Nos. Az alanti link a mai kulturális rovatra mutat. Többen gondolhatják, hogy az együttes szekértolója vagyok, ugyanis az első lemezüket is én mutattam be, aztán, utolsó rádióbeli ténykedéseim egyikeként készítettem velük egy interjút, melyet aztán Csenger Feri később egy zenés műsorban is felhasznált. Az obligát interjú megjelent nálunk is...
Ami ma a lapban megjelent, az sajnos, nem a teljes cikk, húzni kellett belőle, aki látott már napilapot belülről, az tudja, hogy megy ez, itt nem szívbajoskodnak, mint a könyvkiadók szerkesztőségeiben. A teljes cikk így nézett ki, csak a filológiai hitelesség végett:
Mi köti össze Bob Marleyt Francois Villonnal? Látszólag képtelen kérdés, akinek felteszik, valószínűleg beugratást sejt mögötte. Pedig elég meghallgatni a Kicsi Hang együttes Ki viszi át? című, sorrendben második CD-jét, hogy megkapjuk a választ. A hanghordozón ugyanis a francia költő Kettős ballada a bolond szerelemről című verse a jamaikai reggea-félisten (vagy tán egészen az?) No Woman No Cry-ának dallamán szólal meg.
Fentebb azt írtuk, hanghordozó, de voltaképpen egy komplex kulturális-szórakoztatóipari termékről van szó, ez azonnal nyilvánvalóvá válik, amint a nagy kapacitású optikai tárolót számítógépben próbáljuk működtetni. A 18 dal mellé – a Zalka Judit által tervezett és versillusztrációival díszített, könyvecskeszerű borítón túl – kapunk egy nagyon hasznos, mélyen személyes multimédiás részt is, attraktív képekkel, nem mindig a legjobb minőségű, de kétségkívül hangulatos videókkal; bemutatkozik az együttes két tagja, Borbély Katalin és Menyhárt József; vázlatosan átfutják a verséneklő együttes történetét, a galántai gimnázium alagsori nyelvi osztóhelyiségétől napjainkig; bemutatják hangszereiket, sőt, az album elkészültét is nyomon követhetjük. A multimédiás szekcióban összegyűjtötték fellépéseik helyszínét és időpontját, valamint az együttesről megjelent publikációkat is.
De máris a kelleténél többet foglalkoztunk a modern technika vívmányai által lehetővé tett interaktív körítéssel, mely kétségkívül hasznos, de az Egyszerű ez! című, bemutatkozó albumot három évvel követő anyag egy hasonló lehetőségeket nem biztosító hordozóról reprodukálva is kellemes élményt nyújtana.
Az előző, már beszerezhetetlen albumra elsősorban könnyed, sodró lendülete, dinamikus zenei megoldásai miatt figyeltünk fel. Piacképességét fokozta, hogy – legalábbis egy interjú szerint, de lehet, hogy ez már a cselekményesítési folyamat része – egy József Attila-emlékműsorból nőtt ki, így törzsanyagát közismert dalok alkották.
A második album nem ilyen. Az előadók – közel száz fellépéssel a hátuk mögött – bátrabbak voltak a szövegválasztás terén, nem hódoltak be semelyik uralkodó kánonnak, nem küzdöttek megfelelési kényszerrel. A CD-n Reményik Sándor, Szabó Lőrinc, Nagy László, Áprily Lajos, Bettes István, Simkó Tibor, Romhányi József, Zs. Nagy Lajos, Robert Burns, Kántor Péter, Francois Villon, Beney Zsuzsa, Weöres Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Radnóti Miklós és Csoóri Sándor verseit hallhatjuk. A szerzői heterogeneitásból következő polifónia ellenére az album nem „esik szét”; azon túl, hogy az egyes opusok külön-külön is élvezhetőek, együttesen a „kötetszerűség” érzetét is keltik – írhatnánk le, ha egy könyvről volna szó. Az együttes zeneileg is érettebb lett, az új megoldások keresésének jegyében a már említett reggea-n túl egy-egy szám erejéig a gregoriánt, és az ír hangzásvilágot is sikerrel integrálták az album zenei anyagába.
A „gondolati nehéztüzérséget” felvonultató, éppen ezért az előzőnél némileg nehezebben befogadható CD üde színfoltját képezik a gyermekvers-megzenésítések, melyek esetlegesen egy gyermekalbum lehetőségét is magukban hordozzák.
A Kicsi Hang együttes már első albumával is teljes vértezetben állt hallgatói elé. Második albumuk, a Ki viszi át? további művészeti útkeresésük nem elhanyagolható fontosságú dokumentuma. Játékos, olykor pajzán; komoly, de nem komolykodó; bátran és biztos kézzel nyúl a súlyos témákhoz is. A köztes lét megragadására tett, sikeresnek mondható kísérlet.
