A hírlapíró és a halál

Az óceánon túl ma másként kel fel a nap. Csak azok kattintsanak, akik tudják a következő párbeszéd folytatását:

- Tudod te, ki vagyok én?

- Igen.

- Akkor...

A héten új gyűjtő blogportál indult, a BLOGhir.hu. Hát, egyelőre nem túl dizájnos. Ugyan könnyen kezelhető, az ember a fejlécben rákattint az őt érdeklő témakörre, és már olvashat is, de hát egyelőre rém minimalista. Az is zavaró, hogy az impresszumban nem olvasható egyetlen személynév sem. Majd meglátjuk, mi lesz belőle, van már pár ilyen Magyarországon, és egyelőre nem látom mögötte a nagy ötletet, ami vonzaná a hirdetőket.
--------------------
Van-e ember e hazában, aki a mai “kilépünkakoalícióból” Bugár-hisztit komolyan bekajálta?
--------------------
És a közszolgálat és a blogger szolidaritás jegyében álljon itt egy beszámoló egy rémtettről. Ezúttal nem egy baltás gyilkosságról, hanem egy Maclopásról. Az áldozat hírbehozó, a webisztán bloggere.

"Nem pont erről szerettem volna írni ma, de ha már így alakultak az események, jobb ha leírom ide is. Legyen nyoma.

Történt, hogy meghívtak a Mobile Developers Day-re, a Kinnarps Ház-ba (szeretném hangsúlyozni, hogy a következő sztori bárhol megtörténhetett volna, és nem a rendezvénynek helyt adó cég hibája), hogy tartsak egy 40 perces keynote-ot arról, hogy mi történik ma az okostelefon piacon, meg úgy egyáltalán, mire lehet számítani a közeljövőben. (Maga a konferencia egyébként elég jó és színvonalas volt.)

Bár sok előadást tartottam már, a 40 perces időintervallum egész másfajta hozzáállást igényel, mint egy 5-10-15 perces előadás. Úgyhogy kedden éjszakába nyúlóan írtam, szerkesztettem a prezentációt. Lévén a keynote másnap reggel 8:20-kor kezdődött, és a preziben megírt prezentációmat a szervezőknek csak éjfél után küldtem el, jobbnak láttam, ha viszek magammal laptopot a konferenciára, hogy ne legyen probléma a helyszínen a prezis prezentáció futtatásával.

Mikor odaértem a konferenciára, világossá vált, hogy a szervezők tudják kezelni a prezi-s prezentációt, úgyhogy a MacBookra nem lesz szükségem az előadáshoz. Lévén zárt ruhatár nem volt a helyszínen, így a táskámat (benne a MacBookkal, a pulóveremmel, töltőkkel, kábelekkel és papírokkal) letettem a prezentáció végén az egyik szék mellé. Majd az 50 percesre nyúlt prezentáció után kimentem kávézni egyet, és mikor visszamentem az előadótérbe, gondoltam, nem furakodok megint előre, leülök csendben hátul, végighallgatom az előadásokat a szünetig, és majd akkor összeszedem a táskámat.

Mint szokásos, a konferenciákon az emberek bent hagyják a táskájukat az előadóteremben. Senki nem szeret a szünetekben telitömött laptoptáskákkal, hátizsákokkal közlekedni. Csakhogy az én táskámat, benne a laptoppal, valaki elemelte.

Én még nem hallottam hasonló esetet, főleg nem belépős, szakmai konferenciákon. Elég megdöbbentő eset.

Egyelőre kivárok. Bár a helyszínen ellenőrzik a biztonsági kamerás felvételeket, a résztvevők névsorát, egyelőre nem tettem a rendőrségen feljelentést. Bízva abban, hogy belátható időn belül előkerülnek a dolgaim.

Mindenesetre ideírom a Macbook paramétereit. Hátha esetleg látja valaki felbukkanni a weben:

13" MacBook (fehér), 1.83Ghz/512MB/60GB/Combo/Mg KB

gyártási szám: 4H7061DPWGN

Szóval aki összefut ilyen típusú és konfigurációjú géppel, értesítsen. Illetve aki látott a konferencián valakit fehér Macbookkal, illetve egy (idehaza amúgy nem kapható) szürke Manhattan Portage táskával, szintén írjon a webisztan kukac gmail címre. És aki teheti, ossza meg ezt a postot Facebookon, Twitteren.

Köszönet, srácok"

Az előző kormányzati ciklus során felmerült, hogy a rendőrautókat kamerával és külső mikrofonokkal szerelik fel, hogy a rendőri intézkedések során a korrupció és egyéb visszaélések lehetőségét csökkentsék. A rendőrautókba szerelendő kamerákat aztán elvitte a válság, pedig az ötlet jó volt.

Daniel Lipšic belügyminiszter tegnap bejelentette: a rendőrautókat - elsőként a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal járműveit - üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel. A cél, hogy csökkentsék az üzemanyaggal való visszaélések számát.
Magyarul: hogy a rendőrök kevesebb benzint lopjanak. Na, szépen vagyunk...

Akit már hívott vissza irodai vezetékes telefonjáról köz- vagy államigazgatásban dolgozó ismerőse, hogy aztán korlátlanul cseveghessenek, mondván, ez ingyen van, tudja: az állami szférában a céges tulajdon saját célú használatát tekintve a versenyszféráétól némileg eltérő munkaerkölcs uralkodik. A társadalomtörténeti gyökerek feltárása terjedelmes tanulmányt igényelne, de az okokat valószínűleg a létező szocializmusban kell keresni, ahol a dolgozók úgy vélték, alacsony fizetésük kiegészítéseként jogosan kanyaríthatnak le ezt-azt az állami/közös tulajdonból. A kisebb irodai papír-, és a műhelybeli alkatrészlopások felett elnézően hunytak szemet, hiszen mindenki ezt csinálta, a rendszer is egy kollektív hazugságra épült. A társadalom az elmúlt két évtizedben bizonyos területeken továbblépett, a multiknál dolgozó elárusítónőket biztonsági őrök ellenőrzik, amikor távoznak a munkahelyükről, az állami szférában azonban - részben a perszonális kontinuitás miatt -vajmi kevés változott.

A hadsereg és a rendőrség a két legnagyobb állami erőszakszervezet, egyben saját törvényekkel bíró szubkultúra, mely jellege, és a rá vonatkozó törvényi szabályozás miatt jóval kevésbé nyitott az ellenőrző mechanizmusok előtt. Az ellenőrzést is belsőleg végzik, az ellenőrzők számára is komoly súllyal esik latba a mundér becsülete, ennek megfelelőek az eredmények is. A hadsereg az egyik legnagyobb üzemanyagfaló. E sorok írója egy harckocsizó egységgel szomszédos faluban töltötte gyermekkorát, ahol köztudott volt, hogy a katonáktól lehet olcsó gázolajat vásárolni.

Nemrégiben „tachométertekergető“ katonai rendőröket vittek el kommandósok, akik olyannyira pofátlanok voltak, hogy még Jaroslav Baška védelmi államtitkár (később miniszter) szolgálati útját is megtoldották pár kilométerrel, az üzemanyagot pedig értékesítették.

Tíz hónappal ezelőtt egy rendőr, aki 1991-től van állományban, tehát nem holmi lelkes zöldfülű - megérdemli, hogy leírjuk a nevét: Jozef Žaťko - megtörte a hallgatás falát, és elárulta: a Közjogi Méltóságokat Védő Hivatal elit rendőrei lopják a benzint. Az előző rendőri vezetés nem kezdett semmit az információval, sőt, Žaťkót büntette meg. Daniel Lipšic válaszként az egészpályás letámadást választotta: előbb a kritikus egység, majd a rendőrség, végül az államigazgatás járműveit üzemanyag-átfolyásmérőkkel szerelik fel, hogy képet kapjanak a tényleges fogyasztásról. Egy szerkezet kiskereskedelmi ára 500 euró körül mozog, kezdhetünk számolgatni, mennyibe fog kerülni az adófizetőknek, hogy ne lopjanak azok, akiknek a lopások ellen kell(ene) küzdeniük. A rendőrség 20 ezer fős szervezet, a becsületesen dolgozó többséget nem szabadna leírni az üzemanyagtolvaj kisebbség miatt. Elméletileg az lenne a jó megoldás, ha rendőrnek csak talpig becsületes hölgyek és urak mennének. Gyakorlatilag meg ne csodálkozzunk, hogy ahol 150 képviselő között legalább hat hazug van, ott 20 ezer egyenruhás között is akad pár tolvaj. Nincs jó megoldás.

Szöveg nélkül.

(A mobiltelefonnal készült, gyenge minőségű felvétel az Erzsébet-híd szlovákiai hídfőjét ábrázolja.)

Juhász László fotóbloggert nevezték ki kisebbségügyi és emberi jogi kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztályának vezetőjévé.
Juhász László, a szlovmagy média kétszeres főszerkesztő-helyettese a Pátria rádió munkatársaként nagyon sokat tett a hazai blogoszféra népszerűsítése érdekében. Ha nekrológot kellene írnom, úgy fogalmaznék, e téren elévülhetetlen érdemeket szerzett. Ő volt az, aki a “blogoszféra ezüsthajú papjait” (© by párkányer kolléga [vajon milyen tudatmódosító szerre volt szüksége a jeles filantrópnak ehhez a szókapcsolathoz?], a végső nyilatkozatból az ezüsthajú kimaradt, valszeg a többiek e sorok írójának hajzata iránti toleranciája okán) kirángatta az illegalitásból, és nyilvánosan prezentálta a közszolgálati rádióban.

A politikai hátszél természete esetében egyértelmű, egyébként pedig legyen szerencséje!

Vrabec Mária könyvet írt Malina Hedvigről. Szerdától a boltokban.

Somogyi Tibor (Új Szó) felvétele

Egyszerűen szépek. Nincs mit hozzátenni.

Tegnap újabb koalíciós kudarcnak lehettünk szemtanúi a parlamentben: a Kereszténydemokrata Mozgalom négy parlamenti képviselője - Peter Muránsky, Andrej Ďurkovský, Marián Kvasnička és Anton Marcinčin - tartózkodásával elgáncsolta a sör jövedéki adójáról szóló törvényjavaslatot. E sorok írója sörbarátként nem szükségképpen megy a jeges Dunának amiatt, hogy az árpalé ára nem fog emelkedni, de ha elvonatkoztatunk az önös érdektől, az, hogy a négy honatya lefeküdt a sörgyári lobbinak, vagy már most a 2014-es választás preferenciaszavazataira gondolt (a nem kívánt törlendő), 14 millió eurós (421 764 000 korona) bevételkiesést fog jelenteni az államnak. Ďurkovský - aki a szennyvíztisztítós törvénymódosító javaslatát elnézve a vizesekkel is jóban van - a szavazást követően úgy fogalmazott, a javaslatot nem tartotta jó ötletnek, és nem ezen a 14 millión fog múlni a jövő évi költségvetés. Ebben a főpolgármesterből lett honatyának kétségkívül igaza van, de ilyen alapon bármelyik gazdasági érdekcsoport, amelynek elég erős a lobbija, egy-egy parlamenti képviselő szájába tudja adni - egyebek mellett - azt a mondatot, hogy nem éppen ezen a pár millión múlott. De akkor miből lesz itt többletbevétel, hiszen önmagukban a megszorítások nem elegendőek ahhoz, hogy a költségvetési hiánycélt tartani tudják?

A KDH-sok - bár a sörözőkben kétségkívül megnőtt szimpatizánsaik száma - államférfihoz méltatlanul, rosszul döntöttek. Ám a sebtében összehívott Koalíciós Tanács döntése sem sokkal marad el a KDH-é mögött. A pártvezetők arra jutottak: a kieső 14 milliót teremtse elő a KDH. Az ő szempontjukból jogos: ők hibáztak, ők is oldják meg. De hogyan? A 14 millió eurót a kereszténydemokraták által felügyelt tárcáktól fogják elvonni, azaz az idült finanszírozási gondokkal küzdő egészségügytől; a belügytől, ahol Daniel Lipšic miniszternek nem kis munkába került elérni, hogy a megszorítások ellenére a rendőri állomány ne jusson a vámosok sorsára és a közlekedésügytől, amelynek szintén lyukas a tarisznyája. Átlagban mindegyik betol 4,6 milliót. A kormánykoalíció így azokat fogja „sörböjtre“, akik a legkevésbé sem tehetnek arról, hogy a törvényjavaslat elbukott.