Mégsem Stanislav Jankovič lesz az országos rendőrfőkapitány, hanem valószínűleg a Korrupcióellenes Hivatal élére visszatérő Tibor Gašpar, aki a „rendőrök háborúja” során Jozef Šáteket váltotta az akkoriban a Jaroslav Spišiak országos rendőrfőkapitány-helyettes vezette Szervezett Bűnözés Elleni Hivatallal konkuráló testület élén, az időközben főkapitánnyá avanzsált Spišiak pedig május 15-én befejezi ténykedését a Račianska utcai rendőrpalotában – így lehetne összegezni az elmúlt napok legfontosabb biztonsági személyzetpolitikai döntéseit, az olvasót viszont ez a legkevésbé sem kell, hogy érdekelje.
Az újságírókon és az egyik kereskedelmi televízió bűnügyi híreinek megrögzött rajongóin túl valószínűleg kevesen tartják fejben az országos rendőrfőkapitány vagy a kerületi főkapitányok nevét. Az országos hálózattal rendelkező állami szervezetek távoli központjának munkájáról az állampolgár a legritkább esetben alkot véleményt. Ha a postás Komáromban nem kúszik fel az ajánlott levelemmel az ötödik emeletre, csak értesítést hagy, noha otthon vagyok, a legritkább esetben szoktam a besztercebányai igazgatóságot szidni. Így van ez a rendőrséggel is. Az adófizetőt nem annyira a főkapitány személye érdekli, hanem az, hogy szenci, rozsnyói, netán tőketerebesi járásbeli lakhelyén kimehet-e este tíz után az utcára anélkül, hogy egy kiadós fejbeverést kockáztatna, vagy hogy ott találja-e autóját tömbháza előtt másnap reggel is. Mindez látszólag a helyi rendőrség munkájától függ, az emberek túlnyomó többsége boldogan éli le életét úgy, hogy egyetlen rendőrfőkapitányt sem lát. Nem mindegy viszont, hogy a helyi erőket ki és hogyan irányítja. Míg a második Dzurinda-kormány idején a Kulich–Spišiak tandemnek a szervezett bűnözés elleni harc volt a fő prioritása, addig az első Fico-kormány idején Robert Kaliňák belügyminiszter az utcai bűncselekmények elleni küzdelmet jelölte meg direktívaként, mondván: az embereket elsősorban ez érinti. Az elmúlt, csonka kormányzati ciklus rendőrségi munkáját éppen a megkezdett folyamatok kibontakozásának hiánya miatt nehéz értékelni, de főbb csapásirányai egyértelműek voltak. Most újabb koncepcióváltás és személycserék sora jöhet.
Azaz, az újra nem kizárólag szakmai okokból, hanem politikai jelöltként oda kerülő országos rendőrfőkapitány saját kompetenciáján belül cserélheti le a kerületi és járási vezetőket. Szlovákiában még sokáig nem teremnek nyolc elnököt kiszolgáló J. Edgar Hooverek, a hosszú távú biztonságpolitikai koncepció hiányának és az egész állományt elbizonytalanító, a politikai hatalomváltásokkal egybeeső személycseréknek hosszú távon az adófizetők isszák meg a levét.
