Miként Arany János hazatérő parasztgazdája nyújt a vacsoránál „egy-egy szárnyat, combot” a kicsinyeknek, úgy kínált fel a parlamenti kultúra szerint járón felül néhány tisztséget az atomjaira hulló (és tartunk tőle, ez a hullás még korántsem fejeződött be) szlovák ellenzéknek Robert Fico, a nagy spíler. S ha akadtak is olyan naiv szemlélők a lelátón, akik hittek a sima szájra hangolt, új smeres kommunikációs háttérrel erősített ficói foci őszinteségében, a foglalkoztatói szervezetek és a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) részéről érkező vétók után ők is rájöhettek, csak az ultrák füstgyertyái vakították el őket, s valójában egészpályás letámadás folyik. Robert Fico érdekes focit játszik. A pályán ő a kapus, a hátvéd, a csatár, de nemcsak a passzokat osztja, hanem a bíróként felügyeli is a szabályok betartását. A saját szabályaiét.
A Közbeszerzési Hivatal (ÚVO) fontos intézmény, főként egy olyan kormány számára, mely megalakulása óta a közkiadások konszolidációjáról beszél, e posztról ugyanis remek lehetőség nyílna ezek kordában tartására. Robert Fico azonban nem Arany János parasztgazdája, aki úgy véli, hogy „jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek”, de legalábbi egyenlő távolságra kerülhetnek az asztaltól, netán vályútól. Éppen ezért fontos (neki), hogy az ÚVO elnökeként ezt ki fogja szabályozni.
Robert Fico, előbb, ahogy illik, odakínálta a tisztséget az ellenzéknek, titkon tán’ abban bízva, hogy azok úgysem fognak tudni megegyezni a funkciók elosztásában, amin, valljuk be, azért nem lettünk volna teljesen meglepve. Amikor körvonalazódni látszott az egyezség, újabb szabályokat iktatott be, a tőle távol állónak nem nevezhető ZMOS, és a gazdasági miniszteri posztra tett javaslatok terén is jeleskedő foglalkoztatói szervezetek hozzájárulásához kötve a kinevezést, példátlan módon. Mert a mečiarin túli honi politikai kultúra alapján ez a tisztség az ellenzéknek jár. Nem ilyen vagy olyan szabályok mellett, hanem jár, oszt’ jónapot. Az említett szervezetek pedig – mily meglepő – megvétózták a jelölést. S mielőtt még a Kereszténydemokrata Mozgalmon belül vita indulhatott volna akárcsak arról is, hogy érdemes-e újabb jelöltet állítani, a kormányzati masinéria rövidre zárta a kérdést, és kinevezte a saját jelöltjét.
Így a naiv szemlélők is képet kaphattak arról, milyen formában is képzeli el valójában Robert Fico az ellenzékkel való együttműködést.
