A hírlapíró és a halál

Csak a kisebbségi kompromisszum a jó kompromisszum – a Koalíciós Tanács keddi ülését követően biztosak lehetünk benne, hogy ezt még a koalíciós „jószlovákok” is így gondolják. Első körben a Kereszténydemokrata Mozgalom ellenállásán elbukott a Most-Híd javaslata a hivatalos nyelvhasználati küszöb 20-ról 10 százalékra való csökkentését illetően.

A Szabadság és Szolidaritás álláspontja – mint magyarkérdésekben korábban is – nem egyértelmű, az opportunista Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió pedig valószínűleg örül, hogy a kereszténydemokraták elviszik a balhét, és még legalább a hétvégéig várhatnak azzal, hogy terítsék lapjaikat; mindenesetre, ha Bugár Béla pártelnöknek tárgyalnia kell velük a javaslat támogatásáról, ez azt jelzi, ők sem lelkesednek feltétlenül koalíciós partnerük ötletéért. És jelenleg ők jelentik az alternatívát Ficóval, Slotával (Mečiarral?) szemben...
A Most-Híd egyelőre bizakodó, a törvényhozás márciusi ülésén már tárgyalni szeretnének a kisebbségi nyelvtörvényről, kérdés, hogy lesz-e hozzá politikai akarat. Mint a nyelvtörvény módosítása kapcsán az álláspontját négyszer megváltoztató párt elnökétől, Bugár Bélától megtudtuk, akkor nem volt; s az elért eredményt igyekeztek sikerként kommunikálni, feledve a választások előtti-körüli legényes hetykeségüket, mely szerint csak a bírságok eltörlése az elfogadható megoldás. Végül – a Nemzeti Színház előadásának szünetében – nekik kellett visszakozniuk, az egyeztetés, a kompromisszumkészség, így a demokrácia diadalaként prezentálva a megegyezést, és a bírságokat.
A (rendszerváltás óta hozott számtalan) kisebbségi kompromisszum után most többségi kompromisszumra lenne szükség, ráadásul egy szimbolikus jelentőségű törvény esetében, mellyel a szlovákok nem vesztenének semmit. A nyelvhasználati küszöb persze jó, hogy van, ami a hivatali írásbeli érintkezést, az utcanévtáblákat, az önkormányzati ülések nyelvét stb. illeti, ugyanakkor tipikus szlovákiai félmegoldás, mert az erről szóló törvény egy más helyen azt is kimondja, hogy az állam- vagy közigazgatási dolgozó nem köteles ismerni a kisebbségi nyelvet, és nem úgy tűnik, hogy ezen változtatni kívánnának. Azaz a kisebbséginek vagy szerencséje van, és olyan hivatalnokra akad, aki ismeri a kisebbségi nyelvet, vagy – küszöb ide vagy oda – beszélhet szlovákul.
A Most-Híd kisebbségi kérdésekben eddig elért eredményeit látva jogosan lehetnek kétségeink Rudolf Chmel kétoldalú tárgyalásainak sikerét illetően. Félő, hogy a koalíciós „jószlovákok” sem fogják (akarni) megérteni, miről szól a nyelvhasználati küszöb intézménye, vagy ha igen, akkor sem fogják támogatni, azt gondolva: kompromisszumot kötni a kisebbségeknek kell.
 

Daniel Lipšic belügyminiszter megvalósította elődje, Robert Kaliňák tervét, és növelte a rendőri jelenlétet a szegregált romatelepek környékén. Az intézkedés a kormányzati ciklusokon átívelő tervezés szép példája. A belügyminiszter lépése megosztotta a társadalmat, romákat, nem romákat, szakértőket egyaránt, s valószínűleg a rendőröket is (csak ők hivatalból nem nyilatkozhatnak, de az jelez valamit, hogy a romatelepi szolgálatra nem jelentkeztek önként tömegek, hanem átvezényléssel kellett feltölteni a keretet – s így is csak félig sikerült –, bár ez egy fegyveres testületnél standardnak mondható megoldás).

Az előkészületeket már Kaliňák is megtette, amikor a vasúti rendőrségről szóló törvény módosításába – mely az állami rendőrséggel való összevonást mondja ki – elhelyezett egy apró módosítást, mely akkor csaknem teljes egészében elkerülte a sajtó figyelmét. A jogszabály 40 § 6. bekezdését úgy módosította, hogy a tanulmányok folytatása miatt tartalékos állományba került rendőrök tanulmányaik befejezése után miniszteri utasításra legfeljebb 12 hónapra egy meghatározott egységhez vezényelhetők. Ez a módosítás lehetővé tette, hogy az iskolapadból egyenesen a péró mellé vezényelhessék az állományt. Ezúttal azonban nemcsak a szegregált romatelepek vidékén fokozták a rendőri jelenlétet, hanem erre egy komplex átszervezés részeként került sor, melynek keretében határrendészet és a vasúti rendőrséget is integrálják. Azaz: (vélhetően) kevesebb rendőr lesz a vasútállomásokon, vonatokon, és a határon.

A belügyminiszter lépését bírálók elsősorban azt kifogásolták, hogy lépése nem kínál rendszerszerű megoldást a romaproblémára, és az egész cigányságot állítja be bűnözőként azáltal, hogy lakhelyük környékén fokozza a rendőri jelenlétet. S a legmodernebb fegyverzettel felszerelt taktikai egységek a gettók közelében valóban kelthetik azt a látszatot, hogy a belügy a cigánybűnözés ellen indul harcba. Ilyen pedig nincs. Pápay Tibor rémuralma idején sem cikkeztek arról a lapok, hogy Dunaszerdahely környékén elharapózott a magyarbűnözés, pedig Papa Joe csatlósai olyannyira magyarok voltak, hogy némelyikük az államnyelvvel is hadilábon állt. Mikuláš Černák alvilági országlása alatt sem írták, hogy a Breznóbányai járásban – utóbb Besztercebánya megyében, majd a további területeken, ahol „Miki“ átvette a hatalmat – elharapózott a szlovákbűnözés. Tény azonban, hogy a szegregált romatelepek környékén bizonyos – elsősorban vagyon elleni – bűnözési formák gyakoribbak, mint az ország más részein, s ezekkel egy átlagos körzeti rendőrőrs, melyhez több község is tartozik, nehezen tudja felvenni a harcot. Ráadásul a kis értékű lopásokat szabálysértési eljárás keretében vizsgálják, az elkövetőknek általában nincs pénzük a bírság megtérítésére, az aktahalom növekszik, a bűn folyamatosan következmények nélkül marad, mely további elkövetésre buzdít... S az emberjogi harcosok jeremiádjai mellett gyakran elvész a szegregált romatelepek környékén megromlott biztonsági helyzet szenvedő alanyainak hangja, pedig ők is adófizető állampolgárok, így joggal várják el, hogy az állam épp úgy szavatolja élet- és vagyonbiztonságukat, mint a Pozsony belvárosában élőknek. Ez eddig csak papíron valósult meg. Lipšic végre tett valamit ezekért az emberekért is.

Nem lehet minden pofon mellé forgalmi rendőrt állítani – érvel Rejtő Jenő szimpatikus hőse, Fülig Jimmy egy verekedést követően. És ez Lipšic megoldási javaslatának problémája is. A rendőrség állománya körülbelül 20 ezer főből áll. Nem vezényelhet minden péró mellé készenléti egységeket, így az általa készített bűnözési térképet pirossal jelzett gócpontjait aligha tudják megfelelő rendőri erővel lefedni.

A másik dolog meg, hogy a szegregált romatelepek problémája korántsem csak biztonsági probléma. Szociális, oktatási, gazdasági, egészségügyi probléma is, mely a belügyminisztérium hatáskörében nem orvosolható, a többi tárca meg egyelőre nem nagyon igyekszik, hogy hasonlóan erélyes lépésekre szánja el magát, vagy nem vesz tudomást a problémáról, vagy konzerválja a jelenlegi állapotot. Kormányzati szintű komplex romastratégiának meg se híre, se hamva, pedig abból a pénzből, melyet a rendszerváltás óta romaügyi konferenciákon kaviáros szendvicsre fordítottak, tán egy közösségi központot is fel lehetett volna húzni, mondjuk a Dúsa utcában. De csak félmegoldások vannak.

Ezt a posztot 2005. december 6-án írtam. A fene gondolta, hogy 2011-ben, a Franciaországot Magyarországra, Francois Grosdidiert pedig Szalai Annamáriára cserélve újra aktuális lesz.
Rapzene a parlamentben

„Miközben ütöttem a zsarut,  fegyver kattanását hallottam / A fegyver elsült, de nem talált el / Megfordultam, ott állt a spanom, fegyverrel a kezében / Lelőtte a zsernyákot, aki most halott ember / Én azt mondtam, gyerünk, itt az idő, hogy lelépjünk.“

A fenti idézet az 1996. szeptember 13-án tragikus körülmények közt – három tüdő- és egy fejlövés következtében – meghalt amerikai rapper, Tupac Amaru Shakur Violent című számából származik. A szöveget többen vélhetően erőszakosnak tartják. Az is. Akkor tiltsuk be! – vágná rá azonnal francia politikusok egy csoportja.

E sorok írója az emberek azon népes csoportjához tartozik, mely a politikusok túlnyomó többségét léhűtő szarjankónak tartja, így mindig örül, ha a célcsoport valamelyik tagja kiröhögteti magát egy-egy nevetséges megnyilvánulásával. Ez a hét is jól indult, több kereskedelmi rádióállomás is bemondta, Franciaországban fellépnének a rapzene ellen. Francois Grosdidier, a Népi Mozgalom uniója parlamenti képviselője és 152 társa, illetve 49 szenátor parlamenti indítványban kérte az igazságügyi minisztériumot a „gyűlöletet keltő” rapénekesek és együttesek elleni fellépésre. Néhány populista politikus egyenesen azt állította, hogy a rapzene felelős a külvárosi zavargásokért. Dominique de Villepin miniszterelnök – belügyminiszterként maga is indított eljárásokat gyűlöletkeltés címen rapegyüttesek ellen – szerint is fel kell lépni „az erőszakos líra ellen”.

Nagyon helyes! Javaslom továbbá a miniszterelnök úrnak, hogy ne csak a rapperek ellen lépjenek fel! Tiltsák be a Szophoklész nevű brutális tollnokot is, mivel Antigoné c. drámájában egy fiatal lány egy sziklabörtönben végzi életét, embertelen körülmények között. Vagy ott van az a Shakespeare nevezetű. Ugyan ő sem rappel, de Titus Andronicus című tragédiájában Demetriust és Chiront bizony feltálalják Saturninus császárnak, és nejének, Tamorának. Hát normális, aki ilyesmit leír? Ugye, nem?!

Január 5. szerencsés nap a szlovákiai nyomtatott sajtóban: szabadnap, mivel a 6-ai államünnep miatt nincs gyártás. Persze, tragédiák  ezen a napon is történnek.

Egy éve ezen a napon gázolta le a japán bálnavadász flotta egyik hajója, a Shonan Maru No. 2 a Sea Shepherd Ady Gil nevű háromtestű, futurisztikus küllemű, gyorsjáratú őrhajóját. A hajó kettétört, a legénységet sikerült kimenteni.

Nézd meg az erről készült videót.

Ha teheted, támogasd a “Tengeri Pásztorok” (szó szerint juhászok, de ez már mekkora baromság lenne) munkáját. Persze, nem kell mindjárt a Déli-óceánig úszni, néha az is elég, ha lakókörnyezetedben tiltakozol, mondjuk egy erőműépítés ellen.

Idén 189 bejegyzésre futotta (összesen pedig 1153 poszt van itt). Ez már jobban környékezi a korábbi években bevált 200-at, de továbbra is, minden szinten tartjuk magunkat Berzsenyihez, mely szerint “Nem sokaság, hanem lélek...”

Idén, az év végére némi kétség is megfogalmazódott önnön tevékenységünkkel kapcsolatban. (Előfordult már korábban is, volt, hogy nem adtunk neki hangot, volt, hogy nagyon is radikálisan. Hasonlóra most nem készülünk.)

Itt fontos megismételnünk egy állítást a tavalyi blogértékelőből,  mely változatlan formában elmondható az idei évről is: Panaszkodni nem szeretnék, mert a leggyakrabban az történt, hogy a munka vitte el a blogolásra fordítható időt, és egyelőre nem blogból élünk, hanem az egyéb tevékenységekből, a családra és a civil szférára fordított időt pedig nem akartuk tovább csökkenteni a blog javára. Most ennyire futotta. A civil szektorban is jóval több munka akadt, egy nagy projekt miatt.

Ha arra a kérdésre keressük a választ, miért blogol az ember (ha nem politikus vagy termékmenedzser), annál, hogy “csak”, nagyon nehezen tudnánk bármi jobbat mondani. Valszeg azért, mert grafomán, vagy legalább grafomán light. Továbbra is tisztelet illeti a világ boldogtalanabb részén (Kína, Kuba stb.) író bloggereket, ahol az egy személy által vezetett blog továbbra is politikai tett, nem hiszem azonban, hogy térségünkben a blog mint intézmény hasonló funkcióval bírna, a sajtóban ma minden vélemény hangot kaphat. Talán azért blogolunk/ok, mert blogolni jó. Az egykor dicsőn indult, utóbb beszart Blogvilág összefoglalta a blogfüggőség 7 biztos jelét.  Ha ezeket észleled magadon...

És akkor jöjjenek a statisztikák, adatok stb.

A freeblogon 43 009 egyedi látogatónk volt, akik az év során 223 461     elérést produkáltak.
A 3 leglátogatottabb hónap november (4070, huh, ez kísértetiesen hasonlít egy telefonszámra:), március (4056), július (4010) - ezek az egyedi látogatók, nem mismásolunk. Láthatjuk, hogy még a legerősebb hónap számai is olyan alacsonyak, mint mondjuk a szlovmagy újság webjének látogatottsága egy harmatgyenge, ünnepek körülölelte vasárnapon.

A 189 bejegyzéshez írt kommentek száma 385.

A keresővel idetalálók nagy részét (88,81%) a Google hozta, 2. a Google Images 10,79%, 3. a Yahoo 0,37.

A TOP 10 keresőkifejezés 2010-ben:
sátor lajos    
Phil Harris    
markecolás    
drasius kedys    
phil harris halála    
varga flóra    
dunaszerdahelyi maffia    
jelszó feltörő program letöltése ingyen    
elmű levél    
fikusz    
---------------------------
11. Pápay Tibor

A tíz leggyakoribb hivatkozó url:
http://www.bumm.sk/    
http://korkep.sk/    
http://lashee.blog.hu/media/image/201101/2008/09/09/Ki_kokotina555/    
http://www.bumm.sk/40358/miert-nem-jo-otlet-morvai-krisztina-komaromi-setaja.html    
http://www.bumm.sk/politika/    
http://lashee.freeblog.hu/    
http://www.bumm.sk/37753/csoportszex-a-madach-kavezoban-avagy-szlovmagy-beugro.html        
http://www.bumm.sk/nezopont/    
http://www.bumm.sk/49082/kiuteses-marek-gyozelem-komaromban.html    
http://lashee.blog.hu/media/image/201101/2010/04/22/Nem_csak_kivulrol_nezzuk/
----------------------------------
11. http://lashee.blog.hu/media/image/201101/2010/03/04/Bugar_Bela_blogirasba_fogott/

Látogatók országok szerint TOP 10
USA    
Ismeretlen    
Szlovákia    
Magyarország    
Németország    
Nagy-Britannia    
Kína    
Csehország    
Ausztria    
Franciaország

(Az USA nyilván a gugli miatt van az első helyen, nem azért, mert velünk kel és fekszik az ammagy kisebbség.)

Köszöntöm továbbá marokkói, libanoni, ceyloni, izlandi, kirgizisztáni, jordániai, mexikói, új-zélandi, ománi, elefántcsontparti, benini, andorrai, antiguai, bosznia-hercegovinai, szenegáli, ugandai, venezuelai és jemeni olvasóimat is, ezekből az országokból egy-egy látogatónk volt. Gondolom, a helyi magyar kisebbség tagjai:)

Sajnos, a freeblog statgépe nem listázza a legolvasottabb posztokat, de azt tudjuk, hogy idén Morvai Krisztina lenyomta Andruskó Imrét, idén és ever leglátogatottabb napunk a Miért nem jó ötlet Morvai Krisztina komáromi sétája? c. posztunk publikálásának napja volt.  Ezernél több ember olvasta még a Marek, Matejicka vs. Bósza - ahogy a Markíza hírportálja látta(tja) és az Élet az MKP után c. posztokat is.

A blog.hu-n található biztonsági másolatot 12 287-nél többen olvasták. Azért a bizonytalanság, mert mivel a blog.hu statisztikája nem felhasználóbarát, csak a 3 és 4 jegyű látogatottsági adatokat adtam össze, a 2 és 1 jegyű napok kimaradtak, nyilván ezekből van több.

Némileg a bloghoz tartozik: a Bósza János leteperéséről készült videónkat 18 039 látogató nézte meg, a Cirill és Metód áthelyezéséről készülteket pedig 8224 (ezért elsősorban a Nitrianske noviny webjének szerkesztőit illeti köszönet). Persze, ezek csak számok, nem ezekért blogolunk.

A Bumm blogrollján kívül - ahova nem én kértem, hogy bekerülhessek -  továbbra sem használtunk közösségi oldalakat, NetworkedBlogst, bármi egyebet a blog népszerűsítésére, bár évek óta lappangó Twitteremet egy civil projekt miatt reaktiváltam, és néha pötyögük oda valamit, de csodát nem várunk tőle. Tudom, hogy van akinek ez fontos, és minden megtesz azért, hogy a blogja minél több helyen látható legyen stb. stb. stb., nekem (most) nem.

Újévi fogadalom 2011-re sincs. Augusztusig biztosan nem lesz több időnk... Igyekszünk majd írni, ha időnk engedi, csak arról, ami érdekel, oszt jónapot.

Érhetik meglepetések az embert, mikor a szilveszteri bulin fogyasztandó tudatmódosító szereket szerzi be. Nos, ilyent nem vettünk...

Azt értem, hogy staroslovanská, na de baracka?

Ha azt mondjuk, hogy 2008 a berobbanás éve volt az önszerveződés és a külső kommunikáció szempontjából, akkor 2009 a csendes terjeszkedésé - ezzel zártuk a szlovmagy blogoszféra 2009-es állapota feletti töprengésünket tavaly.

Idén, miközben próbálom összegereblyézni a blogoszférában történtekkel kapcsolatos gondolataimat, a Toldi estéjéből cseng a fülembe pár sor:
“Jó Toldi tanyáján rajta ül a rontás,
Csak a pöcsét veri néha méla kondás.”
Hát, valami ilyesmi volt 2010 a szlovmagy blogoszférában.

Megint eltelt egy év, ideje van a számadásnak. Ha arra keressük a választ, milyen volt 2009 a szlovmagy blogoszféra számára, számottevő, a reveláció erejével ható változásról nem nagyon számolhatunk be.

Ilyenek utoljára a 2008-as esztendőt fémjelezték. Ebben az évben sikerült a bumm.sk blogrolljának köszönhetően több olvasóhoz eljuttatni tudati tartalmainkat; a 2008. június 11-én megújult Új Szó Online Integrál rovatában gyakorta ajánlott szlovmagy blogokat; ebben az évben jött létre a szlovmagy bloggerek egy csoportjának levlistája; ebben az évben tartották az első szlovmagy bloggertalálkozót,   melyet még abban az évben egy újabb követett; ebben az évben indult meg az Új Szó Szalon című értelmiségi rétegmellékletének hasábjain a Blogmustra című rovat.

2009-ben a hazai magyar blogger önszerveződés ehhez hasonló eredményeket nem tudott produkálni.
/.../
Tehát új, a Felvidéket sarkából kimozdító blogger nem akart betörni Dévénynél 2009-ben - írtuk tavaly. (Az egész egyébként itt olvasható.)

2010-ben a hazai magyar blogoszférát jobbára a hallgatás jellemezte. Poli újra nekifutott a blogolásnak, kevés sikerrel.  Kívüle nem indult új szlovmagy polblog (ill. igen, de erről később).
A már meglevő polblogokon is kevesebb a poszt ránézésre.

A Komáromi blog műszaki problémák miatt hónapokig állt. A műszaki problémák elhárultak, a srácok alkotókedve viszont nem tért vissza, pedig Komáromban lenne miről írni. Ehhez képest még a választási reflexió is késik.

A 2010-es év egyik blogmélypontját paulus.r, a Felvidéki blog szerzője produkálta, amikor egy kedvezőtlen magánéleti esemény után szuicid hajlamait borította az olvasóra, és bejelentette, hogy leteszi a pennát. A blog szertelen műfaj, mi is tartjuk magunkat megengedő álláspontunkhoz, mely szerint blogoljon mindenki, amit akar, és akinek nem tetszik, majd nem olvassa. 2 hónapos szünet után a szerző visszatért. Hozzá fűződik az év talán egyetlen újítása, a blogoszféra a Facebookon, és újabban van heti posztajánlója is. Ugyanő twitteren is kevélyen nyomatja, Szótlan Szemtanú is próbálkozott hasonlóval.

Ugyancsak tweetel Párkányer (és még sokan mások, mindenkit nem sorol6unk fel), akiről tavaly mint a Körkép sikeres beszerzéséről  emlékeztünk meg. SzSz mellett valszeg a Körkép kezelte legjobban a választási előkészületeket. A Körkép jelentős létszámbővítést hajtott végre, így a hangok és a témák diverzitása jellemezte, színes, változatos is tudott lenni, bár volt egy olyan érzésem, hogy a blog  továbbra is nyomkereső-centrikus (az érzést év végi számadásuk is megerősítette, ő jegyzi a legtöbb posztot). Úgy is mondhatnánk, a Körképen belül van nyomkereső, és vannak a többiek. Nyomkereső - és itt már lassan áthajlunk a következő kategóriába - politikus-blogger, legalábbis én így olvasom őt. A Körkép és a Felvidéki blog a Facebookon is jelen van, sok olvasót kívánok nekik onnan is.

Brutális választási évet zárunk, a “blogzást” a politikusok is felfedezték, (CSP, BB) bár gyanítom, némelyikük (nem kettejük közül némelyikük, hanem úgy általában a blogoló politikusok közül) ghostwriter segítségét is igénybe veszi. Mindez rámutat szlovmagy amatőrségünkre is: a választást egyik góré sem tudta jól kezelni a blogján. Ha komolyan vették volna a blogolást, június 13-ra el kellett volna készíteni egy beszélyt győzelem és egyet veszteség esetére. 

Tavaly külön bekezdésben szóltunk a Paraméter bloggereiről is. Az ott elmondottak nagy része idénre is igaz. A Teddy által kommentben pöcsfedőnek nevezett Felvilág sem támadt fel (7 poszt), és valószínűleg ParaBaraknak is sok idejét veszi el a hírportáli napi susztermunka, mert sokkal kevesebbet blogol. Ugyanez elmondható Méla Béláról és Tizedesről is, mindkettőről más miatt, bár ez utóbbinak a szabadideje kedvezően alakult, de ezt a blogon nem észleltük.

Fentebb szóltunk a Twitterről, említsük meg a Tumblr-t is, ahol egyelőre a Felvidék Népe Front viszi jó hírünket a nagyvilágba, de akadnak más, igéretes polblogba hajló kezdemények is.

Ami a közösségi életet illeti, egy jó hangulatú bloggertalálkozóra kerüt sor DS-en, mivel a többség autóval érkezett, ez tudatmódosító szerekben szerényre sikeredett; illetve egy (mások elmondása szerint) pozitív blogger-olvasó találkozóra a gombaszögi nyári táborban.

Összefoglalva: elég gyenge évet zártunk.

"Azt hiszem, több embernek kellene lelőnie újságírókat - mondta vidáman Maud. - Emelné a sajtó színvonalát."

Ken Follett: Titánok bukása. Gabo Kiadó, Budapest, 2010. 282. o.