A hírlapíró és a halál

Szerdán a kormány egy fegyveres témáról is tárgyalt, amelyet akkor nem írtunk meg, mert mást írtunk, de most sort kerítünk rá, röviden.

Itt még a régi karjelvény látható

Bankszámlánkon kutakodna a Szlovák Információs Szolgálat. Az információval a Sme című napilap jött elő kedden, a titkosszolgálatnak pedig órákig tartott, mire sikerült kiizzadni egy olyan cáfolatot, amellyel inkább elbizonytalanítani sikerült az állampolgárokat, egy biztos, megnyugtatni nem.

Kisebb átrendeződést hozott a hazai politikai palettán a nemrég lezárult államfőválasztás. Még az esetek nagy többségében következmények nélküli Smerben is lemondott alelnöki tisztségéről a kudarcért kampányfőnökként politikailag felelőssé tehető Marek Maďarič, Robert Fico közeli embere, és ez akár a párton belüli erőviszonyokban is változást hozhat, ha az új alelnököt a párt üzleti szárnya fogja adni.

Tíz éve ebben a percben jelent meg A hírlapíró és a halál blog első bejegyzése, ami egy összefoglaló volt az azokban a napokban általam írt hírekből. A blog eredetileg egy webes tárhelynek indult. 2004-et írtak, és tájainkon nem nagyon tudták még, mi az a blog. Első verziónk a mára kimúlt freeblog.hu-n futott. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a blognak voltak jobb és rosszabb időszakai, és valszeg még lesznek is.

Ha Pavol Frešo április elsején mondja el, úgy érzi, pártja feladata a jobboldal bizonyos típusú integrációjának elősegítése, az újságolvasó legfeljebb vállat von. De másodikán mondta.

Frešo mondataiból úgy tűnik, mintha nem bizonyosan látná, vagy akarná látni, mi is történik jelenleg a hazai politikai palettán, de szemléletmódja az egész hazai jobboldalt jellemzi. Az ellenzéki politikus szavai szerint „Az elnökválasztás megmutatta, hogy a választók elutasítják az egypártrendszert, és annak a politikusgenerációnak, amelyik már húsz éve van itt, probléma bármit is nyújtani a választóknak”. Az ezt hallgatónak pedig probléma lehet, hogy amikor ezt a szöveget jobboldali politikusoktól hallja, azok önnönmagukra sosem gondolnak, mindig csak Ficóékra. Holott a Frešo idézett beszédének folytatásában felbukkanó generációváltás pártjában, éppúgy, mint a KDH-ban, vagy éppen a Híd magyar szekciójában, legfeljebb az igény szintjén valósult meg.

A köztársaságielnök-választás szombati, második fordulóját Andrej Kiska nyerte meg.
A köztársaságielnök-választás szombati, második fordulóját Robert Fico elvesztette.
Vajon melyik mondat fejezi ki jobban a vasárnap hajnali szlovákiai rögvalóságot?

Egyértelműen Robert Ficóé volt a köztársaságielnök-választás második fordulója. Végig ő tematizálta – vagy ha úgy tetszik, vitte félre teljesen – a kampányt. Itt mutatkozott meg Andrej Kiska politikai tapasztalatának hiánya: folyamatos defenzívában volt, csak cáfolt és védekezett. Valószínűleg nem gondolta, vagy ha gondolta is, biztosan nem hitte el, hogy a politika ennyire ingoványos terület.

Na mi történt 15 éve ezen a napon, pontosan ezekben a percekben, gyerekek? Akik nem tudják, azoknak az ugrás után egy 18+-os képpel segítünk.