A hírlapíró és a halál

Ján Slota távozása óta sekélyesebb és fádabb a politikai humor, mint annak előtte volt, de a Szlovák Nemzeti Párt azért még továbbra is kiapadhatatlan humorforrást jelent, ugyan szerényebb mértékben, mint korábban. Azok az olvasóim kommenteljenek, akik a közszolgálati Szlovák Televízió szilveszteri műsorát nézték, amíg én bármilyen televízió nélkül búcsúztam az óévtől.

Az RTVS állítása szerint szilveszteri műsora a legnézettebb keddi műsor volt a a nem hírműsorok közül. Nos, Rafael Rafaj, az SNS alelnöke (ehun fent) emiatt a műsor miatt fordul a tévétanácshoz. Hogy miért? Mert a közös, cseh-szlovák gyártású műsorban azt írták, „1993. január elsején szétesett Csehszlovákia”, holott az 1990. április 29-étől hatályban levő szövetségi törvény szerint az államalakulat neve Cseh-Szlovákia, eredetiben Česko-Slovensko volt, a nemzetietlen tévések meg nem átallották kötőjel nélkül, és kis s-szel írni. Titánok harca!

Ha megérjük, 2014. április 6-án pezsgőt bontunk, ezen a napon lesz tíz azaz 10 esztendős a blog, egyelőre csak létünk tizedik naptári évét zártuk. Következzenek a szokásos év izéi, amit minden évben megkaptok 2007 óta, azaz a szerző már relatíve korán felismerte az évértékelő fontosságát, bár funkyou86 a minap a Twitterén ettől óvta a népet. Idén sem zártunk olyan évet, amilyent akartunk, de ez még mindig egy hobbiblog, amelyre továbbra is csak a fizetett tartományon kívül maradó, a család által egyre inkább attakolt szabadidő maradványaiban jut idő, amiből még a civil szektor is levág egyet Stanley Fat Max típusú lemezvágójával.

A csomagkiadó automata jó dolog. A szerző nem tanyán él, sőt, élete nagy részét nagyvárosokban töltötte, de a csomagkiadó automatával most került először kapcsolatba, a karácsonyi vásárlás kapcsán.

A szerző bölcsész bársonyzakója alatt műszaki szív is dobog, nagy rajongói vagyunk a nehézgépeknek, a DeWALT és a Ploberger márkáknak, a Werkzeugkatalognak, és nézzük az összes bányászos és házmozgatós dokurealityt a dokucsatornákról. És persze szeretjük az automatákat. Régebben gyermeki örömmel csodálkoztunk rá a fővárosi könyvomatra, igaz, elsirató posztot nem írtunk, pedig nem volt hosszú életű.

És akkor itt a csomagmata. Mindenkire rendelt már e-shopból cuccot. Ezt vagy futár hozza ki, vagy postai utánvéttel juthatsz hozzá. A futárra várni kell, a posta -tól -ig van nyitva. Ha nem vagy ott, elmegy a futár, telefonálgatni kell, felár van stb. Erre reagált egy cég, amely új szolgáltatást vezetett be. Van ez a képen látható cucc.

Nem járok focimeccsekre, de focidrukker ismerőseimtől – főként a zöld-fehér tábort erősítőktől, de nem csak tőlük – hallottam – főként némi tudatmódosító szer fogyasztása után – azt énekelni-dúdoglatni, hogy „szar Szlovákia, utálunk szar Szlovákia”. Később azt is megtudtam, hogy ez a Ki a f…m az a Ján Slota című, a lelátókon szintén népszerű opus refrénje, így a kontextus is összeállt. Hiába no, vannak még műveltségemben fehér foltok. Több Gazdag Józsefet kéne olvasnom. Viszonyom Szlovákiával minimum ambivalensnek nevezhető, eddig még sosem énekeltem stadioni lelátón, kidagadt nyakerekkel, hogy szar Szlovákia, és biztos, hogy átalányban nem is gondolom így. A szlovmagy nemzeti oldal haza és szülőföld relációját taglaló traktátusainak egy részével is egyet tudok érteni, még ha a hazátlanság okán nem is tettem palesztin zászlót az autóm antennájára. És szeretem Magyarországot is, éltem ott, sokat, de visszajöttem. Na, most már majdnem Barak László-i – aki egyébként szintén nem maga a sátán, vagy a nemzet gyilkosa – magasságokba hágtam a bevezető írásával.  Az ugrás után elmondjuk, mi az, ami miatt kétségkívül szar helynek tarthatjuk Szlovákiát.

Robert Fico miniszterelnök tegnap bejelentette, indulni kíván az államfői tisztségért a jövő tavasszal esedékes köztársaságielnök-választáson. 

Biztos a te ismerőseid között is sokan vannak, akik megosztották a Facebookon a Nem létező tárgyak kiállítása című albumot. (Ha nem tudod, mi ez, itt egy oktatóvideó róla.) 
Nem én vagyok az Urban Legends, sem a Nyelvész Józsi, azok sokkal jobb blogok, de azért ismeretterjesszünk egy kicsit.

A Nem létező tárgyak kiállításának egyik alkotója az Ordít, mint a fába szorult féreg szóláshasonlatunkban szereplő lényt is megszoborta, ebben a formában.

A parlament – Alojz Hlina bohóckodásától kísérve – ma tárgyalta a 2012-es SIS-jelentést. Egy részét a szolgálat honlapján nyilvánosságra hozták. Itt is elolvashatjátok. Hátha onnan lekerülne, vagy mittudomén. A napokban biztosan visszatérünk még rá. Addig is jó böngészést!

Jelentés a Szlovák Információs Szolgálat tevékenységéről 2012-ben

Egy, csak egy legény volt a parlamentben, aki a banki licenccel nem rendelkező pénzügyi szolgáltatók tevékenysége ellen fel merte emelni a szavát, Alojz Hlina független képviselő. Pavol Paška hivatalához méltatlan, államférfiúi arrogáns kisszerűségét mutatja, hogy egy aláíráson képes volt szőrözni, kvázi letagadva annak létezését, de Hlina másodszor is nekifutott, 40, immár remélhetőleg paškai (fütyi)mércével mérve is hiteles aláírással. A házelnök szerint Hlina saját prezentációjára akarja felhasználni ezt a témát a költségvetési vita idején, ami legalábbis kérdéses, hiszen az Egyszerű Emberekkel összebalhézó Hlina egyszerű emberként nem is juthatna be a következő választás alkalmával - hacsak bejegyzés alatt álló pártja nem izmosodik meg viharos gyorsasággal, amire jelen politikai konstellációban nincs sok esély -, így esetében még vélelmezhető is az őszinte jobbító szándék.

Akarod, hogy valami apróért elvigyék a házad?