A szlovákiai magyarság vitathatatlanul Ivan Gašparovič államfőtől kapta a leginkább figyelemre méltó karácsonyi ajándékot. Az autóversenyzői szenvedélyét sosem titkoló köztársasági elnök az ajándékokkal érkező Jézuskát/Télapót/Santa Claust (a nem kívánt törlendő) szélsőjobbról némileg beelőzve piszkított oda az iskolaköteles korú gyermeke(ke)t nevelő szlovákiai magyar családok karácsonyfájának tövébe, amikor nem írta alá az oktatási törvény módosítását.
Eddigi ténykedése során az államférfiúi nagyság töredékének produkálására is képtelen, minden belső tartalmat nélkülöző autóversenyző, DJ, jégkorongrajongó ezzel a döntésével a szélsőjobb felé kacsintott. Oda, ahol a legnemtelenebb magyarfaló indulatok tenyésznek, az ország első emberének szerepkörét (esetében méltóságról nem beszélhetünk) kampánytényezővé silányítva, s e sorok írója talán nincs egyedül, amikor azt mondja: Elnök (az urat erős túlzásnak érzem az ön esetében), minden megvetésem az öné. S bár a közvélemény-kutatások egyelőre az ön győzelmét jósolják, őszintén remélem, hogy még egyszer nem lesz a Grassalkovich-palota lakója. S ezt ne vegye személyeskedésnek, nem annak szánom. De tudja, maga egész egyszerűen alkalmatlan arra, hogy Szlovákia minden állampolgárának a köztársasági elnöke legyen.
Az e válságos időkben oly drága nyomdafestéket nem is szerettem volna tovább pazarolni erre a fószerra, de nem mehetünk el észrevétlenül amellett, hogy a harcsabajszú Ján Slota szavazói után Ficóéinak, s magának a miniszterelnöknek is csontig benyalt, mikor az egyik hírügynökségnek adott évértékelő nyilatkozatában azt hangsúlyozta: a jelenlegi kormány mennyi jót tett a lakosságért. A két néptribunus tábora már talán elegendő a győzelemhez, így az államfő egyelőre nem kényszerül arra, hogy a szövetségesből lett ősellenség, Vladimír Mečiar táborának is ánuszába dugja őszülő fejét némi voksért, vagy legalább Vladóék elektrabeli karácsonyfáját megdicsérje egy kicsit. De nem lehetnek kétségeink afelől, hogy ha szükséges volna, ezt is megtenné.
Terjedelmi korlátok miatt a teljesség igénye nélkül tekintsük át nyomokban, mit hozott a szlovákiai magyaroknak 2008. Folyamatos fenyegetettségérzetet a Szlovák Nemzeti Párt korifeusai részéről. A nemzetiek 2008 januárjában sajtónyilatkozatot adtak ki, melyben kijelölték prioritásaikat: ezeket pedig a nemzeti tudat és a nemzeti büszkeség elmélyítése képezte. Ján Mikolaj oktatási miniszter azzal kezdte az évet, hogy megpendítette: szlovák nyelvvizsgához kötné a pedagógusi munkakör gyakorlását azok számára, akik nem szlovák nyelven végezték az egyetemet. Slota arról beszélt, több szlovákot kellene oktatni a magyar iskolákban. Júniusban Mikolaj kiadta hírhedtté vált ukázát a tankönyvkiadóknak, hogy a magyar könyvekben írják szlovákul a földrajzi neveket. A részeredményt ismerjük, végeredmény még nincs.
Ján Slota felpörgette önnön frekvenciáját – már nem havonta, hanem szinte hetente-kéthetente mondott olyat, amivel bekerülhetett a hírekbe. Lovas bohóc, kócos asszonyság – ez utóbbi, némi ribizlibor hatása alatt októberben a nagy sikerre való tekintettel megismételve, hogy csak a legemlékezetesebbeket idézzük fel. De Slota sokat gárdázott, fasisztázott, honvédségezett, nemzeti őrseregezett, orbánviktorozott is. Amióta neki is van díszcigánya Ladislav Fízik személyében, a romák kontójára visszafogottabban nyilatkozik, így több tere marad a magyarokra. A kettőskereszt- állító akcióit ne soroljuk a félelemkeltők közé, legalább lesz hol megpihenniük a vándorló turuloknak. Slota azt is mondta, hogy Malina Hedvig ügyét a magyar titkosszolgálat menedzselte.
Ezt változatlan formában ugyan nem mondta ki a hallatlanul népszerű miniszterelnök, de továbbra is fenntartja abbéli meggyőződését, hogy valakik kormánybuktató célzattal rendezték meg 2006 augusztusában a támadást, melynek végére még mindig nem sikerült pontot tenni a főügyészségnek. Sőt, jogi vélekedésük is megváltozott. Amikor a támadást követően Roman Kvasnica kérte, vessék alá ügyfelét poligráfos vizsgálatnak, vehemens elutasítással találkozott. Most meg Dobroslav Trnka ajánlgatja a hazugságvizsgálatot. Az a Dobroslav Trnka, akinek a felesége munkakapcsolatban állt Peter Gabura független parlamenti képviselővel, akinek egy másik asszisztense volt Malina Hedvig egyik feljelentője. S láss csodát: a hazugságvizsgálat mindkét állítólagos támadó számára pozitív eredménnyel végződött. A dolgok jelen állása szerint úgy tűnik, az eset hamarabb fog elévülni, mint hogy a szlovák hatóságok pontot tesznek a végére.
Lehet ennél rosszabb? – tehetjük fel a kérdést, amely részben retorikai, ugyanis tudjuk, hogy tértől és időtől függetlenül a nacionalizmust állami doktrínává emelő országokban bármi megtörténhet. Így 2009-ben, Szlovákiában is.
