A hírlapíró és a halál

Pártot gründolna Igor Matovič, az Egyszerű Emberek Polgári Társulásnak a Szabadság és Szolidaritás választási listáján parlamentbe jutott képviselője. (Politikai hovatartozásának meghatározása legalább olyan bonyolult, mint „a Most-Híd parlamenti frakciójában politizáló polgári konzervatív párti politikus” szókapcsolat az OKS-es honatyák esetében, akiket Bugár Bélának eddig nem sikerült meggyőznie arról, hogy az OKS nem parlamenti párt; de úgy tűnik, ez most egy ilyen év volt, illetve ilyen ciklus lesz.)

Matovič esetében nehéz eldönteni, hogy a törvényhozásban utcai harcos módjára viselkedő honatya eredeti ötleteivel idézettségi mutatóján szeretne-e emelni, vagy valóban komolyan gondolja-e, amit éppen mond. (Nem mintha ez más politikusok esetében könnyű lenne, hisz Matovič július végi „lázadása” idején Richard Sulík azt mondta róla, már nem tartja őt korrekt partnernek, most meg azt mondja, korrekt partnernek tartja. Fene se érti ezt.) A júliusi lázadást lezáró augusztus 2-án aláírt nyilatkozat értelmében Matovičék mandátumvesztés terhe mellett írásba foglalták, hogy a ciklus végéig nem lépnek ki az SaS frakciójából. Azóta ő és társai nem, csak a hat áruló veszélyeztette az ingatag koalíciót. Most nem a pártelhagyás, hanem a pártalapítás szava harsog bele a politikai kommunikációs tér vízkeresztig dermedt, eseménytelen csendjébe. Matovič a TA3 hírtelevízió keddi műsorában indirekt módon arról beszélt, új pártot alapítana. A pártalapítás felelősségét a többi képviselőre hárította. Ha azok beleegyeznek a választási törvény olyan módosításába, hogy ne csak pártlistán indulók, hanem autonóm, független személyek is indulhassanak a parlamenti választásokon, akkor nem alapítja meg az új pártot. Ezt másnap sajtónyilatkozatban is megerősítette. Matovič hozzáállását akár gyerekesnek is nevezhetnénk: vagy az lesz, amit én akarok, vagy nem játszom veletek – üzente politikustársainak. Akik viszont mind pártkatonák, így – a helyüket preventíve féltve Matovič celebpártjának lehetséges jelöltjei előtt – bizonyosan nem mennek bele a módosításba, s megnyílik az út a pártalapítás előtt. Pártot alapítani legitim törekvés, még ha az átlagpolgárok zöme rosszallóan néz is a menet közben mezt váltó politikusokra, ám a választópolgár nagyon hamar felejt. Egy olyan virtuális párt, amilyent az „egyszerű” honatya szorgalmaz – melynek nem lennének helyi struktúrái, csak papíron létezne pártként, tevékenysége pedig az önjelölt politikusok befogadására korlátozódna –, akár sikeres is lehetne, bár az eddigi hazai „polceleb” pártok zömmel elbuktak. A sok dörzsölt, a munkaerőpiacon életképtelen, tehát bizonyos tekintetben megélhetési politikus között sokan bizonyosan szívesen látnának független, valódi személyiségeket, bár kérdéses, a jelenlegi, pártokráciára épülő parlamentben mit tudnának elérni. Egyelőre azonban úgy tűnik, Matovič – nem bízva abban, hogy legközelebb (azt, hogy 2014-ben, a kolíció törékenységét látva túlzó merészség lenne leírni) is helyet kap az SaS listáján – saját politikai túlélésén kezdett idejekorán munkálkodni.

Minden kedves olvasómnak áldott, boldog karácsonyt kívánok! Az AP hírügynökség képe a betlehemi Születés templomában készült.

(Boldog karácsonyt kívánok továbbá a Szlovák Postának is, amelynek 3 munkanap nem volt elegendő, hogy 87 kilométerre célba juttasson egy karácsonyi képeslapot. Eredetileg étkezésre szerettem volna felkínálni nekik a lipicai ménes egy konkrétan meghatározható részét, de hát ilyenkor illik meghatódni...

A bejegyzést természetesen az időgép publikálja, a szerző a karácsonyi asztalnál ül.)

Tanult barátom a napokban Tari Annamária Y generáció című könyvéről tartott rövid expozét egy fórumon. Ennek során megjegyezte, a mai fiatalokban már nincs meg az a képesség, hogy bánatukat, örömüket, érzéseiket magukban tartsák, átgondolják, elemezzék stb., hanem rögtön kiokádják a virtuális térbe.

Én még az a generáció vagyok, amelyik tud lemezről telepíteni, az internetet Netscape Navigatorral kezdte használni, X-terminálról, levelezni pedig a Pine (nem elütés!) programmal kezdett. Érzéseim a legritkább esetben okádom a virtuális térbe. Vagy két hete azonban fontos visszajelzést kaptam a bloggal kapcsolatban, melynek esetlegesen helye lehet itt is.

Vasárnap volt. Tunéziai harmadik műszak után ültem a Mac előtt, üres aggyal meredtem a képernyőre. Vasárnapi hírtelenség, a polműsorok már lementek a tévében, este még a focieredmények, aztán ennek a napnak is vége. Megint egy átlag mínusz ügyelet.

Családi idill, mellettem Toshibáján T. dolgozott, valami iskolai szart írt, közben a Mac megosztott wifijén netezett. Egyszer csak a kommunikációs helyzetből egyáltalán nem következő módon azt mondta: “Nem érzed úgy, hogy mostanában szar a blogod? Unalmasak az írásaid.”

T. minden írásomat elolvassa, azokat is, amelyek nem érdeklik őt - a többség ilyen. Nagyon szigorú kritikusom, egyáltalán nem elfogult, egy Németh Zoltánba oltott Bán Zoltán András kutya f@sza lenne hozzá képest. Ha tehát ő ad visszajelzést, nem árt komolyan venni.

Mi egy blog “jóságának” vagy “szarságának” fokmérője? A látogatottság? Azt - Networked Blogs, Facebook, Twitter, Iwiw, bármi nélkül - 12 ezer egyedivel sikerült emelni. Tavaly 29 725 volt, idén eddig 42 304. Pontos számok az év végi összegzésben. De valszeg nem itt kell keresnünk.

Én is érzem, hogy - főként az utóbbi hónapokban - a blog nem olyan, mint amilyennek szeretném, hogy legyen. Hogy analógiával éljek, egy nőgyógyász sem szokott pornóoldalakat nézegetni szabadidejében. Ha az ember hivatalból ír, lehet, hogy szabadidejében inkább horgászni kellene, ahogy Vályi Pista javasolta, egy autószerelésről szóló beszélgetés során...

A válasz keresése a 2011-es év to do listjén szerepel.

Szerdán még úgy gondoltuk, egy könnyed hétvégi posztban az amerikai hadsereg tájékoztatási és propagandairodáját, a Defense Video and Imagery Distribution Systemet (DVIDS) fogjuk ekézni, hogy nem ismerik az év asszonyát, de aztán elálltunk ettől a szándékunktól.

Szerdán Katie Lester, a DVIDS International Media Relations Specialistje nagyon kedvesen küldött pár felvételt Ivan Gašparovič államfő, és Iveta Radičová miniszterelnök afganisztáni látogatásáról, még mielőtt a szlovák hírügynökségek kiadták volna, hogy a vén zsivány hazajött Afganisztánból. Államfő és kormányfő egyszerre háborús zónában? Ekkora ziccer Sulíknak... És különben is, hogy volt Radička Kandahárban, hisz láthatóan ott volt a kormányülésen. Hát úgy, hogy Ľubomír Galko védelmi miniszter látogatta meg a légibázist őrző hadfiakat. A DVIDS azonban azonban ezt másként gondolta.

Hiába no, Szlovákia messze van Washingtontól, meg Kandahártól is, örüljünk, hogy nem azt írták szlovén elnök, nekik végül is kurvára mindegy, ki a kormányfő ebben a Texasnál 14-szer kisebb országban, amely szövetséges ugyan, de harcoló alakulatot eddig nem küldött...

Írtam nekik egy levelet, hogy Radičová egy korához képest jó karban levő nő, a képeken meg láthatóan egy faszi van az államfő mellett, akinek a tartása ugyan cseppet sem katonás, de hát ő a mi védelmi miniszterünk. Katie Lester fél órán belül válaszolt, megköszönte a figyelmeztetést. It will be edited and corrected! - ígérte. Ezzel ugyan nem siettek, mert másnap reggel még csak a képek felénél volt kijavítva, de ha bölcs államfőnk bármely rajongója ma szeretne tájékozódni a vizitről, az elnök neve mellett már Galko nevét olvashatja.
Azért egy radičovás oldalt leprintscreeneltünk az utókornak.

Csütörtökön már csak egy Fico-kiprovokálta rendkívüli ülésre ült össze a parlament. Szerdán, az utolsó “rendes” munkanapon módosították a települési rendőrségekről szóló törvényt.

(Akinek nem clear, mi az, olvassa el a témát boncolgató korábbi bejegyzést.)
Az amerikai bűnügyi filmek jól körülhatárolható csoportjában markánsan tematizálódik a helyi és a szövetségi bűnüldöző hatóságok ellentéte. Elég csak a kultikus Twin Peaksre gondolni, a helyi seriff hogy utálja Cooper ügynököt...

Az is toposz - lásd Hazárd megye lordjai -, hogy a seriff fékez, rávág a kormányra, elnyom egy damn it-et, mire a seriffhelyettes megkérdezi: Mi a baj, főnök? A válasz: A megyehatáron túl nem üldözhetjük őket. Amerika messze van, az állami, szövetségi és helyi egyenruhás és civil fegyveres erőszakszervezeteket blogposztban nem, legfeljebb könyvben lehetne áttekinteni, a megyei a rendszer a bűnüldözésben is másként működik, mint nálunk, ahogy a büntetés-végrehajtás is. Lásd A Király Jailhouse Rock c. számát, melynek helyszíne egy megyei börtön. Így a seriffek és a városi rendőrök közé sem lehet egyenlőségjelet tenni.

Mit mond a két SDKÚ-s honatya, Štefan Kužma és Martin Pado volt belügyminiszter javaslata? 2011 áprilisától a települési rendőrségek előzetes megegyezés alapján olyan falvakban és városokban is intézkedhetnének, ahol nincs községi rendőrség.

A jelenlegi törvényi szabályozás ezt nem teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a városi vagy falusi rendőrség más településen is beavatkozhasson, az önkormányzatok előzetes, írásbeli szerződése szükséges.

A városi vagy falusi rendőrök önkormányzati alkalmazottak, mint az anyakönyvvezető, a polgármester titkárnője stb. Ezért ha eddig üldöztek valakit, és az a szomszéd faluba menekült, ott már nem tudtak vele mit kezdeni. Ugyanúgy, ha a szomszéd településen tömegverekedés tört ki, csak állampolgárként léphettek volna fel, rendőrként nem. Ezen kíván változtatni a jogszabály.

Nem rossz, nem rossz, de kérdés, hogy ez valós igényt elégít-e ki.

Kétségkívül furcsa dolgok történnek mostanság Magyarországon a médiában. De amire december 13-án bólintott rá a Parlament, azt tipikusan a kopasznak is hajmeresztő kategóriába sorolandó. Itt elolvasható Novák Előd és Pörzse Sándor jobbikos parlamenti képviselők indítványa arról, hogy a híradók legfeljebb a műsoridő 20 százalékában sugározhassanak bűnügyi híreket. (Még jó, hogy a Krimi novinyt Szlovákiában adják.) Ezt a faszságot! - kaphat a fejéhez mindenki, aki valaha látta már legalább egy online portál statisztikáit. Mese nincs, a néző/olvasó szeret vérben tobzódni. Ezért tudott abban az időben, amikor az MTV “a televíziót” jelentette Magyarországon, hallatlanul népszerű lenni Szabó László Kék fénye, melyet - erős idegzetű olvasóim kattintsanak - még Lagzi Lajcsi is megzenésített. Mert nem volt más, nem voltak akciófilmek, ez meg üzembiztosan hozta a heti véradagot. Persze, mindenki azt mondja, hogy nem olvas ilyet, de akkor ki az a több ezer ember, aki minden baltás hírre rákattint (tévében=megnéz). Talán valami fizetett Fiskars marketingkommandó?

Ezért lesz a kassai kaszás, a rihnói baltás vagy a szepsi láncfűrészes (mind real címek) mindig olvasottabb egy Bartók Béláról szóló, pazar, cizellált értekezésnél. Azt most nem vitatnánk, hogy ez jó-e vagy nem, de ez van.

Hiába szeretné Pörzse Sándor és Novák Előd, hogy a bűnügyi hírek hűlt helyén netán a historizmus festészetéről értekezzenek, ha ez századannyi nézőt sem fog hozni. És ezt 298 igen, 56 nem, 1 tartózkodó szavazattal fogadta el az Országgyűlés. Tisztelt Képviselő Asszonyok és Urak! Hát láttak már maguk hús-vér választót, vagy csak annak absztrakt ideája lebeg szemük előtt?

A törvény nyertesei azok a csatornák, ahova a nézők át fognak kapcsolni az unalmas híradók idején.

Orbán Viktor keddi pozsonyi vizitje némileg eltér az előző ciklus magyar–szlovák kormányfői találkozóitól. Olcsó poén lenne, ha ennek okaként azt jelölnénk meg, hogy azért, mert mások a miniszterelnökök. Gyurcsány Ferenccel Robert Fico Komáromban feltörölte a Tiszti Pavilon talajcsempéjét, ezen nincs mit szépíteni. Bajnai Gordon sem bizonyult sokkal sikeresebbnek: Szécsényben kényszeredetten mosolygott, miközben Fico halálra szívatta, még olyan (elméletileg) apolitikus témákkal is, mint a labdarúgás.

A sajtó egy része azt, hogy Bajnai odatartotta a másik orcáját is, óvatos sikerként interpretálta. Azt nem tudhatjuk, mi történt volna, ha Orbánt eresztik össze a bulldogtermészetű Ficóval, aki hatalma végnapjaiban a választási kampánya részeként keltett kettősállampolgárság-hisztéria csúcsán tárgyalásra invitálta őt. A szócsata valószínűleg zajosabb lett volna, mert az eddigi Fidesz-kormányok markánsabban képviselték a határon túli magyarok ügyét, mint a szocialisták. A keddi kormányfői találkozóról sokat nem mondhatunk. Egyetlen kézzelfogható eredménye az észak–déli gázvezetékről tett szándéknyilatkozat volt, a többi merő mosoly és szimbólum. A tárgyalást követő sajtóértekezleten Orbán, miután lefutotta a kötelező udvariassági köröket, zömmel Magyarországra üzent. Ehhez kapóra jötta Reuters hitelminősítést firtató kérdése, melyre árnyaltabb formában elmondhatta, amit Kósa Lajos úgy fogalmazott meg, hogy nem a hitelminősítők kormányozzák Magyarországot. Iveta Radičová a diplomácia virágnyelvén elmondott beszédének egyetlen világos politikai üzenete az volt, hogy a kettős állampolgárságról továbbra sincs egyetértés. A főügyészről és a koalícióról nem kérdezték, így – mivel haza üzenni nem tudott – átadta a terepet a gazdaságpolitikáját magyarázó magyar miniszterelnöknek.

Az elmúlt négy évben – leszámítva Szili Katalin és Pavol Paška alkalmankénti és eredménytelen bájolgását – a legfelsőbb – államfői és miniszterelnöki –szinten volt a legfagyosabb a két ország közti viszony. Amíg a Sólyom László kitiltását támogató Ivan Gašparovič hivatalban lesz, kicsi a valószínűsége, hogy elnöki szinten javulás áll be. A keddi tanácskozás annyit megmutatott, kormányfői szinten van politikai akarat a normális hangnemben folytatott párbeszédre, és a két ország kapcsolatának rendezésére. Ez egyelőre nem túl sok, de több annál, ami eddig volt.