Van abban valami sorsszerű, hogy az Új Szó hasábjain éppen aznap jelent meg a tanárnemzedékeket nevelő Jakab István cikke a doktori címek használatáról, amikor a Schmitt Pál államfő kisdoktorijával szemben felmerült plágiumgyanú miatt felállított bizottság nyilvánosságra hozta – ahogy várható volt – dodonai ítéletét. A köztiszteletben álló nyelvész e szavakkal zárta írását: „ A nem jogszerűen használó személlyel szemben az őt meg nem illető cím használatáért – akárcsak mások szellemi termékét jogtalanul felhasználó író, költő esetében – hamar kialakul az elmarasztaló társadalmi vélemény: idegen tollakkal ékeskedik.“
Már a pártállam idején is aktív magyarországi újságíró kollégától hallottam korábban a „telefondoktor” kifejezést. Azokat az elvtársakat nevezték így, akik a megyei pártbizottságról betelefonáltak a jogi egyetemre: ugyan küldenének már át nekik egy doktori címet. A hírforrás maga is megnevezte egy dél-magyarországi egyetem egyik oktatóját, aki pártvonalon lett doktor úgy, hogy értekezése a címen túl csak üres fehér lapokat tartalmazott.
A magyar államfő ennél azért többet tett, a Testnevelési Egyetemre benyújtott egy doktori értekezésnek látszó tárgyat, melyről két évtized elteltével kiderült, nem saját kútfőből merítette. És itt ki is tehetjük a pontot. Ennyi történt. A következmények nélküli országban a következő napon is felkelt a Nap, Schmitt Pál ezt a földteke másik feléről nézhette, jó messze a sajtótól, a vazallusi pozícióba kényszerített MTI-n keresztül azért megüzente, eszében sincs lemondani, mert az eredmény őt igazolta.
A zavaros indoklással a téma iránt érdeklődők már részleteiben is megismerkedhettek, felesleges lenne tehát újra felmondani. Az olyan sorok láttán, mint: „ a dolgozat szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonos fordításon alapul“, vagy „ TF szakmai hibát követett el, amikor ezt a szövegazonosságot nem tárta fel időben, s így a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak“, az olvasó nehezen tudja eldönteni, hogy valóban egy akadémiai közegből kikerült szöveget lát-e a képernyőn, vagy az Anonymous hackelte meg a Semmelweis Egyetem honlapját, a Móricka legutóbbi számát töltve fel rá.
Göncz Árpád, Mádl Ferenc vagy Sólyom László után Schmitt Pált eleve nem tűnt velük azonos súlycsoportban levőnek, egyértelmű pártkötődése sem javította a helyzetét, ezért hiábavaló lenne most az elnöki tekintély devalválódásáról értekezni, az már korábban megtörtént. Ha viszont az ország szemet huny a szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonosság felett, azzal az egész, sajnálatos módon egyre inkább diplomagyárba hajló felsőoktatás komolyságát veszélyezteti. Mert hogyan kérhetné ezek után számon egy témavezető a diákjától a szokatlanul nagy terjedelmű szövegazonosságot más forrásokkal, ha az „álamfőnek” szabad...
(Ez a szöveg szerda délután íródott.)
