?

Persze, feltehetjük a kérdést, miért ne lehetne egy szlovákiai magyar hazafi. Miért  ne dagadhatna keble honfiúi érzelmektől, ha  e kis országra tekint a térképen? Azért, mert ez a kis ország, meg elődje, a sokkal nagyobb 1918-as megalakulása óta sosem tett semmit azért, hogy ez így legyen. Persze, ettől én még kiválóan érzem magam a bőrömben, és biztos vagyok benne, hogy a még meglevő (hajaj, jövőre népszámlálás, lesz itt sírás-rívás fogcsikorgatás) szlovákiai magyar kisebbség nem úgy kel fel, hogy a kisebbségi lét keserű kenyerét reggel sós könnyeivel áztatja meg, majd megreggelizik belőle. Nem ismerek embert, aki bánatos orcával járna az utcán a kissé még híves koratavaszban amiatt, hogy ez az ország nem szereti őt. De attól ez még így van.

Ráadásul ilyen pszeudotémákkal foglalkozik a sajtó és a blogoszféra, miközben az Alkotmány úgy kezdődik, hogy "Mi, a szlovák nemzet"; romokban az igazságszolgáltatás, évekig húzódnak a perek, és a bírók perlik az államot; február végéig  780,3 millió euró hiány keletkezett a költségvetésben; még mindig nem tudjuk, ki áll az Interblue Group mögött, és hogy hol a pénz; Fico nem válaszol az újságíróknak; a kormány liebling cége napilapot vesz stb.

(A Sme blogjai a hazafias törvényről.)

------------------------------
Az élet úgy hozta, hogy ez A hírlapíró és a halál blog ezredik bejegyzése. (A blog.hu számlálója többet mutat, de ez azért van, mert az importálás során pár fájl megduplázódott.)