A megverésben talán annak megalázó mivolta a legrosszabb dolog. Talán – mondom én, mert még soha nem vertek meg. Ugyanakkor tudom, hogy a médiafogyasztók szeretik, ha „verés van.” Mert az átlag médiafogyasztó két dolgot szeret igazán: gyűlölni (lásd Szaddám-ügyet vagy éppen Győzike kutyáját), meg az erőszakot. Ez egyszerűen megdobja a nézettséget, megdobja a példányszámot.
Sokat gondolkodom ennek az I hate it here csávónak az ügyén. Aki nem tudja, miről van szó, elolvashatja a Népszabi szombati számában, illetve, egy egészen más szemszögből tomcat pólóblogjában. Balás Dávid, 28 éves, végzős filozófia szakos hallgató azt állítja, hogy a lépcsőházban két bőrdzsekis fazon – akik közül az egyik szerinte a szarkasztikus humorú pólóárus volt – megverte őt. Néha belenézek az I hate it here-be, nem mindennap, mert annyira nem érdekel, amit ír – egyébként nem ír rosszul –, ahogy tomcat pengeváltásai és „lovagias ügyei” miatt is egész nyugodtan tudok aludni. Konfliktusukra nem figyeltem fel, mert akadtak náluk érdekesebb olvasnivalóim is.
Próbáljuk a „dolgot őt magát nézni.” Rengeteg rendőrségi ügyet láttam már. De olyant még nem, hogy valakit vernek, és az közben felhívja a rendőrséget. Nem, egészen pontosan felhívja a 107-et, majd onnan kapcsolják neki a megfelelő kapitányságot. Aki már próbálkozott ilyennel, az tudja, hogy amíg az ügyeletes abbahagyja a pasziánszozást vagy a flipperezést, és felveszi a telefont, az olykor egy percbe is beletelik. És közben mit csinálnak az erőszaktevők? Malmoznak? Vagy az aranykitermelés ciános technológiájának a környezetre gyakorolt hatásáról folytatnak emelkedett, akadémiai vitát? Vagy mi a francot? Ez az ember azt állítja, hogy miközben a lépcsőházban ketten verték, ő kétszer felhívta a rendőrséget. Ez egyenesen egy Malina Hedvig-ügy II. Hiába, ezek a bőrdzsekis kopaszok…
Persze, azt is kétlem, hogy bárki – pláne egy végzős filozófia szakos, tehát feltehetően olvasott, művelt ember – kitalálna ilyent, csak hogy a blogja látogatottságát növelje – mert ezt nyilván megdobta az eset. Lehet, hogy megverték, nem tudom, sem a verés előtt, sem a verés után – egészen pontosan: soha – nem láttam Balás Dávidot, az ügy kipattanása előtt azt sem tudtam, mi a neve. A látleletet – állítólag van – se láttam, nem tette közzé a neten.
Bárhogy is van, csak ezt a verés közben kétszer telefonálást ne vetette volna fel. Ez teljesen valószínűtlen. Az egész – egyébként közepesen érdekes, a napi rendőrségiek között a testi sértések 80%-a brutálisabb ennél – sztori elcsúszik rajta.
