A hírlapíró és a halál

Amikor az újságírók azt mondják, hogy a Jókai utcában (vagy régebben a Köztársaság téren) ez vagy az van, akkor mindenki tudja, hogy ott nem az egész utcáról (vagy régebben a térről) van szó, hanem a riporter így szeretné elkerülni a szóismétlést, és valójában a Magyar Szocialista Pártra gondolt, csak ezt egy totum pro parte szinekdochéval fejezte ki.

Eddig, ha azt mondtuk, hogy a Čajakova utca, akkor mindenki tudta, hogy a beszélő bizony a Magyar Koalíció Pártjára gondol. Ennek egy ideje vége. Csákyéktól 10 háztömbnyire vett (vagy bérel) székházat a kisebbségi programmal tudomásom szerint egyelőre nem rendelkező, eddig főként az üzembentartási díjak elleni feszedezéssel feltűnt adóreformer, Richard Sulík pártja, a Szabadság és Szolidaritás. A mi pártunkat a 8., míg a szlovák neoliberálisokat a 18.  szám alatt találjuk. Így ennek a szinekdochénak bealkonyult.

(Az SaS-nek egyébként van magyar EP-képviselő-jelöltje is, a Paraméteren blogoló Somogyi Szilárd az 5. helyen  van. Nyilván esélye, mint békán a toll, de hát más bloggerek is vannak így ezzel.)

Az egykori bányavárosban, Rozsnyón a Magyar Koalíció Pártja sorsának további alakulása a tét. Eredetileg csak egy mezei országostanács-ülés lett volna, 12 egy tucat. De nem így lett.

Tartok tőle azonban, hogy ez egyre kevesebb embert érdekel, ami szomorú, mivel parlamenti érdekképviseletünk a tét, Brüsszelben és Pozsonyban egyaránt. Visszatekintve a (cseh)szlovákiai magyarság kilenc évtizedes történetére azt kell látnunk, a legjobb szlovák párt sem képviseli oly mértékben a magyarok érdekeit, mint egy esetlegesen gyengécske magyar. Tudják ezt a választók, akik vélhetően nem a pártprogram miatt szavaznak az MKP-ra, egyrészt mert  pártprogramokat nagyon kevesen olvasnak, másrészt mert nincs is olyan; és tudja ezt a párt is. A parlamenti matematika szempontjából mindegy, hogy a választópolgár szívből jövő szeretetből, meggyőződésből, számításból vagy tehetetlenségből adja-e a voksát a pártra, a lényeg, hogy adja.

A külső szemlélőt azonban a párt jó ideje egy felbolydult méhkasra emlékezteti, a híradások a folyamatos fuck upról szólnak, és a párt eddig nem találta meg a módját, hogy a forrongó helyzetet sikeresen "lekommunikálja". Persze, lelkiismeretes bogarászással, aprómunkával összerakhatók a mozaik darabjai, de egy párt nem várhatja el egy szlovákiai magyar fejőnőtől, tanítótól, hegesztőtől, vasutastól, nehézbúvártól, szociális munkástól - szóval attól az átlagos választópolgártól, akit minden politikai erő térden állva szeret négyévente -, hogy ezt megtegye. Pedig újság, rádió, tévécsatorna, hírügynökség van akármennyi. Ehelyett a pártjéghegy csúcsán ülők a lehető legrosszabb megoldást választották: gőgös hallgatásba burkolóztak. A szakadárok és a pártvezetés által verbálisan egyaránt deklarált hírzárlat ellenére azonban egész héten tele volt a sajtó mindkét oldal nyilatkozatával. Eleinte még komolykodón titkolózva, utóbb már teljesen nyíltan üzengettek az urak, a hírzárlat ellenére. Ami lehet akár vicces, akár szánalmas, a rendpártiak meg Rózsa Sándorként vonhatják össze a szemöldöküket e nyilván célzatos fegyelmezetlenség láttán, de a választópolgár szempontjából pozitív, ugyanis egy pártnak, egy családtól vagy golfklubtól eltérően nincsenek belügyei. Ha a szavazatommal fizetek egy termékért, tudni akarom, hogyan működik.

A 2007 márciusa óta hol burkoltan, hol nyíltan, hol még annál is nyíltabban folyó kakaskodás - igaz, csak tyúkudvari - csatazajában elveszik a lényeg: mi lesz a szlovákiai magyar átlagemberekkel, akiket elvben képviselni kellene, s akik magasról tesznek a kakasok egyéni ambícióira. Vajon ezzel fognak-e foglalkozni a bányavárosban, vagy a diskurzus megmarad ama bizonyos bányászbéka feneke alatt?

***

Ezt még pénteken írtam, csak nem volt időm felrakni. Azóta ismertek az eredmények, pl. itt, de más portálokon is.

Ma van a Szlovák Vitaliga döntője. Hogy mi is ez, eszik-e vagy isszák, arról a Szlovák Vitaszövetség honlapján - www.sda.sk - olvashatunk. Alapvetően ez egy nagyon jó kezdeményezés, arra tanítja az ifjúságot, hogy kultiváltan fejezze ki véleményét, megtanulja elfogadni a másikét, érveljen stb.

A szervezők részéről nagyon jó ötlet volt, hogy a jubileumi X. évfolyam döntőjét a parlament üléstermében rendezzék. Elvégre ott kellene a legszínvonalasabb, mindannyiunk sorsát érintő vitáknak lezajlani. Ez persze nem így van, de lehetne így is.

A szövetség honlapján található meghívó szerint  Pavol Paška házelnök nyitotta volna meg a rendezvényt. Azonban a hírügynökségek ma reggel már úgy adták ki: Anna Belousovová  parlamenti alelnök fogja. Nem vitás, ő a vitakultúra hazai nagyasszonya. Emlékszünk még rá, mikor több SNS is volt, és azon ment a vita, hogy kié legyen a székház? Slota šialená kravának nevezte a hölgyet a lépcső alján, mikor be akart jutni, az pedig azt kiabálta le neki, hogy chrapúň. Szóval bizonyosan lesz mit hozzátennie a vitadélutánhoz. (Ha esetleg valakinek lenne videója erről...)

Lopni, hát az nem szép dolog! Ezt Istenben boldog gyóntatóm, Lotz Anti bácsi - igen, az SZDSZ-es miniszter testvére, de tiszteletére legyen mondva, hogy az óráin is negatív hangnemben nyilatkozott az elhajló öccsről - mondta. Élete alkonyán a víg kedélyű egyháztörténész már enyhén nagyot hallott. Az egyetemi tanulmányaimnak otthont adó dél-magyarországi nagyváros jelképének számító templomban történt, egy hétköznapi misén. Mivel Anti bácsi nagy szót hallott, azt gondolta, hogy más is süket. Amikor valami vétkes azt bánta meg, hogy a 8. parancsolat ellen vétett, Anti bácsi imigyen kommentálta. De úgy, hogy a dóm egész hátsó traktusa hallotta. Az illető szénné égve osont ki a gyóntatófülkéből. Anti bácsi nyugodjon békében, mi pedig ismételjük meg a premisszát még egyszer: l-o-p-n-i n-e-m s-z-é-p d-o-l-og!!!

Hírt lopni se. 

Először a felszisszentem, mikor a SITA hírei között megjelent a következő:  CIRKEV: Maďarsky hovoriaci veriaci poputujú na Staré Hory (EGYHÁZ: a magyarul beszélő hívők Óhegyre zarándokolnak). Merthogy a hírt a hírügynökség a XX. Komáromi Imanap előtt adta ki. Az anyja fiskusát! Hát rászerveztek az imanapra? Aztán ha az ember a címnél tovább kattint, akkor lecsillapodhat. A Remény  által szervezett zarándoklatra május 8-án, azaz öt nappal az imanap után kerül sor. Huh! Így már nincs rászervezésíze./?

Most az Óhegy és Komárom közt félúton lakó Mariska néni gondolkodhat, hogy kis nyugdíjából  melyik nagy egyházi megmozdulásra buszozzon el, a helyi Rózsafüzér Társulattal karöltve.

Ez a Komáromi Imanap egy furcsa rendezvény. Célja tiszteletre méltó, hatásfoka egyelőre kétséges. A marketingje rendkívül gyarló. Amikor az egyik civil szervezetet, melyhez valami közöm van, a szervező bizottság felkérte valamire, a kérelmüket egy 1/3 A/4-es lapon, helyesírási hibákkal telegépelve juttatták el az illetékeshez. Na de vonatkoztassunk el ettől. Még mielőtt bárki bőcsködözni s feszedezni kezdene, a miheztartás végett közlöm, hogy e sorok írója a rendezvény rendszeres résztvevőjének mondható, arányaiban többön volt, mint nem. Az első tíz imanap, az még húzós volt, nagy tömegek a Klapka téren stb. stb. stb., a tizediknél mindenki azt várta, hogy hátha addigra II. János Pál majd ad egy püspököt nékünk. Nem adott. Mert az egyház nem olyan, mint a parlament, hogy írok egy petíciót, és aztán lesz valami. Nem lesz. Mert ez egy ilyen cég.

Aztán egyre kevesebben lettek. Volt év, hogy már-már ciki volt a Klapka téren tartani, akkora foghíjak voltak a népben, mint ide Hetény. A kívülálló - azaz az egyszerű hívő számára - átláthatatlan háttérmunka után az egész imanap átkerült a Szent András templomba. Sajnos, az elmúlt 2-3 évben már csak annyian voltak rajta, mint egy átlagos komáromi vasárnapi misén. Gond nélkül le lehetett ülni a Szent Andrásban.

Idén, a huszasra valahogy összeszedték magukat, ám sem az Új Szó, sem a Felvidék Ma tudósítása nem vállalkozik arra, hogy konkrét számot írjon.  Ezt mindig nehéz megsaccolni. Az a kérdés, hogy majd jövőre a 21-en hányan lesznek, mikor nem lesz jubileumi, meg minden.

Az imanap szervezői a helyi plébánia, a Jópásztor Alapítvány és a Pázmaneum Társulás. És akkor ehhez képest 5 nap múlva egy újabb nagy eksön: a szlovákiai magyar hívek zarándoklata. Ezen az oldalon nem kevésbé tiszteletre méltó arcok állnak. Rudolf Baláž, a normális püspök, akik az elsők között nevezett ki vikáriust a magyar hívek részére, Mahulányi József személyében, aki, ha emlékeim nem csalnak, palásti plébános korában még Gellért néven premontreiként is nyomult, majd a fehér csuhát a szögre akasztva lett nyékvárkonyi plébános, ahol renoválta a templomot, és felhúzott egy közösségi házat. A nagymisét Székely János esztergom-budapesti segédpüspök celebrálja. Ki mondaná, hogy ők rossz csávók?

Persze, az imanap nem szent tehén, és inkább marketingrendezvény, célja a világi nyomásgyakorlás, annak felmutatása, hogy hö, hát vagyunk itt egypáran, jó lesz szóba állni kaszás népemmel…; a tulajdonképpeni cél szempontjából közömbös, mert nem hiszem, hogy a Jóisten jobban meghallgat egy imát, ha azt 100 ember egy helyen mondja, mintha tízen tíz helyen, ergo ha a résztvevők ezen a vasárnapon ugyane célért saját egyházközösségükben fohászkodnának, a hatás ugyanaz lenne, sőt, többen imádkoznának. És attól még, hogy az egy bejáratott brand, meg kell hagyni a hívőknek a választás szabadságát, hogy eldönthessék, melyik rendezvényen szeretnének részt venni. És ha valaki mondjuk bodrogszerdahelyi, annak Óhegy Komáromnál lényegesen közelebb van. Ez mind igaz. De így a szlovmagy katolikusoknak kesernyés szájízzel van két kisebb/közepes rendezvénye, holott lehetne egy nagy is. Hát ennyire jól állunk?

Nincs mese, a válság mindenkit érint. Igen, a sajtót is. Nálunk, is, de Magyarországon még inkább. Hírek az elmúlt napokból:

Alig egy évnyi működés után megszűnik a Zoom.hu hírportál - erősítette meg az MTI értesülését szerda délután Tarjányi Péter, immáron volt tulajdonos. Pár órával később a honlap főanyaga ezzel a címmel jelent meg: Bezárt a Zoom.

"Szóval vége. A miértre a válasz: tulajdonosunk eladta a portált, és az új gazda nem kívánja működtetni a Zoomot" - áll az anyagban, amely azzal zárul: "talán kár értünk".
   
Tavaly november óta tárgyalt az Enternet Invest Zrt. egy pénzügyi, valamint a végül befutó, ám megnevezni nem kívánt szakmai befektetővel; előbbi kisebbségi, utóbbi 100 százalékos részesedést kívánt szerezni a Zoom.hu mögött álló társaságban - mondta el az MTI-nek Tarjányi Péter.
   
Közlése szerint a tavaly április 17-én indult honlap munkatársainak egy részét elbocsátják, a többiek más internetes termékeinél kapnak munkát.
   
Tarjányi Péter az eladás indokai között említette a kapott ajánlatot, a gazdasági válság mind érezhetőbb hatásait, valamint azt: el szeretné kerülni, hogy a választások közeledtével komoly összegeket hirdetésekre fordító politikai erők részéről "kísértések" érjék a politikailag deklaráltan független médiumot.

Forrás: MTI
------------------------------------------
Na de annak se könnyű, aki a másik nyomoráról tudósít:

A Magyar Távirati Iroda a gazdasági válság miatt csökkenő bevételekkel indokolja, hogy megválik dolgozói tizenkét százalékától. Az MTI újabb leépítést nem tervez, és akkor is igyekszik ellátni feladatait, ha csökken az állami támogatása.

Az Index információi szerint dolgozói tizenkét százalékától, negyven-negyvenkét embertől kénytelen megválni a Magyar Távirati Iroda. Szántó András, az MTI általános szakmai alelnöke kérdésünkre megerősítette, hogy leépítések várhatóak, de egyelőre nem árult el részleteket, mivel még folynak az egyeztetések az üzemi tanáccsal, vagyis jelenleg még nem készült el a lista, hogy kiktől válik meg a hírügynökség.

Szántó szerint a gazdasági válság miatt csökkenő bevételeik kényszerítették az MTI-t erre a lépésre, illetve fel akarnak készülni arra az esetre is, ha a kormány csökkentené a nemzeti hírügynökség költségvetési támogatását. Bajnai Gordon válságkezelő tervében ugyanis szerepel, hogy mérsékelni kell a közmédiák támogatását, így nem csak az MTV, a Duna Televízió és a Magyar Rádió, de várhatóan az MTI is kevesebb pénzt kap majd a tervezettnél idén az államtól.

Úgy tudjuk, hogy az elbocsátottak közel háromnegyede újságíró lesz majd, de Szántó András szerint ennek ellenére az MTI a csökkentett létszámmal is el tudja majd látni a nemzeti hírügynökségről szóló törvényben rárótt feladatokat. Szerkesztőségek összevonására véleménye szerint nem lesz szükség, és a vidéki hálózatot sem kurtítják meg, de várhatóan több munka hárul majd az állásban maradókra.

Az alelnök szerint újabb elbocsátásokra nem lesz szükség, de ennek ellenére nem zárta ki, hogy az MTI szüneteltetni fogja, vagy megszűnteti majd néhány, a törvényben nem feladatul előírt szolgáltatását.

Forrás: http://index.hu/kultur/media/2009/04/28/kirugasok_az_mti-nel/
-------------------------------------------
És ez mondjuk várható volt:

Felmondott alkalmazottainak a Zóna internetes portál, és már egy ideje csak a régi cikkeket közli újból. A Hospinvestet is alapító befektető nem akarja tovább finanszírozni a veszteséges portál üzemeltetését.

Bár továbbra is párhuzamos a történetük, ezentúl kevesebb alkalmunk lesz összetéveszteni a Zónát [1] nagyobb testvérével, a Zoommal [2]. Ahogy körülbelül egyszerre indultak, pályafutásuk befejezése se kerül messzire egymástól. A Zóna már ősz óta rendszeresen tartozásokat halmozott föl az APEH-hel, és beszállítóival, külső munkatársaival szemben. Végül április elején elküldték az összes alkalmazottat, úgy, hogy eddig végkielégítésüket sem kapták meg.

A Zoommal ellentétben a Zóna nem egy újabb hírportál akart lenni. Az a piac ugyanis az alapítók szerint telített, ráadásul költséges, mert a hírfolyam előállításához sok munkatársra van szükség. Ehelyett a Magyar Hírlaptól 2006 végén távozó Szombathy Pál azt ígérte, néhány volt munkatársával olyan honlapot csinál, amely a történések mögé néz, nagyobb, elmélyednivaló olvasmányokat kínál.

Pénz azért a Zónához is kellett, befektetőként Kern József egészségügyi vállalkozót sikerült bevonni, aki azonban háttérben kívánt maradni. A három volt Magyar Hírlap-os újságíró mellé így tulajdonosként egy ügyvéd került be ötven százalékkal a Zóna Média Kft.-be. (Az újságírók közül Szombathy főszerkesztőnek van a legnagyobb, 23 százalékos részesedése.) A pénz azonban ténylegesen Kerntől származott, és ehhez természetesen befolyás is párosult.

Kézenfekvő lenne az éppen egy éve indult Zóna végét a gazdasági világválsággal magyarázni, ám ahhoz csak áttételesen van köze. (A nehezebb vállalkozási környezetben nyilván kevesebb az esély az internetes orgánum talpra állására, és bizonyára Kernnek is jobban fájna a további finanszírozás). Az Index információi alapján a Zóna soha, a válság előtt sem termelt - a kiadásokhoz képest - számottevő bevételt, havonta csak pár ezer, esetleg pár százezer forintot hoztak a hirdetések.

A Zóna tulajdonképpen soha sem szerzett jelentős olvasótábort, potenciális fogyasztóinak jelentős része feltehetően nem is értesült létéről. A tavaly nyáron tervezett egyetlen reklámkampányt Szombathy lefújta, másikra pedig már sohasem kerül sor.

A Zónán - az öt újságíró elküldése után - az utóbbi napokban már alig található friss cikk, jórészt régebbi, már korábban megjelent írásokat kínálnak a címlapon.

Forrás: http://index.hu/kultur/media/2009/04/29/lehuzza_a_rolot_a_szombathy_pal-fele_zona_is/
------------------------------------------------------------

Hát így. Akárhogy is nézem, ez három komplett szerkesztőségnyi ember. A kirúgottak együtt több mint kétszer annyian vannak, mint a Pátria rádió teljes szerkesztősége. Mihez kezd, mihez kezdhet ennyi elbocsátott újságíró? Mihez ért, mit tud egy újságíró? Nyilván újságot írni (már amelyik). Azt hol lehet még ezen a szférán kívül?

Aki pályaelhagyóként lett sajtómunkás, és van valamilyen más szakmája, esetleg ott próbálkozhat. A legrosszabb helyzetben így a kommunikáció szakon végzettek vannak. Mert az száz, hogy kb. 70 szóvivőre most hirtelenjében nincs szükség Magyarhonban. És a helyzet várhatóan tovább fog romlani. Nem csoda, hogy mindenki igyekszik minél több helyre dolgozni, hogy ha az egyik ugrik, még legyen mihez kapni. Ez persze a munka minőségén is meglátszik. És ugyanoda jutunk, amiről korábban már írtunk.