Ivan Gašparovič államfő tegnap nagyon nem, de valamennyire talán meglepő módon Jozef Čentéš ügyéhez képest rakétasebességgel főügyésszé nevezte ki a Smer által éppen ma egy hónapja egyedül megválasztott Jaromír Čižnárt. Az előző kormánypártok által megválasztott Jozef Čentéšnek két évig tartó várakoztatása során még az elnök közelébe sem sikerült jutnia, hogy tárgyaljon a kinevezéséről.
Ehhez képest Čižnár, aki valószínűleg megsértette az államfői egót, amikor, emberileg azért érthető módon, a horgászatot választotta az elnökkel való találkozás helyett, szinte sóhajtásnyi idő alatt, három héten belül, múlt szerdán bejutott Gašparovičhoz, igaz, a kinevezése továbbra sem tematizálódott. Ha nem lett volna uborkaszezon, valószínűleg a čentéši léptékhez szoktatott újságírók sem kérdezték volna olyan sűrűn, hogy mikor méltóztatik kinevezni.
A Smer-közeli államfő valószínűleg már megválasztása másnapján szívesen kinevezte volna Čižnárt, de azért, a látszatra adva, őt is előszobáztatta kicsit. Pedig Robert Fico kormányfő hisztérikus hangulatú sajtótájékoztatón is figyelmeztetett, a főügyész hosszú hiánya egyenesen az ország biztonságát veszélyezteti. Aztán jelöltje megválasztása óta már valahogy nem annyira izgága, egy csapásra megszűntek tán a súlyos ügyek? Holott nem Čentéš, hanem éppen az új jelölt várakoztatása lett volna indokolt, az előd ügye ugyanis függőben van az Alkotmánybíróságon, s – már korábban leírtuk ezeken a hasábokon –, jogilag legalábbis nehezen értelmezhető helyzetet teremtene, ha a taláros testület Čentéšnek adna igazat.
Mindazok, akik korábban Čentéš legitimitását azzal vonták kétségbe, hogy részt vett egy politikailag motivált játszmában, most ugyanezt Čižnáréval is megtehetik. Az államfő, bár próbált önállónak látszani, nyakig merült a ... politikai játszmába. Igaz, tőle már nem nagyon vártunk mást. Čižnárnak ebben a helyzetben csupán egyetlen lehetősége maradt: munkájával bizonyítani, hogy ő bizony nem a Smer főügyésze.
