Szombati írás, nem tükrözi a mai belügyi és MKP-s sajtótájékoztatón elmondottakat, csak még nem volt időm feltenni.
Nem férfi, aki nem jön Nyitrára! És most nem arra szeretne buzdítani e sorok írója, hogy népi vagy urbánus szocializációnktól függően kaszára-kapára vagy éppen baseballütőre kapva induljunk elégtételt venni a megyeszékhelyre a magyarverések miatt. Aki férfi, az tudja, hogy még négy napja van, hogy ellátogasson a legrangosabb hazai autókiállításra, melynek tizennegyedik alkalommal ad otthont az utóbbi időben leginkább a sajnálatos esemény kapcsán emlegetett nagyváros. 35 szlovákiai premier, 4 világpremier, meglehetősen vonzó kínálat, még egy kiadós verés árnyékában is.
Ha önök is úgy döntenek, hogy nekiindulnak, akkor azért óvatosan telefonáljanak magyarul, és vigyázzanak a nagypapára is. A nemrégiben megrendezett mezőgazdasági szakkiállításon ugyanis kapuzárás után találtak egy ottfelejtett öregurat. Kommunikációs nehézségei voltak – állt a hírügynökségi jelentésben –, ami politikai korrektségre nem törekvő megfogalmazásban így hangzik: egy kukkot nem tudott az államnyelven. Egyetlen szerencséje az volt, hogy szülőfalujának szlovákul is ugyanúgy hangzik a neve, mint magyarul... Holnap pedig Miss Tuning 2006 eredményhirdetés. (Az F pavilon előtt lesz, nehogy lekéssék.) Azt ugyan nem tudom, hogyan fogja abszolválni egészségkárosodás nélkül a győztes hölgy a bemutatót lenge öltözetben. A legpraktikusabb talán az lenne, ha autószerelő overallban venné át a díjat, ugyanis az egész hétvégére meglehetősen hideg időt jeleztek az időjósok. Így a más(od)ik tipikus férfitémának befellegzett.
A mélyen dekoltált ruhadarab viselőjét a tüdőgyulladás kockázatának teszi ki, a spagettipántos felsők által szabadon hagyott gömbölyű vállakra kardigán borul jótékonyan, a vesebaj árnyékában a topra második réteg kerül, s óvatosabbak a csípőnadrágok is. Ma nem írunk a nőkről. Jöhet a foci.
Szerda. Szlovákia–Csehország. Azt hiszem, abban megegyezhetünk, minimum felejthető produkciót volt alkalmunk látni a hazai csapat részéről. A csehek diktáltak, a hazaiak meg összevissza futkostak a pályán, olykor mintha fogalmuk sem lett volna arról, mi történik körülöttük. Sokkal érdekesebb volt a mérkőzés politikai körítése. A két cseh kormányfő – mármint a leköszönő, a mi Robertünk személyes jó barátja; és az éppen (ki tudja, meddig?) hivatalban levő, a mi Robertünk nem olyan jó barátja – ugyanis egyidejűleg érkezett a szlovák fővárosba. Nehogy má’ kihagyjanak egy ilyen (nekik) jó meccset, ráadásul itt a szomszédban. A sajtó által leginkább ostorozott miniszterelnök nagyon ügyesen kezelte a problémát, jobbjára a jobboldali, baljára a baloldali politikust ültette. Ez volt azonban minden, amit sikeresen tett a diplomácia frontján (ezen a héten). Brüsszeli látogatása – az első „rendes” külföldi útja – inkább kínosnak volt mondható. Sajtóbeszámolók szerint példátlanul hűvösen fogadták, José Manuel Barroso a közös sajtótájékoztatójukon pedig szinte kioktatta őt. Fico Brüsszelben nem szokványos arroganciával reagált, ám leginkább egy durcásan feleselő kisdiák benyomását keltette. Elmondta, az SNS kormánytagságának semmi köze a magyarellenes incidensekhez, nézzük csak meg, mik történtek Magyarországon. Önök hallottak róla, hogy Magyarországon szlovákokat vertek volna?
